Képes felünk


Péntek, angolután, Mocisban, együtt, ketten.
A szokásos péntekeste, angol után, holtfáradtan.
Azért, sokkal jobb, mikor ketten vagyunk, vacsival vár a Jány a nyelvsuli előtt.



Még régebben megtetszettek azok az ikeás ceruzák. Én elfelejtettem, Kriszti nem, és szerzett nekem egy párat. Imádom a ceruzákat. Míg lent voltam, addig rakta így ki, aztán meg alig akartam észrevenni, de végül mégis.
Szerintem szeret. :)



Komolyka. :)
Bátorból jöttünk hazafelé, és telefonhordozóm fényképezgetett a telefonommal. Én meg az inzulinját szoktam hordozni. Nekem van nagy zsebem.

Ezek vannak…

This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.

  • Barátok