bölcsészség
Egyébként ez csak megerősít abban, hogy bármennyire is utáltam első félévben a historiográfiát (Durkheim Emil ég veled), azért az ember egy idő után (mondjuk úgy 1-2 félév elteltével) rájön, hogy az ilyenek, mint Foucault, vagy Braudel bizonyos szempontból megkerülhetetlenek, és hogy a longue durée talán nem is olyan nagy hülyeség. A fent idézett gondolat pl. jól alkalmazható több történeti kérdés tanulmányozása során, és alkalmazzák is. Persze ezek legtöbbször a bevezető fejezetben, vagy egy lábjegyzetben végzik, de hát a történész többek között arról ismerszik meg, hogy lépten-nyomon hivatkozik és jó esetben egyszer majd rá is hivatkozni fognak, ugye.
Egyébként érdemes elolvasni a teljes cikket szvsz. És ha már idézet, férjen még ide a Monty Python is: “You know, kids were very different then. They didn’t have their heads filled with all this Cartesian dualism.”