Itt is szeretném megköszönni mindenkinek, aki felköszöntött névnapomon. A célzott üzeneteket különösen, de a bródkasztoltakat is.
Tegnap már nem volt kedvem semmihez, meg az oltástól sem voltam valami fitt, úgyhogy betpótoltam azt, amit még nyáron kezdtem el, végigolvastam Kriszti blogját. Nagyon büszke vagyok rá, hogy milyen mély kátyúból jött ki, meg milyen bátor, ügyes barátnőm van nekem. Jól lementegettem magamnak az egófotókat, hogy legyen mit nézegetnem. Most így eléggé vacak dolgok vannak, mert nem jön a hétvégén, csak jövőhét pénteken látjuk egymást. Be kell vallani eléggé megvisel a dolog. Két hetet még ki lehet bekkelni valahogy, de ez most nagyon sok. Azt írta, hogy sokat tanul, hogy a januárja szabad legyen miattam, ez tartja bennem a lelket.
Szóval, a jövőhét pénteken megyek ‘pestre, aztán kihévelünk Gödöllőre 30Y koncertre. Elvileg találkozunk Egona plörktársnővel is.
Ott alszok majd két éjszakát, abban a koliban, ahol Ő lakik, aztán vasárnap este jövök haza, gondolom. Biztos jó lesz a koncert is, de nem az lényeg most.
Aztán a rákövetkező héten jönnek haza Gáborék, nagyon úgy néz ki, hogy én megyek el értük Ferihegyre, és Krisztit is felveszem valahol ‘pesten. Vagy akárhol, a világvégén, hegytetején, bánom is én, csak láthatnám végre. Nagyon hiányzik… 
Most pedig folytatom a mai programom, a deb csomagok hekkelését, gondolhatjátok, milyen jó ilyen hangulatban dolgozni.