… hogy lesz-e valami bajom, ha magában eszegetem a paprikaszószt, amit kaptam karácsonyra.
Lesz sokminden a mai bejegyzésben. Kezdem zenével. Észrevettétek, hogy majd minden bejegyzésben van szó zenéről. Magamtól nem jutna eszembe, de így belegondolva, eléggé zenebuzi vagyok. Most szereztem be Ignite-ék legfrissebb, nyári anyagát, hát kérem, szuperlatívuszok repkednek a levegőben, hogy ez mennyire odabasz. Igazi kaliforniai hardcore muzsika, jóféle magyar vircsafttal megküldve. Telek Zoli, mennyire könnyű neked onnan messzeiről turbómagyarnak lenni. Igazából nem tudom felróni neki, mert nem azzal a bizonyos észosztós stílussal csinálja, hanem egyfajta gyermeki hazaszeret ez, jóértelemben. Ő az énekese az Ignite-nak, ha nem mondtam volna. Az új album intrójába bele van csempészve a MÁV szignál. Régebben meg megcsinálták az A csitári hegyek alatt című nótát, hc-re hangolva. Jobbos tüntéseken lehet gyakorta hallni, állítólag. Kár, nem kéne kisajátítani, nagy kedvencem. Miért nem játszik ilyet a rádió? Totál populáris dallamos rock’n'roll, kit zavarna? Van helyette pity-puty, meg ilyesmi színvonalú szemét. Ez kell a népnek. A francokat. Csak szemetet játszanak, jóhogy nem hallgatnak mást. Kinek nem inge, persze… Kereskedelmi rádiók öltözködhetnek.
Jóságos atyaúr. Eleve nagyon jó volt a U2 Sunday bloody Sunday dala, de ez az Ignite féle, óóhh, mekkora, te jó ég. Zoli bácsi, de nagy hangod van. Kötelező, tessék meghallgatni. Most, azonnal. 
Pont lement az egész album, ebben a pillanatban, és ismét nem telik el Ignite lemez népdal-feldolgozás nélkül. Igazi kaliforniai ízű, Elindultam kishazámból. Ejj, srácok, Telek Zoli, te magyarok magyara, mekkora isten zenét csináltok, iskolában kéne tanítani… Kicsordult a szememből a könny, mint a dalban.
Na, sokmindent igértem, aztán rájöttem, hogy semmi nem történt ma sem. Voltunk futni, kemény volt, beállt a lábam, nem bírtam ki a két kört, kell egy kis pihi, azt hiszem. Egyébként jólesett, nem arról van szó.
Telefonáltam ma, tudjátok kivel. Mennyire fontos dolog az emberi szó. A hülye sms-ek nem adnak semmit, csak vészmegoldás én mondom. Vidám volt, jó hírekkel szolgált számomra. Vidám lettem magam is, de borús a horizont. Menekülni viszont csak előre lehet, kihúzva magam, szívet, lelket beleadva, nincs más út. Ez most nagyon hősiesen meg zagyván hangzik. Aki érti, csókoltatom, aki nem, annak annyit, hogy amolyan önterápiás jelleggel spannolom magam itt néha, nem is kell vele foglalkozni.
Hosszú idők óta foglalkozom a notimmal is újra, illetve a rajta lévő kicsi Gentoo pingvinnel. Már elég náthás volt, nekiálltam meggyógyítani, mostmár alig áll a lábán szegény, de lassan összeáll egy olyan rendszer, amit megfelel igényeimnek. A fotókat is később rakom ide, mert még telepíteni kell egy Gimp-et , a szerkesztgetéshez, utómunkához. Majd, majd, majd…
Lassan ki kell találnom valamit szilveszterre. Holnap fel is hívom Sanyi barátom, hogy egy-két sör mellet szervezzünk már valami hejhuját. Ha minden igaz, akkor… …öö, mindegy, nem kiabáljuk el…