future requiem

Újfent bejött a ‘rossz előérzet - jó végkifejlet’ törvénye, miszerint ha rossz előérzeted van valamivel kapcsolatban, az jól fog elsülni. Így volt ez a delegatioval kapcsolatban is az elmúlt pár hétben (kb. a kettővel ezelőtti bejegyzésemben említett kavarodás óta), de végül egy kisebb bakit (ami mondjuk bosszantó, lévén, hogy alig egy órás csúszást eredményezett Sočában az éjszaka közepén..) leszámítva nekem úgy tűnt, rendben zajlottak a dolgok. Ugyan nem voltam túl aktív, de élveztem. A környék maga gyönyörű, a hatalmas hegyek és a zöld környezet magával ragadó, na meg a tiszta, csillagos ég. Az Isonzo vize finom, bár meglehetősen hideg. Kicsit olyan érzésem volt, mintha hazatérnék, ami nálam igen nagy szó, és most hiányzik is rendesen. A szlovének nagyon kedves és segítőkész emberek, azt hiszem, itt valamennyire kiütközik egyfajta mentalitásbeli különbség is… Azt kell, hogy mondjam, elég rossz érzés volt átérni a határon és látni a rengeteg mocskot és koszt pl. a benzinkutaknál, vagy a városokban, a sokkalta tisztább(nak tűnő) Szlovénia és Burgenland után.
És jó volt látni azt a néhány ismeretlen, mégis ismerős arcot, akikkel már korában beszéltem, msn-en, vagy e-mailben, ahogyan jó volt utolsó este a tábortűz körül egymást körülfogva Blind Guardiant énekelni is. Az egész annyira tömény és összetett, hogy képtelenség teljességében visszaadni ezt a három-négy napot, számomra még egy mtt-tábornál is töményebb volt és nagyobb élményt jelentett bizonyos szemszögből nézve.

Egyelőre ennyi.
 
hear our singing, hear our longing,
we will go home across the mountains..