Galambos Tibor amatőr festő

Az első kérdés. Hogy kezdtem el festeni? Mit akar ez a hatvanhét éves öregember?
Mindent megmagyarázok...

Azzal indult, hogy nemrég írtam egy kis könyvet, aminek megterveztem a címlapját is, de a grafikus drágán készítette volna el. Hosszas hezitálás után nekiálltam és megfestettem én magam, amit aztán a nyomda némi módosítással meg is valósított. A könyv ezzel a címlappal jelent meg és nekem tetszett:



Így már túl voltam az első festményen, aztán egyszer betévedtem egy szép kiállításra, ahol megláttam Barcsay Jenő egy képét. Egyszerűségében is nagyszerű volt és az első „címlapos sikeren” felbuzdulva lemásoltam. Ebből meg ez lett:



Két képpel a hátam mögött most már úgy éreztem, hogy mást is meg lehetne próbálni. A próbálgatások közben a családban aratott sikereimen felbuzdulva, pofátlanul elkezdtem ontani a képeket. Különböző korszakaim voltak:
Őskorszak, Űrkorszak, Katasztrófakorszak (nem tudok festeni), Dackorszak (mégis festek).
Nyolc hónap alatt mintegy százötven képet mázoltam és őszintén bevallom, hogy némelyik egész jól sikerült. Sok kritikát meghallgattam, de legjobban annak a barátomnak a véleményére adok, amelyik elfogulatlanul csak annyit mondott:
- Csodálatos!
Őszintén bevallom persze, hogy nem a Louvre megrendelésére festem a képeimet, de azért egy Tre-tyakovban még elmegy. Mindenesetre nehezebb dolgom van egy képzett képzőművésznél, mert nekem sokkal nehezebb egy valamirevaló alkotást kiköhögnöm magamból. Ha mégis sikerül, néha még én is meglepődöm. Meg azon is, hogy kezd kialakulni egy egyéni stílus; nevezzük fotó-festménynek. Képeim nagy része ugyanis saját fotók lemásolásával jön létre. A másolatok aztán nem mindig hasonlítanak az eredetire, vagy azért, mert nem tudtam élethűen lefesteni (lásd tehetségtelenség), vagy mert a fantáziám másként diktálta.
Azért szívből remélem, hogy képeimmel tudok egy kis örömöt átadni Nektek, Önöknek...!

2014. január                                                                                                     G.T.