future requiem

  Az ördög általában nem alszik, és ezért nem igazán érti, hogy másnak miért kell. Chausey viszont szeretett aludni, azt tartotta, hogy ez az egyik legkellemesebb dolog a világon. Főleg egy kiadós étkezés után. A tizenkilencedik századot például majdnem teljesen átaludta. Nem mintha szüksége lett volna rá, csak azért, mert jól esett.¹
      A világ egyik legjobb dolga. Most kezdte csak értékelni az ilyesmit, hogy az Idő új értelmet kapott.
      A Bentley kelet felé tartva dübörgött bele a sötét éjszakába.
      Természetesen általános értelemben pozitív hozzáállással viseltetett az Armageddont illetően. Ha bárki megkérdezte volna, hogy miért töltött századokat az emberiség ügyein pepecselve, magától értetődően válaszolta volna, hogy: ”Ó, hát azért, hogy a Pokol végső győzelmét elôkészítsem!” De egy dolog volt valamiért dolgozni, és egy másik dolog azt látni, hogy amiért dolgoztál, elérkezett.
      Chausey mindig is tudatában volt annak, hogy jelen lesz a világ végénél, mert halhatatlan lévén nem volt más lehetősége. De mindig abban reménykedett, hogy az azért még messze van.
      Ugyanis szerette a embereket. Ez különösen végzetes hiba egy démon esetében!
      Ó, hát persze, hogy mindent megtett azért, hogy a vacak kis életüket még nyomorúságosabbá tegye, de bármit is gondolt ki, az feleannyira sem volt rossz, mint amit ők gondoltak ki maguknak. Különös tehetségük mutatkozott erre. Valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy gyárilag beépített funkció ez náluk. Beleszülettek egy olyan világba, ahol ezer és egy apró dolog állt az útjukba a maga kis módján, és erre az energiájuk legnagyobb részét arra pazarolták, hogy a körülményeket még rosszabbá tegyék. Az évek során Chausey egyre nehezebbnek találta azt, hogy kiötöljön valamit, ami démoni mivoltával kitűnik az általános piszokságok hátteréből. Voltak olyan időszakok, főleg az utóbbi évezredben, amikor legszívesebben küldött volna egy táviratot Odalentre, hogy „Nézzétek, ennek semmi értelme, akár itt helyben föl is adhatjuk, akár be is zárhatjuk Dys-t, Pandemonium-ot és a többit, és följöhetünk, mert nem tudunk olyan rosszat csinálni, amit ők meg ne tennének maguknak, főleg ha elektródákat lehet hozzá alkalmazni. Van valamilyük, ami nekünk nincs. Vannak elképzeléseik. És áramuk, természetesen.”
      Valamelyikük még azt is megírta, meg biz’a:… „A Pokol üres. Az ördögök itt vannak köztünk.”
      Chausey kapott egy parancsolatot a Spanyol Inkvizícióval kapcsolatban. Akkoriban Spanyolországban kellett lennie, és főleg a cantinákban meg jobb helyeken tartózkodott, és még csak nem is gondolt ilyen inkvizícióhoz hasonló dologra addig, míg a parancsolat meg nem érkezett. Elment, megnézte, és utána egy hétig minden nap hullarészegre itta magát.
      Aztán ott volt az a Hieronymus Bosch. Az volt ám a veszedelmes alak!
      És amikor azt hitted, hogy nagyobb csirkefogók, mint amit a Pokol elbír, oly nagy jóságot mutattak, hogy a Mennyország sem álmodott olyat. És nem ritkán ugyanaz a személy produkálta mindkét példát! Ez volt az a szabad akarat-dolog, hát persze. A szemét.
      Azirafel egyszer megpróbálta neki elmagyarázni. Az egész lényege, mondta – ez valamikor 1020 táján lehetett, amikor először kötötték meg a maguk kis Egyezségét – az egész lényege, hogy az ember aszerint jó vagy rossz, hogy milyen akar lenni. Ugyanakkor az olyanok, mint Chausey, és természetesen ő, már a kezdet kezdetén megkapták a maguk útravalóját. Az emberek nem lehetnek igazán boldogok vagy szentek anélkül, hogy nem volna meg bennük a velejéig-romlottság lehetősége.
      Chausey ezen elgondolkodott egy darabig, aztán, úgy 1023 körül így szólt: Na várj csak, mondta, ez csak akkor megy, ha mindenki egyenlő pozícióból indul, nem igaz? Nem lehet valakinek ugyanakkora az esélye, ha egy sárkunyhóból indul a harctér kellős közepéről, mintha egy kastélyba születik?!
      Á, mondta Azirafel, ez a jó az egészben. Minél lejjebb indulsz, annál több a lehetőséged.
      Chausey válaszolt: ez elmebaj.
      Nem, mondta Azirafel, ez a felfoghatatlan.
      Azirafel. Az Ellenség, természetesen. Már hatezer éve ellenség, úgyhogy már egészen olyan, mint egy barát.
      Chausey lenyúlt a rádiótelefonért.
      Démonnak lenni azt jelenti, hogy nem lehet szabad akaratod. De nem élhetsz úgy az emberek között sokáig, hogy ne ragadjon rád egy-két dolog…

¹ - Azért egyszer felkelt, 1832-ben, hogy vécére menjen.