Szóval nem sok változik.
Nem is tudom, hanyadik napja alig mozdulok ki a házból.
Házból? A szombámból.
A szobámból? A székemből. Lemegyek ételt készíteni, enni, és egyéb olyan dolgok miatt, amik miatt muszáj. Nem mintha panaszkodnék, remek dolgokat csinálok, azért is rohannak el így a napok. Rendesen rövidnek tűnnek.
A baj annyi, hogy így is el voltam tunyulva nem kicsit, de most aztán már tragikus a helyzet. Estére fáj a derekam a sok üléstől. Ezen változtatni kell sürgősen. Így nyersen kimondom, hogy csattanjon.
Nem a munka mennyiségével van bajom, hanem azzal, hogy emellé mozdulni is kéne.

Egyébként tegnap jött ki a Fullcircle tizedik száma, ebben már két cikk is olvasható, amit én fordítottam. Építő és dorongoló kritikát is szívesen várok, várunk. Direkt nem árulom el, mely cikkeket csináltam én meg. Egyébként ez régi szám, de lassan utolérjük magunkat.
Ehhez a témához tartozik még, hogy kicsit módosult ez a munkám. Mostmár enyém a szerkesztői bevezető is, ami pluszmunkát jelent, ám nem vészesen sokat.

A Debian csomagok készítésével is haladok. Kicsit úgy tűnik, hogy sosem lesz vége, hiszen mindig jön valami új, amit meg kell csinálni. No, dehát ez egy ilyen szakma. Azért, minden nap közelebb kerülök ahhoz, hogy végezzek, és nem messzebb. Szinte minden nap tanulok valami újat, tök jó az egész. Szívesen foglalkoznék ilyen jellegű dolgokkal nagyban is, szép havi summákért, persze.

Nem is tudom, hogy említettem-e, de ha igen, akkor íme, megint. Összeraktam az Asuro robotkámat, elkereszteltük Tibinek. A vicces az egészben az, hogy lövésem nincs sajnos az elektronikához, mint szakmához, de fogtam egy nullkilometeres forrasztóállomást, forrasztóónt, és összeraktam. Processzort, nand csipet betettem a foglalatba, tettem bele elemet, bekapcsoltam, és lefutott az önteszt hiba nélkül. Oké, fényezem magam, de olyan büszke vagyok. A végére már egész szép forrasztásokat csináltam.
Hogy legyen min bosszankodni, nem fordul a hozzá tartozó segédprogram, úgyhogy hekkelhetem azt is. Ez a következő tennivaló. Létezik a régebbi, cég által biztosított program is, de állítólag nagyobb hex-et csinál, meg elvből az újabb kell, mi más.

Az énblog dobozkába most azt dobálnám bele, hogy hétvégén megint jön Kriszti, de most sajna csak rövidebb időre. Most lesz a szülinapja, úgyhogy készülnöm kell. Ajándékot már szereztem Neki, de úgy néz ki, nem fog ideérni időben. Nem baj, van B-terv.
A súlyosabb, hogy tortát akarok neki csinálni. A mai grízestészta gyártás tanulságait figyelembevéve ez komoly nemzetvédelmi aggályokat vet fel.
Végül is, létrejött a grízestészta, csak a howtoból kimaradt, hogy vízzel fel kell önteni a grízet, ha már elég pirult. Végül rájöttem magamtól, de majdnem odaégett az egész.
Időben improvizáltam, és kiváló lett. Ma minden sikerül. Ami meg nem, azt áttoljuk holnapra.

Mára is felírtam magamnak két óra terápiás olvasást, mert szörnyű lemaradásban vagyok. Épp Stephen King Ragyogás című könyvét olvasom, és a maga módján tetszik. Ha elolvastam, elmondom a véleményem róla. Ha ez kész, akkor belevágok a Harakiribe, amit Karácsonyra kaptam Krisztitől.
Köszönöm kmegtisztelő kfigyelmeteket.