Twelve-Hundred-Sixty Days
ma hazafelé sétálva (kb. a szent istván tér-lánchíd-bem rakpart-batthyány tér útvonalon) rengeteg impresszió és emlék zúdult rám, nem várt intenzitással, miközben az alkonyi ég vörösen izzott és hideg szél söpört végig a vihar utáni utcákon. lassan budapest is kezd a lieu de mémoire-ok, emlékezethelyek gyűjtőterévé válni.. hiányzik kétezerhét csodálatos ősze-tele, der rote Mond in der düsteren Nacht..
egyébként voltam lent táborlátogatni. sok lett volna a tíz nap, így viszont most hiányzik jónéhány ember, akiket rég láttam és különbenis. kétfelé szakadni viszont nem tudok.
tüzek istene, légy kegyes úr ma..
20080724/1509
Lesz itt még csodálatos ősz-tél, ne félj! És majd nagyokat társasági-sörözünk valahol, miközben odakint fúj az a bizonyos hideg szél. Aztán kimegyünk, és sétálunk egyet a kivilágított városon keresztül, hogy a végére már vacogunk a hidegtől, de azért jól érezzük magunkat, mert belülről melegít még a sok százalékos nedű.:)
A lieu de mémoire jó. Néha fáj, de jó. Köszi, hogy eszembe juttattad.:)
20080725/1750
igen, lesz még szép ősz és tél idén (is), ebben nem is kételkedem. :) és ezáltal egyre több lieu de mémoire lesz, ami tulajdonképpen jó.