Ez a nap is jórészt orvosnál telt.
A fennmaradó “rengeteg” idővel meg ugye sokat nem lehet kezdeni, én nem tudok kieső másfél órákban dolgozni, így ma is minden állt. Nem tudom, mi lesz. Nem tudok leülni egy kieső húszpercre, hogy akkor most szakdoga. Nem megy így. Ezt a félévet megint be fogom szopni, és az most ebben a szeptember 19.-e óta tartó szituációban nem lenne jó. Amúgy sem, persze.
Tessék, most is blogot írok. Most mit csináljak. Depressziós vagyok ettől az egésztől rendesen.
Annyi biztos, hogy holnap jön Kriszti, és nem nagyon fogok egyébbel foglalkozni, mint kettőnkkel. Régen találkoztunk, két hétvége kimaradt most. Nehéz, nagyon nagy hiányzás van, de megéri még így is. Hogy ne érné meg…
Szóval, kell néha egy olyan hétvége, amikor olyan dolgokat csinál az ember, amiket hétvégéken szokás.
Annyira jó volna már úgy dolgozni, hogy be lehessen osztani. Mert az ilyen szakdoga-jellgűekből az van, hogy éjjelnappal lelkiismeretfurdalás, mert most is épp kéne csinálni.
Nem jó ez így. Túl akarok esni rajta, aztán élni. Úgy melózni, hogy adnak érte pénzt.
Jó elég a panaszkodásból, majd lesz valahogy. Nyomjuk neki padlóig, azt’ majdcsak kiadja. A tanszéki munka most igencsak kedvemrevaló ilyen szempontból, mert keresek is vele, jó csinálni is, és nem eszi meg az összes időm. Szerettem tanítani is, de ez most sokkal jobb.
A Fullcircle fordítógárdában úgy néz ki, előléptem. Mostantól enyém a Letters rovat, mivel aki eddig fordította, nem ér rá. Eddig a régi számokat fordítottam, most, hogy ezek elfogytak, nagyon jól jött ez a lehetőség. Majd egyszer idelinkelem, miket fordítottam én. Jelenleg egy szám van kint, amiben munkám van, de még sok van bent szerkesztés alatt. Majd ha kijönnek, akkor mutatom, de a fenti linken ki lehet bogarászni, mit alkottam.
Szóval, elbizonytalanodtam kicsit, hogy mi lesz. Ez a sok orvoshoz rohangálás elveszi az időm. Nem azt mondom, dolgozok én így is, nem a betegeskedéssel van a baj, attól volna időm. Majd kérek igazolást a dokitól, vagy nem is tudom. Jó lett volna végezni ebben a félévben. Ki tudja, összejön-e?
(Én nem.)