Nem megy le az ablak pár napja az Öregharcosban. Persze, hogy balegyen, ott volt a legtöbbet tekergetve.
Belevágtam, gondoltam, megy az nekem, és végül is sikerült szétkapni, lejött a kárpit, meg minden, így lehet csak hozzáférni az ablakemelő-szerkezethez. Természetesen, egy olyan alkatrész ment tönkre, amit nem igazán lehet szépen megjavítani, magában megvásárolni, úgyhogy hackelni kell rajta egy kicsit. Nem lesz a legjobb, de működni fog. Egy komplett szerkezet megvan tizenegyezer forint, naná, hogy alkatrészenként nem árulják.
Ezenkívűl le kell szednem a többi ajtó kárpitját is, mert a kápézár elég rapszosikusan működik, meg kell olajozni, -mitöbb- WD-40-ezni. Tényleg egy életelixír ez a kék-sárga lötty, mindenre jó, ami fémből van. Jobbegyen meg egyáltalán nem működik a zár központilag, néha kulccsal is vacakol, úgyhogy ott komolyabb beavatkozás kell majd, holnap kiderül, hogy mi…
Egyébként semmi nem történik ma, kicsit lazítósra vettem, úgyis valamit ünnepelni kéne elvileg, ehelyett délután szunyókáltam, és a kocsi riasztójára ébredtem. Bütyök teljes pánikban próbálta túlvonyítani, biztos nem szereti a hangját, no, és persze be is van szarva tőle rendesen… 
Lassan elfogynak a húsvéti husik, meg főttojások is, lesz mit ledolgozzak, bár, mióta ilyen sokat bicajozok, mint mostanában, nem kell ez gond legyen. Azért figyelünk…
Tényleg, sokat járok mostanában bicajjal.
Van olyan nap, hogy negyvenet is letekerek, de ha suliba így megyek, akkor minimum húsz lesz aznap. Jó ez, szeretem, mert nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy mennyi gázolajat pöffentek el, meg milyen lusta vagyok, csak ugye így eléggé időjárásfüggő vagyok, meg leizzadok, mire beérek az órára.
És nagyon jó együtt bicajozni.
Felfedeztük az erdei tornapályánál a felújított utat, arra szoktunk Sóstóra kimenni, meg sétálni is igen jó arra. A kéktúra része ez a kis szakasz, egyszer tovább kéne menni rajta…
Na, majd a vizsgaidőszak után, a Nagy Kaland előtt. A Nagy Kalandról majd később írok, mert még lóg nagyon. Ha lesz, remek lesz, valódi blogtéma, kap is majd egy külön blogot, meg reklámot. Csak legyen, rajtam nem fog állni, nem olyan vagyok, hogy elvacakolnám az álmaim megvalósítását. Gond az anyagiakkal lehet -de bizakodó vagyok egyelőre-, és a körülményeim negatívan alakulálsával. Ez elég diplomatikus, de legyen elég most még ennyi.
Ahh, nem is említettem még, pedig tudom, rengetegen aggódtok a zéháim eredményeiért, úgyhogy elmondom, az analízis várakozásokon felüli jó lett, 25/18-as, alig kell már a boldogsághoz pár pont, azt meg simám megírom, ilyen határértékes jóság lesz.
A linalg igen rossz lett, és főként dühítő, mert ha egy kicsit még tanulok rá, akkor szép lehetett volna, igen szép, mert egyszerű volt. De megvan, görbül, és nem necces, de bele kell húzni.
A hajam azóta nem volt vágva, mióta írtam. 4 mm-ről indult, mostanra őrülttudós, vagy kóborkutya fejem van, attól függően, hogy a párna hogy lövi be reggelre. Jólvan így, majd levágom, ha úgy érzem…
Sokat voltunk együtt mostanában, ha belegondolok, nem volt olyan nap, hogy ne láttuk volna egymást. Igazán nem akarok teher lenni, de néha sok vagyok, érzem én is, meg tudom. Igyekszek alakulni, tudok alakulni, és ez nem önmagam feladása, ez fejlődés. Negatív dolgokat elhagyni fejlődés.
Sokat voltunk együtt, de a legutóbbi időkben már kicsit rugalmasabban, mert úgy az Ő kedve is jobb.
Tegnap ment haza, és most ért el gondolat, hogy hiányzik. Nem úgy égetően, elszomorítóan, de hiányzik, úgy szeretettel, mint szerelemmel is, szívvel, de ésszel is, na, érted… Ésszel…
.