future requiem

1970. december 17., Gdynia, Lengyelország. A hajógyári munkások tüntetése során a rendőrség tüzet nyit a tüntetőkre, sokak mellett meghal Zbigniew Godlewski is, aki Janek Wiśniewski néven hamar az 1970-es lengyel munkástüntetések szimbóluma lesz, alakját több dal is megőrzi — a legismertebb talán az Andrzej Wajda 1981-es Vasember című filmje végén is hallható Ballada o Janku Wiśniewskim.

Majd’ negyven évvel később, az iráni tüntetések során, vélhetőleg egy Baszidzs milícia-tag fegyveréből — véletlenül, vagy tudatosan, ki tudja? — kilőtt golyó eltalál egy iráni lányt, név szerint Neda Szalehi Aga Szoltant, aki rövidesen belehal a lövésbe. A kormány korlátozásainak köszönhetően az eset rövid időn belül a — mégoly szervezetlen — iráni tüntetések szimbólumává válik, némileg hasonlóan Janek Wiśniewskihez.

Tekintsünk most el egy pillanatra az úgynevezett “történelmi kontextus”-tól, és pusztán a(z egyébként szomorú) cselekményt szem előtt tartva tessék elolvasni az alábbi Borges-novellát:
 

“

CSELEKMÉNY    [LA TRAMA]

Amikor Caesart a barátai türelmetlen tőrükkel egy szobor lábához szorítják, legnagyobb rémületére észreveszi az arcok és pengék közt Marcus Iunius Brutust, a védencét, talán a fiát, s felhagyva a védekezéssel, felkiált: “Te is, fiam!” Shakespeare és Quevedo is átveszi ezt a patetikus kiáltást.

A sors kedveli az ismétlést, a változatot, a szimmetriát; tizenkilenc évszázad múltán Buenos Aires megye déli részén, amikor egy gaucsóra támad néhány társa, az estében felismeri a keresztfiát, és lassan ocsúdva, kissé szemrehányóan ezt mondja (ezt hallani kellene, nem olvasni): “No de, hékás!” Megölik, s nem tudja, hogy azért hal meg, hogy megismétlődjék egy jelenet.

Scholz László fordítása

”