Az élet unixizálása

Azt szeretem a unixokban, hogy annyira egyértelműek. Mindenre ráveheted őket, csak tudnod kell, hogy hogyan. Mégpedig ha szeretnéd tudni, csak keresgélni kell, mert van leírás. Ha véletlen nincs, akkor biztos találsz valakit, aki elmondja, hogyan állj neki. Ha más nem pénzért, de ez már az utolsó utáni megoldás…
Ha gáz is van, az a legtöbbször okkal van, és legtöbbször tudható is az ok, legfeljebb nem elhárítható, de az más kérdés, az ok tudható.
Ne is mondd, megint a szokásos témához lyukadok ki. Unalmas már, tudom. Ez foglalkoztat, semmi más.
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, mert mégiscsak, hogy néz már ki?!
Megtaláltam a számításom, biza, ezt is megéltük.
Hogy honnak tudom?
Csak úgy, ilyen magabiztos vagyok újabban, meg azt úgy érzi az ember. Nem gondolkodtam rajta sosem, hogy milyen lesz, milyen a haja, a szeme, és a többi. Majd ha jön, úgyis észreveszem. Jött, észrevettem. Egyszer majd bemutatom neked is, kedves blogom-és-olvasói.
Vallom, hogy nincs ilyesmi első látásra, de tegyünk most az egyszer kivételt, mert mégiscsak van, nagyon úgy néz ki.
Mostmár csak az illető másik félnek kell ezt elfogadnia, és -nyílvánvalóan- itt jönnek a problémák. Ő csak száguldani akar, bázis nélkül, meg nem állva, rettegve minden kötöttségtől, még akkor is, ha azokra hivatkozik nekem. Jól láttad, kedves Olvasóm, ki titokban létezel, nem csak azért írtam a személyes névmást úgy, hogy a shiftet nyomtam közben, mert a mondat elején volt. Van neki egyéb oka is, nagy az az ő, bizonyám…
Nem tudom eldönteni, hogy teljesen meghülyültem-e, vagy előnyömre változtam, de nem gondolkodom alternatív kifejletekben. Nincsenek. Amik főleg nem érdekelnek, azok a tanulságok, tapasztalatok. Tele van már velük a szekrény, kell a fenének egy enpluszegyedik.
Az van amit akarok, amennyiben elérhető, kivitelezhető, megoldható a dolog. Nem terveztem meg, de erről beszéltem a bejegyzés elején, látod? Ilyen unixok világa, és nem ilyen a való élet. De valamennyire bejön, komolyan. Próbáltam, működik.
Persze, nem tudhatom, mi lesz ebből az egészből, de az biztos, hogy komoly idők ezek. Még leírni is furcsa. Hogy a fenébe’ bírtam így megkomolyodni egy hónap alatt, öregem, csak lesek. Nem mondom, elég fájdalmas eddig. Összejött minden, meglettek a célok, nem is egy, nem is akármilyenek. Menni kell, fejet leszegni, haladni, dolgozni, hajtani, belehúzni. Sosem gondoltam volna, hogy ekkora nagy közhelyeket írok ide, de sikerülni fog, sikerülnie kell. Nincs alternatív megoldás, kibúvó, vagy kerülőút. Álljon itt Sipi haverom, fórumtársam és gentársam nagy mottója:
Harcra fel! Győzni kell! Halál reám, ha ezt hagynám!
Aha, valami vicces filmből van, de nagyon jó. Próbáld meg mondogatni, nagyon hajtja az embert.
Jó kis lelki szemetesláda lett a blogból, tiszta romantikus lányregény. Nembaj, ha nagyon terhelőek a dolgok a későbbiekben, hát töröljük az adatbázis, és a google cache sem tárol örökké.
Bow before me, for i am root.