Hol is kezdjem?
Remeknek indult a hétvége, már túl régen nem találkoztunk, aztán csütörtök volt betervezve. Meg is jött Kriszti, elég dög egy csütörtök volt, itt nem részletezett okok miatt, és még angolból is szintzárót írtam. A szóbeli része 90% lett, szóval, valószínűleg nem bukok meg.
A másik nagy hír, hogy megvan a valségem is. Igen kalandos volt, mert a tanárúr rosszul kalkulált, és vagy 5 percig úgy tudtam, hogy bukó. Aztán a fejéhez kapott, hogy “állj az egész”, Somogyi úr, így már 44 pont, ami néggyel több, mint ami a boldogsághoz kell. Szóval ez is pipa. Nehéz volt, de túl vagyok rajta. Köszönhetően a telepatikus támogatásnak. Nem is tudom, mit aggódtam, Kriszti megmondta előre, tanultam is, kikövezett utam volt a kettesig.
Naigen, aztán azért csütörtökön vizsgáztam angolból, mert a pénteket már szabaddá akartam tenni kettőnknek. Persze, úgy volt, hogy koncertre megyünk, de aztán másképp alakult. Már nem volt pofám szólni Anikónak, hogy bocs, mégis jó lenne a péntek. Gondoltam, legyen úgy, mint a F1-ben, hogy csak egyszer szabad irányt váltani védekezéskor. Na, mindegy.
Aztán, pénteken gondoltuk, megnézzük a karácsonyi vásárt. Valahogy megvolt a hangulata, tök jó volt. Mint valami vacak hollywoodi, karácsonyos romantikus filmben. No, semmi extra, csacsogtunk erről arról, ittunk forralt bort, meg kapott Kriszti egy holdat. Két félhold, az egy hold, nem? Ok, szóval fülbevalót kapott, nem bonyolítom ezt tovább. Nagyon jól áll neki, majd meglátjátok. Valószínűleg még eznap sikerül megfáznom alaposan.
Szombaton már gyakorlatilag ágybanfetrengésen kívül nem sok mindenre voltam képes. Most már tudom, hogy maradni kellett volna otthon, a jó melegben, de elmentünk mégis kenyérlángost enni a Kossuth téren, mert megígértük magunknak. Igazán fincsi volt, meg az a kandírozott törökmogyoró is. Muszáj volt venni, túl jó illata volt. Ajánlom mindenkinek. Meg a puncsot is, amiről lemaradtam sajna, mert vezettem. Aztán vasárnap Kriszti sütött nekünk palacsintot, igazán ügyes a csaj. Megmondtam neki, hogy megtartom. Jó, ez már rég eldöntött kérdés, de mindegy.
Ekkor már igazán gethes voltam, lázzal, torokfájással, mindennel. Most először volt, hogy tudott hétfő estig maradni, erre lebetegszek. A suliba muszáj volt bemenni, ha minden jól megy, ez volt az utolsó előadásom. 16-szor fújtam az orrom, nem hallottam semmit a B-fákról, mert a füleg is be volt dugulva, Kriszti meg olvasott. Hát, juhé, nem ülök többet suliban! Igazából még fel sem fogtam.
Az első havat együtt bámultuk, utólsó előadáson együtt ültünk. Fantasztikusan fantasztikus dolgok ezek, kérem. Nem tudom átadni, de higyjétek el nekem.
Szóval, nagyhirtelen ezek vannak. Pénteken megyek Ferihegyre, és megpróbálok összeszedni mindenkit, úgy, hogy ne kelljen parkolnom, mert horribilis árak vannak ott. 680 egy fél óra. Addig még meg kell gyógyulnom teljesen, legalább lázam már nincs. Remélem, normalizálódik akkorra a beígért hóhelyzet, és nem kell Blitzig a hóban gázolnom majd.