future requiem

Tegnap ez a címben szereplő sor járt a fejemben a Dies irae-ből (Sík Sándor fordításában: “ama nap ne adj rossz véget”). Hát, mit ne mondjak, rég volt ennyire ambivalens napom, mint a mai. Kellőképpen szétcsúsztam a dolgaimmal, úgyhogy a mai tdk-előadást sikerült elcsesznem. Nincs mit szépíteni a dolgon, az előadásmódom sajnos még mindig puding, naiv módon azért remélem, hogy ezen legalább lehet még javítani. A fő gond, mint utólag rájöttem, az, hogy nem volt egy tisztességes előadáskompatibilis szövegem, tudniillik idő hiányában csak rohamtempóban kivonatoltam tegnap este a dolgozatot. Meg elég nehezen is tudtam megragadni a dolgot, hogy miként kellene ezt a jelenleg 19 oldalas anyagot egy 20 percben normálisan előadható valamivé konvertálnom. Szóval így. Alapvetően az mentett meg, hogy ott volt a kinyomtatott dolgozat is (pontosabban az, ami megvan belőle, sacc per kb. olyan 80-90%), így MP nem szedte szét nagyon a dolgot, inkább csak - egyébként jogos - módszertani kritikát kaptam tőle, és megállapította, hogy az írásbeli anyag sokkal jobb, mint amit az imént szóban hallhattunk. Ezt meg aláírom. Majd igyekszem valamiképp fejleszteni a dolgot, tdk-tól függetlenül is, mert egyébként nagyon szívesen adnék elő.

Meg persze az sem mindegy, hogy a kari forduló tulajdonképpen formalitás, legalábbis az eltén, nem veszik véresen komolyan a dolgot, és csak a legritkább esetben esznek embert. Ettől még nem biztos, hogy továbbjutok, de azért hátha. Megnyugtató, hogy NB sem vette túlzottan a szívére a dolgot (bár én azért még szeretnék visszatérni a dologra, mert nem hagy nyugodni), sőt, a vitaülés végeztével hármunkat, akik még - meglehetősen leszívott aggyal - ott lézengtünk a tanszéki könyvtár környékén, meghívott valamire. Ez a ‘valami’ aztán végül három sörben, egy narancslében, meg egy rövid, de annál kellemesebb beszélgetésben manifesztálódott valamelyik Múzeum körúti kávézóban.

Na, hát ezért ambivalens.

Némileg más. Tegnap volt szerencsém a Nemzeti Múzeum ‘Reneszánsz látványtár’ néven futó ideiglenes kiállításához, mindezt a dolog egyik fő kitalálójának (B. Gergely) a vezetésében, nekem tetszett. Még a kiállítás fő részéhez logikailag egyébként bajosan kötődő és kicsi fegyvertárhoz is, voltak szép darabok, a Fechtfeder-ábrázolások különösen viccesek.

Most meg hulla vagyok, lassan húzok is aludni a francba.

- - - - - - - - - - - - -

szerk. 2359. a végső állapot-közeli stádiumot jól mutatja, hogy valamelyik éjjel elszórakoztam ezzel:

√142² × 12² = 1704

  – a höchstädti csata dátuma. 10101