jó tényekből jó mesék…


…ez egy balfasz nemzedék. így, vagy úgy, de mindannyian ugyanazokat a pályákat járjuk végig, egytől egyig. a megtett út más és más (egyéni kis anomáliák ezek, amelyek biztosítják az individuum érzetét), de a lényegi pontok — mint a turistaútvonalak jelei az erdőben –, amik igazán számítanak, azonosak.

basking in the sunshine of a bygone afternoon
bringing sounds of yesterday into this city room

 

[post scriptum]
persze, írj le valamit, olvassák el páran, és ha kellően ködösen fogalmaztál, máris megvan a veszélye annak, hogy az quasi-kinyilatkoztatássá, ki-nem-mondott szakralitássá válik. ezért van az, hogy kevés kivételtől eltekintve az igazán lényegbevágó dolgokról nem lehet írni, és még az a néhány kivétel sem mindig és mindenhol egyértelmű. persze mindennek megvan a maga oka és célja, ahogyan arra a Vak Filozófus már rámutatott a maga idejében, de hát manapság sem a vakokra, sem a filozófusokra nem szokás hallgatni.
[/post scriptum]

3 komment a(z) “jó tényekből jó mesék…” bejegyzéshez.

  1. Orsie

    ez most olyan zizis-cés poszt lett :)
    hiányzik a fejed.

  2. ben

    jé. így visszaolvasva kicsit tényleg. :P pedig nem volt szándékos. amúgy pár hete láttam őket az eltén vmelyik büfében.

    a fejem pedig igen, egyre kevésbé van a helyén. ;)

  3. Orsie

    az egy dolog, hogy a fejed a helyén van.e, de én látni szeretném :) mondjuk a többi részeddel együtt mert az a dolgok rendje :D

visszacsatolás (a.k.a. kommentbox)