dióhéj

hic et nunc, 2008122

Ma volt könyvbemutató a történeti könyvtárban (Clairvaux-i Szent Bernát két műve jelent meg nemrég magyarul), ott volt többek között KG, SM, meg B. Izsák testvér a bakonybéli bencés közösségből (illetve ott volt a perjel is — szóval a közösség 2/3-a képviseltette magát — , csak vele nem beszéltem), szóval Izsák testvér (aki egyébként egy nagyon szimpatikus ember) mesélt két szerzetes-viccet mintegy “búcsúzóul”; annyira jók, hogy muszáj beírnom őket ide:

1.)
Egy kapucinus és egy jezsuita együtt utazik a vonaton. Megszólal a jezsuita:
– Vajon Júdásnak volt szakálla, vagy sem? (gyk. A kapucinusok hosszú szakállt viselnek.)
Mire a kapucinus:
– Azt nem tudom, de hogy Jézus társaságához tartozott, az biztos!

2.)
Ferences és a jezsuita szerzetesek vonattal akarnak utazni. Az állomáson a ferencesek mindegyik rendbelijüknek vesznek jegyet, a jezsuiták azonban maguknak csak egy darabot kérnek. Csodálkoznak is a Ferenc-rendiek, hogy vajon mi sül ki ebből. A vonaton aztán látják ám, hogy amikor jön a kalauz, a jezsuiták kapják magukat, és bevonulnak a vécéfülkébe. Kalauz kopogtat, kiadják a jegyet, kalauz érvényesíti, visszaveszik. “Na, ma is tanultunk valamit”, gondolják a kisebb testvérek, “visszaúton majd kipróbáljuk mi is.” Így is lett, a ferencesek az állomáson immár csak egy jegyet vesznek, a jezsuiták azonban ezúttal egyet sem. Csodálkoznak ismét a másik rendbeliek, de nem firtatják. Vonaton jön a kalauz, a derék Ferenc-rendiek annak rendje és módja szerint, ahogyan a jezsuitáktól látták, bemennek a mosdóba. Kopognak, kiadják a jegyet; az egyik jezsuita gyorsan elveszi tőle és a társaival együtt bemennek a másik vécéfülkébe…

:D

visszacsatolás (a.k.a. kommentbox)