one of these days
Amúgy az egész bolonyarendszerben valahol az az igazán gáz (vagy tragikus, kinek mi), hogy félelmetes gyorsasággal “halnak ki” a hallgatók, értitek, mire az ember igazán beleszokna, kb. harmadévre, már vége is az alapképzésnek, oké, hogy ott van utána az MA, de mindenki megy másfele, az éppencsak kialakult-megszilárdult szociális hálónak gyakorlatilag annyi. (Exitus, mondaná Boborján.) Tudom én, hogy a mai világ ezt követeli meg, csak éppen nem tetszik.
Közben meg remélem, hogy lehet majd még helyben jegyet vásárolni szombaton, mert a TicketExpresszben nem árusítanak — vagy ha lesz időm, jövő héten elkerülök az A38 felé és megpróbálkozom ott. Nem szeretnék lecsúszni a dologról.
20090519/1057
Van ilyen otthonnyomtatós jegy is tiketportálon. :)
20090520/1120
Sajna a szociális háló bomlasztás már akkor megkezdődött, amikor a beosztott csoportokat megszűntették. A bátyámék még éjszakába nyűlóan tanultak együtt a csoportjukkal. Nem tudom, mi a jobb, igazából. Én még ötöd évben is találkoztam olyan évfolyamtárssal, akit még sose láttam előtte.
20090520/1844
Nóli: ma végül elnéztem az A38-ra és vettem jegyet, de azért köszi, hasznos lehet ez még. :)
Momo: igen, ebben van valami, bár én inkább a kevés-embert-de-jobban-megismerni híve vagyok. töriszakon mindig is sokan voltak, lehetetlenség (és szvsz nem is kell) mindenkit megismerni. ellenben a levéltáron, ahol hagyományosan max. tízen vannak egy évfolyamon, az egymás után jövő garnitúrák vsz már alig fogják ismerni egymást. persze ez valahol nyilván az egyes embereken is múlik, de ha a rendszer sem teremt rá lehetőséget…