Eláztunk

Szokásos kis erdei futásnak indult, de mire odaértünk, kisütött az eső. Miért is ne?
Megaztán hárman voltunk, Kicsilány, Gábor, és én. Egy laza kört tettünk meg, mert jött az eső. Nem volt nagyon komoly, de kiváló, jéghideg, libabőröztető, eláztató. Kipróbáltam végre a vacsiúj órám stopper funkcióját is, hát eléggé olvashatatlan az óramutatója, de sebaj, nekem elég, ha az időt mutatja. Szeretem nagyon, amúgy. Ma végre a szíját is a végleges állapotba állítottuk, hacsak nem nő a csuklóm átmérője, most jó lesz egy ideig.
Igen, vacak dolog az eső, meg az elázás, de akkora szivárványt eredményezett, hogy olyat még én nem láttam. Felhívott apám, ő is ezt mondta. Aztán arrajött egy öregember, és ő is ezt mondta. Ezek szerint, körülbelül nyolcvan éve nem volt ilyen szép szivárvány Nyíregyházán.
Földtől földig ért, és intezívek voltak a színei, nagyon kontrasztos volt. Tényleg nem látni mindennap ilyet. Volt egy párja is neki, de az persze totál halovány volt, ilyen dolog másodiknak lenni…
Holnap talán rakok fel fotókat, de nem biztos…