A mi blogunk

!!Üzenőfüzet!!


Gyerekszájak


*Képgaléria*
2009. március 2. hétfő
Jaj, de meglepődtem reggel! Egymás után értek a betegséget jelentő telefonok, és a szokásosnál sokkal lassabban gyülekeztünk. Babák, a vírus tizedelt az osztályunkban! Nyolcan voltatok ma, úgyhogy már reggel láttam, ebből nagy tudományos munka nem lehet. Nem is volt. Azért egy betűt vettünk, mert valahogy úgy éreztem, ezzel nem teszek nagyon rosszat, az otthonlévők ezt bőven-könnyen pótolni tudják. Magyarórán gyakoroltunk, differenciáltunk, környezetből pont a betegség volt a tananyag (ezt pl. a hiányzók azonnal pótolták is:)))))
Nagyon hiányoztatok, ti, akik nem voltatok. Mindenki olyan..... megilletődött volt ettől kicsi létszámtól, mindenki sokkal jobb volt, mint amilyen szokott lenni (vagy csak úgy tűnt), és tudatosan, tudat alatt sokat gondoltunk a hiányzókra. /milyen jó szó!/

2009. március 10. kedd

Most valami távtudósítás-féle ez, mert én itthon vagyok, ti meg, babák mind bent a suliban. Hamarosan kezdődik az ünnepély, amit szintén nem látok, és azt is nagyon sajnálom.
Tegnapra mindannyian meggyógyultatok, és a sors fintora, hogy én lettem beteg. Nagyon hiányoztok, mert így két hétre duzzad az az idő, amikor nem látom a teljes osztályt (vagyis vannak hatan, akiket nem). Nyilván ez valami Isteni Gondviselés, hogy erre a hétre tevődött az én kiállásom, mert tanítási napunk csak kettő van a héten, szóval nem maradok ki komolyabb tanulási folyamatokból. De kimaradok egy Állatkertből, egy Terefere Klubból, szóval nem vagyok ettől vidám. Nektek jó lesz, mert Kata néni és Marika néni nagy szeretettel van veletek, és a klassz csapat dolgozik!
A szeretetről pedig külön akarok írni, tulajdonképpen ezért ültem ki az ágyból, ide a géphez: Olyan mennyiségű és intenzitású szeretet árad felém; sms, képeslap, fórumbejegyzés, hogy nagyon meghatódtam, és ezúton, innen is köszönöm mindenkinek, aki olyan kedves szavakkal gyógyít engem.
Alig várom, hogy lássam Bencétől kapott illatos családi virágot, amit nőnapra kaptunk, mi lányok (az összes) tőle! Igazi pasis dolog ez:))))
Természetesen ennek a hétnek az eseményeit is meg szeretném írni, szóval gyűjtsétek az aranyköpéseket, és Burciékban, Balázsékban bízva a fotókat.

Addig is sok puszi mindenkinek.:))
2009. március 12. csütörtök

Ma megtörtént az állatkerti séta, szép időben. Bár az állatokra várni kellett (később keltek :))), de addig is egy játszótéri mókázás volt a sláger, amit a képes tudósítás  is bizonyít.

2009. március 14. szombat


Sajnos, úgy tűnik, tévedtem! (ami bárkivel előfordulhat)
Minden úgy történt, mint eddig, csak két komoly különbség volt. Egyik, hogy Burci anyukája hajnali háromkor kelt, hogy nekünk buktát süssön, a másik, hogy a 14 babából ketten jöttek el. (Valójában hárman voltak, mert Burci tesója is eljött, szerencsére!)  Én komolyan azt hittem, mindenki szeretné a Tereferét, soha senki nem cáfolt meg abban a hitemben, hogy kell a közös program. Ma ebben egy "kicsit" csalódtam. Nem fejtem ki bővebben, mert ez nem a ti ügyetek, babák, ezt a szüleitekkel kell megbeszélnem, meg is fogom. Úgyis érik egy szülő, mert a további haladásunkat meg kell beszélnünk, ki kell dolgoznunk stratégiákat, emiatt úgyis össze fogunk ülni. De az biztos, Terefere Klub nem lesz többé.



2009. március 17. kedd

Tegnap jól belecsaptunk a lecsóba! Mivel komoly hátrányt képeztünk ezzel az - összesen - két hét betegeskedéssel, van bepótolni valónk. Mindjárt kezdtünk egy dupla környezettel, aminek az első fele "terepen" zajlott, a termi részhez úgy kellett a lábainkat kapkodni, hogy maradjon rá időnk:)))). Na, de jó volt. Szép időben, jó hangulatban, termékeny perceket töltöttünk Zugló utcáin.
Ma aztán volt minden, új betű írása, számok 20-ig, titkos próba (amiben annyira érettek és tüneményesek vagytok, hogy úgy nevezném: műhely munka). Ki is ötlöttünk valamit, ami remélem, a hétfői szülőin akkorát fog durranni, hogy ihaj! Csak kibírjam addig, a titkot megtartani...

