Slumber

By Andris | Published: 2010, February 13 13:46

Nagy pelyhekben kavarog a hó, mert nagy pelyhekben hullik, és kavarja a szél.
Mint olyan, megihlet, így írok. Azért, olyan komolyan ne vegyétek ezt az okfejtést.

Tegnap volt a hétnek az a napja, mikor angolra kell mennem 14.30-tól 17.45-ig. A szokásosnál is nyomottabb voltam, mert mostanában rosszul alszok. A minap például felkeltem éjjel két órakor, és dolgoztam ötig. Onnantól szenderegtem félálomban néhány órát az ágyban, majd abból kimászva, folytattam a szendergést egész nap. Teljesen úgy festhettem néha, mint aki ébren van. Eszembe jut erről egy Bad Religion nóta, a Slumber. Mondjuk, miről nem jut nekem az eszembe Bad Religion nóta?!
Ez speciel az egyik kedvencem. Hallgassátok meg…

Szóval péntek volt, és végigkinlódtam az órát. Nagyon dekoncentrált votam, alig tudtam odafigyelni. Ennek ellenére szokás szerint jó volt az óra. Végre visszatért az igazi Tantónénink. Nem mondom, a helyettesítők is jók voltak, de hiányzott már. Jól összeszokott csoport vagyunk, lassacskán nyelvvizsgázunk. Az eredeti bagázsból -akikkel indultam egyes szintről- már csak ketten vagyunk. Ez azért jó érzés, hogy valami ilyen hosszan leköt, és sikerélménnyel lát el, és ki tudok tartani mellette. Mondjuk, muszáj is.
Ezúttal nem várt senki angol után. Éhes is maradtam, bár étvágyam sem volt. Nagyon hiányzik Kriszti.

Sanyihoz mentem fel, kicsit gitároztunk, és sokat beszélgettünk, söröztünk. Valahogy úgy van az, hogy mikor nagyon vár az ember egy sms-t, vagy hívást, akkor hirtelen elkezdenek záporozni az sms-ek, hívások. Nem mintha nem örülnék neki, mert örülök. Például hívott “Gábor (UK)”, a lektorúr. Átadtam neki a howto angol változatát, hogy nézze meg, mibe tud belekötni, és kössön már bele, legyen olyan kedves. Majd ma délután tartunk egy skype szeánszot, és faragunk a szövegen.
Persze, aztán érkezett az az sms is. Ezek tartjak bennem a lelket, nem egy jó időszak most ez érzelmi téren. Majdcsak megoldjuk, mint mindent eddig.

Úgy nézem, elállt a hó, úgyhogy írok valamit Valakinek. Ezt a képet sem kell komolyan venni, de írok mindenképp.

Posted in élet | Leave a comment

Senki nem ígérte, hogy könnyű lesz

By Andris | Published: 2010, February 12 12:47

Az a tény, hogy az embernek nincsenek barátai a közelben, és gyakorlatilag egész nap otthon ül a számítógép előtt, nem valami kellemes. Rendesen tönkre tudja tudja tenni szociális életét.
Nem, a fészbúk nem pótol semmit, meg egyéb szociális, hálózós, lájkolós, megosztós marhaságok. Legfeljebb egy jó kiegészítőnek jók, de másra nem. Sivár, gépies, türelmetlen kommunikációt hoznak ki az emberből. Félreértések, egymás mellett elmagyarázás csak, ami létrejön. Nem mondom, nem lépek ki ebből a világból, kell az. Főleg, ha az ember Kedvese kilométerek százaira lakik.

Ma megyek Sanyi haveromhoz, tolunk egy kis pankrokkot. Muszáj valami olyanba terelni az energiáimat, ami nem a számítógéppel kapcsolatos.
Tegnap kibeszéltük a sráccal az élet nagy dolgait. Arra jöttünk rá, hogy már csak ketten maradtunk itt, mindeki más a régi bandából elhúzott innen. Más választásuk ugyanis nem volt. Én is fogok menni, vagy így, vagy úgy. Azon egyszerű oknál fogva, hogy itt egyszerűen nem lehet érvényesülni, ha az ember olyan elmaradott dolgokkal kíván foglalatoskodni, mint a számítástechnika. Az érvényesülést mocskos anyagi módon értem. Nem rossz állások vannak, hanem leginkább semmilyenek.

Volna még miről írnom, de nem fogok ide. Meg sehova sem. Nem titkolom, nem rejtegetem, de úgy döntöttem, hogy nem fogom befolyásolni személyes kapcsolataimat azzal, hogy a magam suta módján leírom. Mert úgysem tudom úgy leírni, hogy az valóban azt adja át, amit én gondolok. Vannak dolgok, amiről két embernek egymással kell beszélnie, nem pedig egy blognak.
Szurkoljatok ennek a két embernek.

Posted in élet | Leave a comment

Egy újabb Linux-user

By Andris | Published: 2010, February 6 12:29

Nem is emlitettem a múltkor, pedig nagy a büszkeségem.
A hétvégén átkonvertáltam Kriszti laptopját Ubuntusra. Ami a legszebb, hogy Ő maga kérte, nem kellett téríteni. Mondjuk, téríteni amúgy sem szereretek.
Friss még a dolog, majd meglátjuk, mennyi ideig tetszik majd Neki. Remélem, azért megmarad majd a Linux, nem kerül vissza a WinXP. Fájdalommentes telepítés volt, egyedül az adatmentéssel kellett kicsit vacakolni. Utána kellene nézni valami jobb fájlátviteli megodásnak, mert az ftp ugyan robosztus, kipróbált megoldás, de sok kicsi fájl esetén már olyan méreteket ölt az adminisztráció, hogy megőszül az ember, mire átmegy. Jó, tudom, be kell tar-ni, dehát az is idő, plusz hely is kell neki.

A szokásos rákfenék megvannak, persze. Régóta hasfájásom a Linux vs WiFi, most is belefutottam. Valamiféle Broadcom chip van a notiban, és nem ment szó nélkül. Végül is, sok perc parancssoros szeletelés után rájöttem, hogy van grafikus felület, meg van tacspad, használni kéne. Oda kattintottam a Rendszer > Admin > Eszközmeghajtók menüre, és pár további kattintásal ment minden. Villant a WiFi led kéken, és felkúsztunk a hálózatomra.
Akkor mégsem kellene rákfenéket emlegetnem, mert végül is, megy.
Viszont a suspend, az nem. Ez viszont felháborító. Van is jónéhány sok-sok ideje nyitott bug ezzel kapcsolatban. Majdcsak javítják. Csak nekem a majdcsak sokára van. Ezért kijár egy nagy feketepont.

Szóval, próbálgatja a Jány a Linuxot, eddig szerintem egész jó eredménnyel. Mondam én neki, hogy ügyes, de azért félt tőle kicsit. Imádok olyannak telepíteni, aki nem fog onnantól minden aprósággal kopogtatni, hogy ezt hogy kell, azt hogy kell, hanem megoldja maga, és csak akkor kérdez, ha már tényleg nem megy.
Mondtam én, hogy ügyes. Olyan büszke vagyok rá… :)

A grafikus felület használatát nem nagyon kell magyarázni egy gyakorlottabb, érdeklődőbb felhasználónak, ezzel persze semmi gond nincs. Majd még tanítok Neki némi parancssoros varázslatot, mert jó tudni azokat is. Érdeklődik is iránta, majd tartok órákat muffinért cserébe. Najó, talán ingyen is…

Posted in élet | Leave a comment

  • Barátok