Későn keltem, mert sokáig voltunk tegnap. Nem jött az a hülye hármasbusz, így tovább kellett folytatni a sörözést. Szörnyű…
A reggel, meg aztán 10-re esett, feltpászkodtam, és megsétáltattam az új órám, meg amúgy is be kellett menni a suliba. Kezdem megszokni, már a szőrt is majdnem teljesen kitépkedte a karomról, már csak néha szisszenek egyet.
Gyönyörű, napsütéses idő volt, voltunk kint Sóstón. Mennyi minden változott, rég jártam arrafelé, és igazából nagyon hiányzott már egy ilyesféle időtöltéssel elmúlatott nap. Valaki mondta egy interjúban régebben, hogy szereti, ha csak így elmorzsolódik egy nap. Semmi különös nem történik, csak szép lassan, kellemesen elmúlik. Na, én is valami ilyesmire gondolok.
Körbesétáltuk a tavat, ami nem is sós, de legalább jó hideg. Kicsilány belelógatta a lábát, tőle tudom. Olyanokról beszélgettünk, hogy milyen szögben kell dobni a követ, hogy a legmesszebb repüljön, meg közegbe érkezési szögekről. Ilyekről lehet vele beszélgetni, meg akár bináris-fákról is. Szétnéztünk amúgy a környéken, szépen fel vannak újítva a dolgok, rendbetéve a parkok, épületek, nagyon kellemes. Megnéztük az öreg gőzmozdonyt is, és rájöttünk, nem érdemes belefogni az eltolásába. A falumúzeum zárva volt, azt majd legközelbb nézzük meg. Érdemes, mert tényleg jó kis séta, meg hangulatos a környezet. Hintáztunk utána, de én csak keveset, mert nem akartam, hogy leszakadjon alattam. Eléggé nyikorgott.
Bementünk utána az állatkertbe, beengedtek minket ingyen, csak mi voltunk, akik ilyenkor akarják megnézni az életfogytig tartó, letöltendő szabadságvesztéstüket töltő állatokat. Az állatkertes bácsi azt mondta, menjünk nyugodtan, az elejét még megnézhetjük. Aztán elég messze elmentünk, de így is csak a felét láttuk, ráadásul sok jószág nem is látható ilyenkor. Ekkor már hűvösödött, a pingvinek is értetlenül álltak a víz szélén, mintha nem mernének beugrani, és közben vacogtak. Vicces látvány volt.
A fókák meg tök aranyosak, rendesen produkálták magukat, mikor odamentünk hozzájuk. A majmok már szunyára készültek, legalábbis elég álmosan voltak összebújva.
Kicsilány szeret az állatokkal beszélni. A ludakkal igazán jól megértették egymást, a papagáj meg csak annyit mondogatott nekünk titokzatosan, hogy “Helló!”. Vajon hogy érthette? Biztos tud valamit, ezért is foghatott bele a nagy tervbe, hogy kiássa magát a ketrecből. A jegesmedvék meg nem tudnak annyira koszosak, földesek és lusta disznók lenni, hogy ne lennének édibédik. Ekkora tappancsokkal meg aztán főleg.
Jó nagy marhák is voltak. Szürke, meg barna is. Olyan jófejek azzal a nagy szemükkel, és a láthatólag az élet nagy problémáin járó, óriási nagy eszükkel. Szerintem önmaguk létezésének sincsenek tudatában. Sőt, azt hiszem, tudatuk sincs. Olyan mintha lerakta volna valaki őket a földre, és azóta tanácstalanul járkálnak ide-oda, nem tudják, mitévők legyenek. Azért jól megsimogattuk őket is, az egyiknek nagyon vagány sérója volt.
Visszaszaladtunk, mert féltünk, hogy bezárnak minket, esteledett már. Valószínű, még egy ketrecet is kiutalt volna a tanács nekünk, hogy “Íme, a homo sapiens sapines. Kérjük ne etessék, harap.”.
Szép volt az este is, művészi naplementéjével. Imádok így kocsikázni. Beszélgetünk, a motort alig forgatom, néha azzal a gyilkos-negyvennel megyek, amit annyira utálni szoktam másoktól. Nem sietünk sehová, csak úgy áramlunk a nagy doboztömegben; embereket tároló nagy vasdobozok…
Ettünk egy remek gyros-t, elég éhesek voltunk mindketten, én akkor ettem ma először. Nem volt igényem ételre délelőtt. Kávé, cukor, tej, keksz volt a reggeli-ebéd.
Találtam ma egy remek írást a logout-on. Majd holnap ideteszem, mert zseniális. Ilyen az élet, pont kezdtem én is ezekre rájönnia a napokban. Gabriel García Márquez előbb rájött, de ő öregebb is nálam.
Lehet, hogy inkább ma este mutatom meg mégis, de már nem ebben a bejegyzésben. Így is túl hosszú, ekkorát már nem olvastok el.
Amúgy olvassatok logut-ot, meglepően jó írások vannak. Parci új oldala a prohardver-lapcsaládban. Közösségi-blogolós-bárkiírhatcikket. Szeretem én a webnek ezt az új hangulatát.
Holnap kezdem a dimatek tanulását, ha minden jól megy, az lesz az utolsó lépcsőfok. Mostmár nem szabad bukni, nem állna jól. Át kell menni. Remélem a fonya is megvan.
Kellemes nap volt, na. Nem kell gondolkodni, sodródni kell, és akkor majd lesz valahogy. Néha úgy érzem, semmi beleszólásom, hogy hogy lesz…