2009. március 20. péntek

Az EMLÉKDOBOZ

/Remélem, Annamari nem haragszik meg az alábbi történet megírásáért, de annyira szép, és olyan nagyon bearanyozta a mai napomat, hogy meg kell írnom, maradjon meg az emlékeink között.../
Van minekünk egy kislányunk, Csenge. Egy évvel ezelőtt elveszítette az édesapját. Egy pici gyereknek nem könnyű a haláleseteket feldolgozni, sejthető, hiszen a felnőtteknek is nehéz. Szeptember óta tudom, hogy tenni kell valamit, mert látom Csenge viselkedésén, érzem anyukáján. Gyermek olyan, mint a hurrikán:)))). Gyors, hirtelen mozgású, sokat csacsog, gyakorlatilag pillanatok alatt szét tud gurulni. Szerető családban él, otthon minden támogatást megkap anyukájától, ami a lelkének szükséges. Mindenki imádja az osztályban, mert nagyon lehet rá számítani, hihetetlen segítőkész, nagyon okos, mindig jókedvű, figyelmes mindenkivel.
Nagy segítőkészségemben kigondoltam, legyen szép doboz, amin rajta van apukája fényképe, és ha van kedve rajzolni neki valamit, vagy ajándékot készíteni, vagy megmutatni valami jól sikerült munkát, azt beletenné a dobozba, így "megkapná" apuka.
A doboz ma az első óra végére elkészült. Kék teteje van, arany színű, fényes papíron pillangók és virágok, ezzel borítottam be. A fotó a tetején, középen. Átadtam Csengének, megöleltük egymást, megköszönte, és azonnal megkérdezte, hová tegye. Mondtam, természetesen a padodra! És fogtam egy gyertyát, meggyújtottam, és mellé tettem. Így tanult a többi három órán végig, előtte a doboz (a képet maga felé fordította), és mindig mosolyognom kellett, amikor ránéztem. Szépen, nyugodtan, ugyanakkor aktívan dolgozott. Majd a harmadik óra után odajött hozzám, és azt mondta:
- Anikó néni, én egész órán csak a feladataimmal foglalkoztam, nem is beszéltem fölöslegesen, és néztem Apát. - és majdnem úgy fejezte be: "jól éreztem magam"
Nem tudom, hogy a doboz "varázsereje" meddig tart, nem tudom, így lesz-e hétfőn is, vagy hétfőtől. De ma nagyon boldog voltam. De jó lenne, ha ennek a kislánynak sikerült volna segíteni az elviselhetetlen elviselésében!

2009. március 23. hétfő

Valóban nem túlzás, hogy minden nap hoz valami örömet veletek, babák! Ma - teljesen váratlanul - kiderült, hogy a negyedik órában az ásvány-vásáron, ami a suliban vendégeskedik most, három napig, egy előadást fogunk meghallgatni a közetekről. Környezet óra, "gyalagos közlekedés", sebaj, várhat egy hétig. Lementünk, és tündéri, fegyelmezett, érdeklődő módon végighallgattuk a 30 perces ismertetőt. Én - talán nem elítélhető módon - jegyzeteltem, és amikor visszamentünk a terembe, gyakorlatilag kikérdeztelek benneteket. És mi történt? Mindenre emlékeztetek. Mivel festették az arcukat a fáraók, hogyan alakulnak ki a közetek (mi az hogy vulkanikus, sőt, hogy 1000 fokos láva, mi az, hogy üledékes) miért készítettek hegyi kristályból edényeket a görögök, mi volt a "bolondok aranya"... stb... már a felét sem tudom:)))), de hisz én már öreg vagyok, és feledékeny:)))

Szülőin virítottunk, és kidobtuk az adu-ászt: Minden évben megtartjuk az anyák napja után az apák napját. Hát, nem mondom, hogy nem örültek, de nem lepődtek meg anyukáink, és annyira nem is tapsikoltak. Persze így félreérthető. Szóval, tetszett nekik az ötlet. De szerintem még fel kell ocsúdniuk az első sokkból:))))
************************************************

Visszajöttem mesélni, mert elefeljtettem, hogy ma tesi órán megtanultunk harminchármazni, és ez igen nagy reményekkel kecsegtet engem, ugyanis imádok ilyet játszani, tehát nem kell nekünk más, csak egy palánk és egy labda. (még kosárlabdával nem engedem!)

Azon kívül most lettem kész egy újabb eszközzel: holnap viszem nektek a saját számházaitokat!!!!


2009. március 24. kedd

Így van az, amikor a babáknak lesznek babái:)))) Ma elkezdtük a szókincsfejlesztést kabalákkal. Most már tisztán látom, mit kell csinálni, ma már  4 szót ragasztottunk. Mi volt a menet?
  • Mindenki hoz egy plüssfigurát, ami az övé, amit szeret, amihez kötődik.
  • Tisztázzuk a neveket. Ha nincs neve, el kell nevezni.
  • Kiválasztjuk a szót, amit meg akarunk tanulni (vagy tanítani a plüssnek, vagyis ragasztani - ráragasztani)
  • Megbeszéljük, mit jelent a szó. Cselekvéseket kötünk hozzá, megbeszéljük a megjelenését (külsejét, ha tárgy). Ezt minél gazdagabban tesszük, annál jobb. 
  • Abban a pillanatban, amikor az utolsó azonosító információ elhangzik, becsukjuk a szemünket és elképzeljük a plüsst valamilyen szituációban, ahogy éppen kapcsolatba kerül a fogalommal. Ezt a "filmet" nézzük jónéhány másodpercig.
  • Mindenki elmondja egyetlen mondatban, mit látott.
  • Délután, a tanulási időben még mindenki elismétli a babás mondatokat. (memóriafejl.)
Gyakorlatilag egy csomó mindent úgy csinálunk, mint eddig. Szómagyarázat, mondatbafoglalás.... Csak sokkal izgibb, hogy egy vizuális "mankóval" támogatjuk meg a tanulást. Azt remélem ettől az ötlettől, hogy hosszabb távon fogtok emlékezni a szokatlan, ritkán hallott szavakra.
A számház pedig nagyon bejött!!! Úgy kellet matek órán "kiverni a kezetekből":)))

2009. március 28. szombat

Képzeljétek el, mi várt rám itthon ma, amikor a suliból hazajöttem. Ez:


Kaptam egy gitárt!!!!!! Igen!!!! És tudjátok, hogy miért? Azért, mert amit bent használok, évek óta törött, nem nagyon lehet rajta igaziból muzsikálni már, (ezt tudjátok is). Azért kaptam, hogy legyen bent egy jó gitárom, amikor veletek énekelek:)))))))
Ebből még egy jó dolog származik: A régit mindig kint hagyom nektek, hogy tudjatok rajta pengetni. (Azért néha fel fogom hangolni, megígérem!!!)


2009. március 30. hétfő

Csapkod a vírus még mindig! :(( Igen-igen lecsökkent a létszám, úgyhogy a mai örömeinket csak a fél osztály élhette át. Remélem, nem csak a tanulni valót, ezeket is pótolni tudják velünk a hiányzók. Ma megtanultuk az SMS játékot (lánykori nevén: Üzenet), aminek nagyon örültem, mert ezt én is szeretem játszani, környezetből pedig végre továbbmentünk a gyalogos közlekedésre, amire egy nagyon jót játszottunk: utcát. Vagyis kereszteződést. Vagyis közlekedést. Vagyis.... nem is tudom, mi volt, de jóóóó volt:)

 
2009. március 31. kedd

Elmondom, mi volt. Tegnap - ugye - megtanultuk az SMS játékot. Ma újra elővettem, mivel volt kis időnk, ráadásul tényleg sokat tanultunk, fáradtak voltatok. Kezdtünk a Szásával (ez is új szerelem... "Nem volt a Szása egy moszkvai nagy dáma"..., édesek voltatok a választásnál, a tánc közben. Majd SMS. Szépen ment. Mondom Marika néninek:
- Vérszemet kaptam, megtanuljuk az elnök-titkárt. - Marika néni mosolygott: oké, próbáljuk.
Na, megpróbáltuk. Elmondtam a játékszabályokat, megtanultuk a szerepeket és ritmusjátékát, és..............játszottunk!!!!!!!
Leesett az állam! Ez a játék nagyon nehéz! Nem gondolom, hogy egy elsős logis osztályban a helye. De ti valami fantasztikusan játszottatok együtt. Mi lesz később? Azt hiszem, harmadikban körül fogok nézni, középiskolásoknak való drámajátékokat fogunk játszani és rögtönzés színházat. Mi lesz itt????? Csudák vagytok!

Hozzászólás