one of these days


Nagyjából eseménytelenül zajlik mostanában minden. Little pieces. A félév végi hajrá kezd a fejemre nőni, hátravan még pár beadandó, meg ilyesmi, és kezd derengeni, hogy június 15-ig meg kell tegyek valamiféle szakdolgozati témabejelentést (ami nem azonos a címbejelentéssel és igazából nem értem, hogy ez így kinek jó).

Amúgy az egész bolonyarendszerben valahol az az igazán gáz (vagy tragikus, kinek mi), hogy félelmetes gyorsasággal “halnak ki” a hallgatók, értitek, mire az ember igazán beleszokna, kb. harmadévre, már vége is az alapképzésnek, oké, hogy ott van utána az MA, de mindenki megy másfele, az éppencsak kialakult-megszilárdult szociális hálónak gyakorlatilag annyi. (Exitus, mondaná Boborján.) Tudom én, hogy a mai világ ezt követeli meg, csak éppen nem tetszik.

Közben meg remélem, hogy lehet majd még helyben jegyet vásárolni szombaton, mert a TicketExpresszben nem árusítanak — vagy ha lesz időm, jövő héten elkerülök az A38 felé és megpróbálkozom ott. Nem szeretnék lecsúszni a dologról.

3 komment a(z) “one of these days” bejegyzéshez.

  1. Nóli

    Van ilyen otthonnyomtatós jegy is tiketportálon. :)

  2. Momo

    Sajna a szociális háló bomlasztás már akkor megkezdődött, amikor a beosztott csoportokat megszűntették. A bátyámék még éjszakába nyűlóan tanultak együtt a csoportjukkal. Nem tudom, mi a jobb, igazából. Én még ötöd évben is találkoztam olyan évfolyamtárssal, akit még sose láttam előtte.

  3. ben

    Nóli: ma végül elnéztem az A38-ra és vettem jegyet, de azért köszi, hasznos lehet ez még. :)

    Momo: igen, ebben van valami, bár én inkább a kevés-embert-de-jobban-megismerni híve vagyok. töriszakon mindig is sokan voltak, lehetetlenség (és szvsz nem is kell) mindenkit megismerni. ellenben a levéltáron, ahol hagyományosan max. tízen vannak egy évfolyamon, az egymás után jövő garnitúrák vsz már alig fogják ismerni egymást. persze ez valahol nyilván az egyes embereken is múlik, de ha a rendszer sem teremt rá lehetőséget…

visszacsatolás (a.k.a. kommentbox)