Az űrhajózásról

Ebben a témában korábban kiadott könyvemben már sok mindent leírtam, most csak néhány adalék:

Hát… azt nem gondoltam volna, hogy 45 évvel az első holdra szállás után még mindig csak egy helyben topogunk, gyakorlatilag megszűnt az űrrepülés. És ez még csak hagyján; értelmes céljaink sincsenek.
Azt sem gondoltam volna, hogy négy évtizedet kellett várnom, mire eljutottam Floridába, a Kennedy Űrközpontba.

Aztán azt sem, hogy jobb híján a Szojuz Űrhajókban amerikai űrhajósok utaznak és felszállás közben egy bottal (!) nyomogatják a műszerfalon lévő gombokat. Indulás előtt pedig Bajkonúrban a pópa megáldja őket orosz társaikkal együtt…

 

A világűrről

Egy galaxis keletkezéséhez több milliárd év szükséges. A Hubble űrtávcső 13 milliárd éves galaxist fedezett fel nemrég, de a Világegyetem - mai divat szerint - 13,7 milliárd éves. Ez azt jelentené, hogy ez csak 0,7 milliárd év alatt jött létre?
Itt valami nem stimmel, meggyőződésem egyébként, hogy ahogyan a Földön az élőlények milliárdjai élnek, úgy a Világegyetemben az égitestek milliárdjain az élet milliárdféleségei találhatóak. Sokféleségeiknek csak a mi vad, mégis korlátozott fantáziánk szabhat határt.

 

Kedves Földönkívüliek! Kedves Idegenek!

Azaz, talán nem is vagytok idegenek, hanem barátok, társak. Én legalább is igy érzem. Ha most találkoznánk, nem, mint idegenekre néznék rátok, hanem, mint jó barátra, sorstársra, de semmiképpen nem ellenségre. Ellenség van bőven itt a földön is, de az is lehet, hogy ezt buta fejjel képzeljük csak így, és nem ellenségek, hanem kevésbé ismert szomszédok vagyunk. Csak meg kéne találni egymással a hangot, így akár jó barátokká is válhatnánk.
Rólatok nem is tudom elképzelni, hogy ártani jöttetek nekünk. Hiszen, ha már idáig el tudtatok hajózni, akkor az azt jelenti, hogy képesek voltatok igen hosszú ideig életben maradni, egyesültetek, közös céljaitok vannak, és azokat képesek vagytok megvalósítani. Kíváncsiság, felfedezési vágy, netán segíteni akarás volt az, ami ide vezérelt benneteket. Legyetek vendégeink, cseréljünk gondolatokat, talán mindannyiunk hasznára válik. Az, hogy nem mi mentünk hozzátok, vagy nem „félúton” találkoztunk, annak az az oka, hogy ti legalább technikailag fejlettebbek vagytok, látogatásotoknak mégis nagyon örülök.

Nekünk még nem jött el a kapcsolatfelvétel ideje. Nekünk még nagyon sok dolgot el kell rendeznünk magunk között, mielőtt kiállnánk galaktikus társaink elé. Hogy is látogathatnánk meg titeket, hiszen jelenlegi tudásunk vajmi kevés egy ilyen utazáshoz. Hacsak értünk nem jöttök és elvisztek magatokkal egy kicsit körülnézni…
Azért néhány bátortalan próbálkozást tettünk már, hogy kitörjünk szűkebb gravitációs környezetünkből. Néhányszor elmentünk a holdig és vissza, de megijedtünk a nagyobb kalandoktól és itt maradtunk a Föld körül. Immár húsz éve kísérletezgetünk a Nemzetközi Űrállomással (ugye jól hangzik?) de hát az ISS az űrhajózás történetének legérdektelenebb fejezete. Tökéletesen alkalmatlan az emberek érdeklődésének felkeltésére és még kevésbé az igazi továbblépéshez.
Sokkal eredményesebbek vagyunk a katonai fejlesztésekben, hiszen az űrhajózásra költött pénz ötvenszeresét költjük hadikiadásokra világszerte. A parlamentekben, szenátusokban, népi ülésekben hamarabb kerül jóváhagyásra évente ezermilliárd dollár ezekre, mint 20-30 milliárd az emberiség leginkább előremutató tevékenységére. Széles látókörű képviselőink minden esetben bölcs döntéseket hoznak, amelyeket mi megnyugvással veszünk tudomásul.

Nézem a katonai temetőben felállított hős katona kézigránátos szobrát, melyen mindig friss koszorú van és rendszeresen hódolunk előtte. Talán ő az igazi hős, az igazi példakép? Nem lehet, hogy netán agresszor volt és sok ember vére tapad a kezéhez? Őt kéne a jövőben követnünk, újabb és újabb ellenségképet kergetnünk, újabb és újabb háborút kezdenünk?
Ha földtörténeti őseink rekonstruált arcmásait nézegetem, megrökönyödve veszem észre, hogy nem sokban különbözünk tőlük (némelyikükben egy-egy ismerősömet vélem felfedezni), pedig húszezer, százezer, stb. év telt már el az óta. Hát ezek lennénk mi? Lehet, hogy mi vagyunk a Világegyetem egyetlen értelmetlen lényei? Pusztítjuk egymást és a megmentésünkre küldött Megváltót is megöljük?
Kedves Földönkívüliek!

Köszönjük, hogy meglátogattok minket, de biztos látjátok, hogy ez egy gyári hibás közösség, ráadásul már a garanciális (türelmi) idő is letelt.
Segítsetek rajtunk, jöjjön egy új nemzetség, mi önkritikusan átadjuk nekik (nektek?) a helyet…

Ezek pedig az űrhajósok szignált és dedikált képei: