2010. december 6. hétfő

Szokták mondani, hogy jó munkához idő kell, hát, ez így is van. Sajnos nem kapkodtam el mostanában a bejegyzéseket, de az az igazság, hogy a való életünk annyira eseménydús, hogy teljesen kisétál belőlem minden szándék, mire géphez jutok esténként...
Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) a múlt héten megszülettek az első képregények az általunk írt meséhez. Három rajzművész munkáját tudom
- egyelőre - bemutatni. A mesét újra beidézem, hogy lehessen azonosítani az eseményeket.


A legkisebb nyúl az odúból elindult répáért. Megy, megy, mendegél. Találkozik a rókával.
- Megeszlek vacsorára! - kiáltja a róka.
- Megbánod, ha megeszel - fenyegetőzik a nyúl. Hátat fordít a rókának, és faképnél hagyja. Ámde a róka settenkedve követi. A nyúl észreveszi. Megfordul, csípőre teszi a kezét, és mérgesen ránéz a rókára.
- Ne kövess, mert megeszlek! -  kiáltja a nyuszi a rókának.
- Méghogy te?! - csodálkozik a róka. Erre a nyuszi felugrik, egy rúgással leteríti a rókát, a mellkasára teszi a lábát, kezét az égnek emeli, és diadalittasan kiáltja:
- A répám és én közém nem állhat senki!

Csaba munkája:

Sz. Norbi:

N. Norbi:




Ma, amikor elsuhant a fejem fölött a Mikulás, szóvá tette, hogy már régen nem írtam, és ettől az ijedtségtől eszembe jutott, hogy nem is számoltam be arról, milyen profi kutatók lettetek néhány szorgalmi házi feladattól. Volt már mamutfenyős, tűzhányós, méhes és hangyás házi is, amit a Google segítsaégével lehetett megoldani. Remek előadásokat hallhattunk, és szuper szemléltetésekben volt részünk. Az egyik ilyen emlékezetes pillanat Csenge előadása a méhekről. Bemutatom, milyen tudományos vázlattal színesítette a beszámolóját: (sajnos a fényképezés nem lett tökéletes, ráadásul nem vagyok valami profi Photo Shop használó, tehát az alant bemutatott kép minősége a maximum, de akkor is látszik, milyen hiteles és csúcsteljesítmény)


Ma egy kicsit meghaltunk, mert a mértékegységek átváltása arra sarkallt minket, hogy  zsinorban  4  matekórát  tartsunk:))))  Azért nem lesz ez  mindig így! Pedig olyan jól indult a nap! reggel Mikulás becsente a terembe a csomagokat, amiknek akkora sikere volt, hogy csak na!


2010. december 17. péntek

Apokalipszis... most

Ma úgy lecsupaszítottuk az osztályt, olyan sivár lett, hogy mindenkit megérintett mindenkit, hogy állandóan erről beszéltünk. Le akartam fényképezni, de nem engedtétek. Annyira nem szerettétek. Nem kis cél, ami miatt ezt a nagy változást kellett megejteni. Új ablakokat kapunk, ha minden igaz, már hétfőre. Nyílik, bukik, nem húz, szép nagy, szóval jó lesz. De most minden tiszta kopár. Tanulni persze nem tudunk, és nem is fogunk már hétfőn sem (max. kicsit:)))), azt hiszem, mindent átviszünk 2011-re. /Jaj, gyakorolni kell leírni, kimondani: 2011./

A karácsonyi ráhangolás egyik állomása Andersen A kis gyufaárus lány meséje volt, nagyon megérintett benneteket, és újabb kedvencet ismerhettünk meg. Megnéztük a Kincskereső kisködmönt is, és megtisztult szívvel várjuk a közös ünneplést, hétfő délután... (Már most tudom, hogy nagyon szép lesz!)

---

2010. december 21. kedd

Méltóan ünnepeltük az év végét, a közelgő karácsonyt. A termet teljesen rendben vehettük át reggel, nagy hálát éreztem, hogy lehetővé tették nekünk az új-abalkos terem elfoglalását. Gyönyörű asztalt varázsoltunk magunknak, egész nap a készülődés hangulata és maga a készülődés lengte be az életünket. Filmet néztünk, zenét hallgattunk, narancsot díszítettünk szegfűszeggel, beszélgettünk, és egy iszonyú nagyot gyurmáztunk a kekszgolyókkal:))))
A délutáni ünnepségen körülültük az asztalt, és úgy elszaladt másfél óra a beszélgetéssel, hogy észre sem vettük. Íme az asztalunk: