Ma Tegnap művelődés címén megnéztem az El Greco-kiállítást a Szépművészetiben. Hát hmm. A
Szent János evangélista c. festmény, ami a kiállítást kvázi fémjelezte, végül nem volt akkora durranás, mint vártam, a többi kép viszont annál nagyobb hatással volt rám. A színviláguk nagyon szép, meg a hangulatuk is, na nem mintha értenék hozzá. Tulajdonképpen kicsit olyan érzésem volt időnként, mintha egyik-másik valami számítógépes játékhoz készült concept-art lett volna. (Azért furcsa érzés, amikor egy kb. ötszáz évvel ezelőtt élt nő arcvonásai egykor-volt szerelmek arcvonásait idézik az ember elé, szokatlanul élesen. Valahol ironikus.
mint szemaforok az esőben)
Továbbá volt ma óramegbeszélés, és beigazolódott Murphy azon törvénye, miszerint, ha egy napod van a héten, amikor csak 10-re kellene bemenned, a tanár jó érzékkel pont aznap reggel 8-ra javasolja az órát. Persze, adja Isten, hogy ez legyen a legnagyobb gondom.
visszacsatolás (a.k.a. kommentbox)