Nagy pelyhekben kavarog a hó, mert nagy pelyhekben hullik, és kavarja a szél.
Mint olyan, megihlet, így írok. Azért, olyan komolyan ne vegyétek ezt az okfejtést.
Tegnap volt a hétnek az a napja, mikor angolra kell mennem 14.30-tól 17.45-ig. A szokásosnál is nyomottabb voltam, mert mostanában rosszul alszok. A minap például felkeltem éjjel két órakor, és dolgoztam ötig. Onnantól szenderegtem félálomban néhány órát az ágyban, majd abból kimászva, folytattam a szendergést egész nap. Teljesen úgy festhettem néha, mint aki ébren van. Eszembe jut erről egy Bad Religion nóta, a Slumber. Mondjuk, miről nem jut nekem az eszembe Bad Religion nóta?!
Ez speciel az egyik kedvencem. Hallgassátok meg…
Szóval péntek volt, és végigkinlódtam az órát. Nagyon dekoncentrált votam, alig tudtam odafigyelni. Ennek ellenére szokás szerint jó volt az óra. Végre visszatért az igazi Tantónénink. Nem mondom, a helyettesítők is jók voltak, de hiányzott már. Jól összeszokott csoport vagyunk, lassacskán nyelvvizsgázunk. Az eredeti bagázsból -akikkel indultam egyes szintről- már csak ketten vagyunk. Ez azért jó érzés, hogy valami ilyen hosszan leköt, és sikerélménnyel lát el, és ki tudok tartani mellette. Mondjuk, muszáj is.
Ezúttal nem várt senki angol után. Éhes is maradtam, bár étvágyam sem volt. Nagyon hiányzik Kriszti.
Sanyihoz mentem fel, kicsit gitároztunk, és sokat beszélgettünk, söröztünk. Valahogy úgy van az, hogy mikor nagyon vár az ember egy sms-t, vagy hívást, akkor hirtelen elkezdenek záporozni az sms-ek, hívások. Nem mintha nem örülnék neki, mert örülök. Például hívott “Gábor (UK)”, a lektorúr. Átadtam neki a howto angol változatát, hogy nézze meg, mibe tud belekötni, és kössön már bele, legyen olyan kedves. Majd ma délután tartunk egy skype szeánszot, és faragunk a szövegen.
Persze, aztán érkezett az az sms is. Ezek tartjak bennem a lelket, nem egy jó időszak most ez érzelmi téren. Majdcsak megoldjuk, mint mindent eddig.
Úgy nézem, elállt a hó, úgyhogy írok valamit Valakinek. Ezt a képet sem kell komolyan venni, de írok mindenképp.