Csak úgy, véletlen eszembe jutott egy kis sztori, még nyárról.
Akkoriban volt látható valamelyik meteorraj, és persze sokat lestük, mert olyan helyen voltunk, ahol jó az ég. Csicsó olyan hely. Sokadik fröccsök után mentünk vissza a házhoz, a völgy kellős közepén, a lucernaföld mellett megálltunk kicsit bámulni az eget, hátha látunk hullócsillagot. Póriasan hívjuk meteornak.
Láttunk, nem is egyet, Dóra meg Gábor valamiről beszélgettek, talán az is szóba jött valahogy, hogy kívánni kell.
Én csak álltam, kitekeredett nyakkal felfele nézve, vigyorogtam, kussoltam és kívántam. Nem mondtam el senkinek, hogy mit.
Bejött.
Ugyan, ez a mai nap igen szomorú volt, de általánosságban elmondhatom, hogy boldog vagyok.
Nagyon jó Krisztivel, szeretem Őt. Egyre jobban.