»Stat Crux dum volvitur orbis.«

hic et nunc, 20081015

»És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.«
1 Kir 19,11-12

“Áll a kereszt, míg a világ forog.” - Ez a karthauziak jelmondata. Egy múlt heti ajánlás révén ma megnéztem A nagy csend (Die Große Stille) című filmet az Urániában. Leginkább dokumentumfilmnek lehet mondani, a rendhagyóbb fajtából. Az opusz karthauzi némabarátok életét mutatja be, nem máshol, mint az anyakolostorban, a Francia-Alpokban megbúvó Grand Chartreuse-ben. Nincs klasszikus értelemben vett cselekménye, és néhány mondaton kívül egy szó nem hangzik el a közel három óra alatt: minden hang a természetes zajokra, zörejekre, illetve a liturgiára korlátozódik.
Az alap dolgokon kívül (amit el lehet olvasni pl. itt) elég nehéz bármit is mondani róla. A ráhangolódás után az ember mondhatni belekerül egy olyan közegbe, ahonnét aztán nehéz kiszakadni. Van egy igen erős lelki töltete is, amellett, hogy érdekes belelátni a karthauziak éltébe, akik jóformán több, mint kilencszáz éve (a rendet 1085-ben alapította Kölni Szent Brúnó) ugyanúgy végzik a napi feladataikat, ahogyan a Regula előírja. Mindeközben a világ elhaladt mellettük, rengeteg generáció váltotta egymást, de a maiak ugyanolyan derűvel szemlélik a világot, mint elődeik. Nem a modern, ember-átalakította környzetet, hanem az Isten-teremtette Természetet, ami őket körülveszi. Megmosolyogtató jelenet, amikor télen a heti egyszeri közös pihenés (spatiamentum) keretében elmennek szánkózni a közeli lejtőre. :) Valami kimondhatatlan derű és boldogság uralkodik ezekben az embereken (és bennük), és ebből valamennyi talán átjön a vetítővásznon keresztül is. Hisznek és bíznak Istenben és az ő kegyelmében, úgy, ahogyan az ma már csak keveseknek adatik meg.
Mindenesetre furcsa érzés volt a majd’ három óra után Grand Chartreuse-ből visszatérni Budapestre. Furcsa, idegen érzés. »Jövevény voltam idegen földön.« (Kiv 2,22)

egy komment a(z) “»Stat Crux dum volvitur orbis.«” bejegyzéshez.

  1. Orsie
    20081016/1230

    hűha :)

visszacsatolás (a.k.a. kommentbox)