Tegnap kiderült, hogy bizony fonyából lesz még egy kör. Ez a harc lesz a végső.
Egésznap tanulok tehát. A változatosság kedvéért.
Semmi kedvem, semmi erőm hozzá, valahogy elment most a kedvem mindentől. Azért tanulom, meg értem is a dolgot, remélem meglesz. Csak ne volnának olyan hülye feladatok. Nem ám olyanok, amit az ember megtanul gyakon, neem, deehogy. Beletesznek valami kis finomságot, amit ki lehet találni, csak nem mindig jön össze. Mondjuk, még hagyján, mert Falu tanáúr szokott rendesen beugratózni is. Dehát így lesz az emberből kreatív szakember, urambocsá’ hacker.
Kicsit úgy vagyok most, mint amikor azt mondják valakinek, hogy “gyere, tökönrúglak, egyből nem fogod érezni a fogfájásod!” . A fene gondolta volna, hogy érzelmileg lesz megterhelőbb az előttem álló időszak, nem tanulásilag. Márpedig ez lett. Nem is tudom, Maslow-nak, vagy kinek volt az a jóképű piramisa, és abból sült ki az, hogy ha az embernek nem stimmelnek az alapvető
dolgai, akkor semmi hajlandósága nem lesz kreatív dolgokra.
Egy fél éve egy értelmes kreatív munkába nem fogtam bele. Se PHP, se C, a Python elsajátítását is rég abbahagytam. De így volt ez rendjén, hisz kezdett életem lenni, nem csak a nyüves számítógépnek éltem. Olyan durva “látvány” most mérlegre tenni a régi dolgokat, amik a régi énemhez kapcsolódtak. Hobbik, szokások, irányultságok, célok, és tárgyiasult, és eszmei dolgok, minden, ami jellemez egy embert. Haha, régen hetente update-eix(oprendszerem frissítése), most csak menjen egy bögésző, benne gmail, iwiw, prohardver, szanalmas.hu, és kész. Mehet még az msn-kliens is, praktikus okok miatt. Hát, ezek vannak. Ha kiegyensúlyozottabb, elégedettebb lennék, biztos visszatérne ezek iránt is az érdeklődésem, de most nem okoznak semmiféle örömet. Sótlan-lótlan lovag vagyok…
Iwiw, igen. Rohadt t-com-multi, blööehh. Szívás, jahh. Sok infó jön onnan a sulival kapcsolatban, meg ad egy olyan érzést, mintha nem lennék magamban.
Élek, amúgy, megvagyok.
Bár már nagyon rég éreztem magam sínen igazán, kicsit szomorkásan tekintek arra az énre, aki nemrég még voltam. Akkor ki akartam abból törni, sikerült, nem, most sem jobb. Ha racionálisan nézem, akkor persze jó, hogy megváltoztam szokásaimban, hozzáállásomban, de első nekifutásra szar itt, ebben a szép új világban. Akkoriban rendesen meg voltam állapodva, szépen elnyomva magamban azokat a hiányokat, amiknek feszíteni kellett volna. Nem küzdöttem én semmiért, csak úgy ment minden. Hú, de nem kéne visszazuhanni, nagyon nem. Meg kéne keresnem a humorérzékem, valahol ott lehet a vidámságom, meg az önbecsülésem mellet.
Voodoo Glow Skulls külsőleg alkalmazva múlasztja a lelki bajokat, de csak tünetileg. Kiváló ska-punk-rock muzsika.
Majd egyszer lesz vidám blog is, tudom, hogy olvasni is rossz, amit lenyavajgok itt, dehát mit csináljak, ha egyszer igy élem meg a dolgokat. Holnap délután fonya vizsga, szurkolni nekem, mert rámfér nagyon.
Most megyek, és vállbaveregetem magam, hogy “ügyes voltál, jól megmondtad”, majd folytatom a tanulást.