Asszem belebuktam, megírtam a fonyát, nem tudom, meg lesz-e? Valahogy nem jött ki a lépés, nem olyan volt a vizsga, amire számítottam. Azért reménykedni szabad, s kell. Bar és Hillel meg tudja hova tegye a lemmáját. Ezt nem tanultam csak meg, áhh, úgy sem lesz… Lett.
Mindenfelé tányérok, poharak, csészék, ásványvizes palackok, a francnak sincs ideje pakolászni. Most is csak beböffenek ide, mert tegnap nem volt idő. Három napig tanultam a fonyát, úgy néz ki, rosszul. Nem kéne megbukni, remélem lesz még lehetőség javítani.
Vissza a matloghoz, abból meg holnapután lesz szivatás. Borítékolom a buktát, mert nem tanultam még egy percet sem, de nem szabad kihagyni a lehetőséget, meg kell próbáljam. A mai éjszaka, meg a holnapi nap lesz rászánva, akár még meg is tudom csinálni.
Kávé, csoki, uccu neki!! Az alvás a gyengék mentsvára.
Szurkoljatok…
Uhh, első akadály…
This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Trackbacks are closed, but you can post a comment.