…a vizsgaidőszaknak. Elég jó eredménnyel zártam, minden tárgy meglett, sőt a dimatot hármasra javítottam. Most nagyjából nyugi van. Nyuginak kéne lennie, de ugyanúgy koránkelés van, egésznap pörgés ide-oda. Azt hiszem jobb, mintha unatkoznom kéne.
Szóval egész szép átlagom lesz, megérte a fáradozást, meg a nemalvásokat. Tulajdonképp még mindig kialvatlan vagyok, de a tudat, hogy bármikor, ha úgy döntök, kialhatom magam, megnyugat, és nem alszom ki magam rendesen. Ma este is megyek csavarogni, rámfér egy kis lazulás, meg lógás, meg akárhogy is nevezhetjük.
Tegnap nem volt érkezesem írni, mert nagyon fáradt voltam, és ráadásul időm sem volt. Gáboréknál pezsgőzgettünk, sörözgettünk egyet, nagyon könnyed kis buli volt. Nekik már megmutattam a Gimmie Gimmies-t, láthatólag tetszett nekik egy-két nóta. Majd megírom azt is, csak legyen időm…
Ma reggel menni kellett az Öregharcosért, a motort megcsinálták, nyolcból öt szelephimba eltört, cseréltek mindent, amit kellet, de végül még a féltengelycsuklókat is lecseréltettük, így elmúlt a kattogás balkanyarokban. Viszont. Sikerült valamit olyan frankón elállítani, hogy megy a kocsi a szembesávba, úgy húz balra. Guruláskor nem, motorfékezéskor nem, de gyorsításkor szinte egyhelyben fordul. Vissza kell majd vinni, mert nagyon nem kóser, veszélyes, meg rendesen odafigyelést igényel a sávban maradni. Egyébként is valami nagyon megkavarodott a futóműgeometriában, nagyon hülyén viselkedik kanyarból kigyorsításkor, de a beneten is. Totál hektikusan alul- vagy felülkormányzott. Felülkormányzott egy előlkaparós, orrmotoros autó, főleg ötven lóerővel, érted?! :S
Lehet, csak meg kell szokni, ez a kisebb baj. De a balrahúzás nagyon gáz.
Ejj, magának kell megcsinálja az ember, ha azt akarja, hogy jó legyen. 
Így is belement egy fél vagyon.
Ma végeztem ki a karácsonyfát. Össze-vissza szurkált, zsibbad a kezem. Akupunktúra, szevasz. 
Közben szól a számítógépről a Lagwagon, meg a Gimmie Gimmies, meghallgattam a hifin is, mit szól, háát. Majdnem végig tudom tekerni a potit, azt hiszem, hallatszott az utca elején is. A födémet féltettem csak, nehogy valami tartós kár keletkezzen a házban. 
Veszettül szól, semmit nem torzít, mély, magas, közép megvan, csak a szoba akusztikája vacak, és elrontja az összképet.
Jahh, aki szereti a szaloncukrot, előzetes telefonos egyeztetés után jöhet szaloncukrot zabálni. Van kábé egy szatyornyi, ha rajtam múlik lesz is, nem kívánom, főleg ennyit nem. A kókuszost már kiválogattam és megettem, azt szeretem.
Most olyat csinálok, hogy nem gondolok olyanra, amitől rossz a kedvem, vagy fáj tőle a költői vénám. Egész tűrhető, sótlan, semmilyen, unalmas, szürke így lenni.
Lesz majd valahogy, nem érdekel, hogy hogy. Valahogy.
Megkaptam, hogy túl költői vagyok, hát akkor az vagyok, sebaj. Ha nem tetszik, nem kell olvasni. Olyan ez, mint a Windows, ha nem tetszik, nem kell használni. Most akkor valószínűleg még bunkó is vagyok…