future requiem

Holnap ilyenkor remélhetőleg már jócskán Rómában leszek, 22-e után re. Addig is, egy kis olvasnivaló:
 
 
Issa Makhlouf: Utazunk

Utazunk
Hogy elhagyjuk szülőföldünket és lássuk mi van a felkelő nap
másik oldalán.
Utazunk, hogy megkeressük azokat a gyermekkorokat és születéseket, amik még nem történtek meg velünk.
Utazunk, hogy befejezzük az ábécéket.
Hogy a búcsúzás gyönyörű legyen és ígéretes.
Hogy eltávolodjunk, mint a minket kísérő árnyék, amely búcsút int.
Széttépjük a sorskönyveket és még mielőtt új könyvekben
találjuk meg (vagy nem) történetünket, lapjaikat szélnek eresszük.
Íratlan sorsok felé utazunk.
Hogy azoknak, akikkel találkozunk azt mondjuk, újra
visszatérünk hozzájuk.
Utazunk, hogy megtanuljuk a helyben maradó fák nyelvét.
Hogy megkondítsuk a szent völgyek harangjait.
Hogy irgalmasabb isteneket keressünk.
Hogy levegyük a száműzetés álarcát az idegenekről.
Hogy elmondjuk az átutazóknak, hogy mi is ugyanolyan átutazók
vagyunk, és hogy csak ideig-óráig emlékeznek ránk, sorsunk a
feledés.
Távol az anyáktól, akik gyertyát gyújtanak a távollévőknek, és égre
emelt kezükkel mindannyiszor elegyengetik az idő rétegeit.
Utazunk, hogy ne lássuk megöregedni szüleinket és ne olvassuk a
napok számát arcukon.
Utazunk anélkül, hogy tudnánk előre, mit pocsékolunk el az
életünkből.
Utazunk
Hogy bevalljuk azoknak, akiket szeretünk, hogy örökké szeretni
fogjuk őket, hogy az elválás nem lephet meg bennünket, és hogy
száműzöttnek lenni ugyanolyan édes és friss, mint hazára lelni.
Utazunk, hogy amikor visszatérünk érezzük, mindenütt idegenek
vagyunk.
Haza: első migráció. A nyitott erkélyekről a nap és a tenger felé szárnyalunk.
Utazunk, hogy eltöröljünk minden különbséget a levegők, a vizek,
az ég és a pokol között.

(Megjelent a Pannonhalmi Szemle 2007/3-ik számában.)