Kórházban jártam

Jelen napokban kábé minden összejött. József macskám is elég beteg, és most nekem is kiderült valami. A nyakamon bedurrant egy izé (Ne kérdezd, nem tudom. Felszíni. Nem vészes), és jól bedagadt. A hétvégén nem történt semmi, csak szenvedtem, aztán tegnap mentem háziorvoshoz, aki tovább is küldött a Fülorrgépészetre. Nyolcra mentem ma, totál H1N1 pánik, dokik, nővérkék maszkban, és mindenki azt nézi, ki tüsszent kire, biztos infulenzás. (sic)
Fiatal, lelkes dokinéni megvizsgált, először a bajom kívülről, aztán ha már ott ültem, akkor orromba, számba, fülembe is belenézett. Fülorrgépészeknél ez megy. Nem részletezném, utálom ezeket a vizsgálatokat, nagyon kellemetlenek. Mindenféle hideg fémet dugdosnak, és mondjam, hogy “HÍ”. Mondtam, hogy Hí, de az lett belőle, hogy Öh. Részletkérdés.
- Tud róla, hogy orrsövényferdülése van?
- Ööö, igen. Mostmár tudok.
Vette a lapot, elég barátságos volt, lelkiismeretes, és alapos.
Mostmár tudom, hogy van ilyenem is. Hogy ez most nekem jó-e, vagy sem, és ha nem, akkor miért de?! Utána fogok nézni az interneteken, hogy mi is ez. Szerintem életben fogok maradni, nem éreztem a pánikot.
Aztán átküldött egy másik vizsgálóba, ott szigorú, ám remek dokibácsi fogadott. Olyan igazi arc. Bírom.
Megnyomkodta, és mondta, hogy ne toljunk ki egymással, ha most megműti, az jó lesz, de két hétig járhatok utókezelésre. Ha várunk, míg meggyógyul, akkor frankón megműti jövőhét kedden, és el is van felejtve. Szóval meg leszek műtve. Még sosem voltam műtve, azért érdekes ez. Dokibácsi mondta, hogy akkor kedden tízre, és készüljek.
- Hogyan készüljek?
- Hát… …lélekben.
Úgyhogy meg leszek műtve, ezt is ki kell próbálni. Nem egy komoly valami, de azért ha lehetne, kihagynám. Sajnos nem lehet.
Úgyhogy most kinlódok, eléggé fáj ez, de szedek rá valami mérget, attól elvileg jobb lesz.
A legkellemetlenebb az egészben, hogy fél napjaim elmennek ilyenekkel, pedig a 24 óra is kevés mostanában. Szakdoga, tanszéki munka, angol, fullcircle, maradék tárgyak. Illene itthon is tenni valamit, elmosogatni, főzni, meg mindenféle. És persze ami nagyon fontos, hogy Krisztimre is időt kell szánni. Édes, édes, kötelezettség, a nap fénypontja.