Uh!Oh!

Bréking!
Jön a Rise Against Budapestre.

Az utóbbi pár év titkos kedvence nálam ez a banda, összesen egy embert ismerek, aki szintén ismeri és kedveli.
Nagyon-nagyon bírom az énekes fickó hangját. Autós példa, “hogy én is értsem”: úgy megy át kristálytiszta énekhangból mélyről jövő, erőteljes ordításba, hogy nem érezni, hogy erejét vesztené. Mint valami japán rommáforgatható négyhengeres. Csak hiányzik a lépcső, mikor beüt a Vtec. Valami igazán különleges. Ha értenék a zenéhez, meg énekhangokhoz, biztosan pontosabban le tudnám írni.
Ha máskor nem is, most az egyszer ugorjatok át a linkelt lapra és hallgassátok meg azt a pár számot. (Kávé már nem fog kelleni ma.)

Szóval menni kell. Iszonyatosak a beugró árai, de valahogy muszáj megoldani. Addig még rengeteg idő van, valahogy összekalapalom a dolgot, hogy ott lehessek.
Kihagyhatatlan, illetve tilos nem ott lenni.