blogunk

2010. január 4. hétfő

Már azért nagyon vártuk - szerintem - a találkozást, két hét szünet után:))). Az első órában naná, hogy beszélgetőkör volt. Jól elnéztelek benneteket, és azt láttam, hogy kipihenten, nyugodtan és jókedvűen jöttetek suliba. Remek "állapotban" van mindenki. Kedvesek voltak a beszámolók, tudtunk tanulni, kellemesen telt az első délelőtt, és kedvezett az időjárás is nekünk, mert a híresztelések ellenére györnyörű napsütés lett, szóval ebéd után ki tudtatok menni Kata nénivel az udvarra is. Ez első nap nem mindegy, hiszen házit is adtam (bocsi), szóval tényleg kell a játék a további töltődéshez.
Megérkezett Beni, az új osztálytárs, ma anyukáját megkértem, még maradjon bent vele, de holnaptól rátok van bízva, nektek kell őt segíteni, tájékoztatni, kicsit istápolgatni. Remélem, hogy jól érezte magát, de hát hogyan is érezhetné egy ilyen kedves, tündéri társaságban, mint amilyen TI vagytok?!

2010. január 6. szerda

Tegnap megtartotta Csenge az adventi naptárban talált ajándékát, a tesi órát. Már reggel, az idei első olyan napon, amikor testnevelés van, közölte, hogy megtartaná az órát. Mondtam, rendben, gondolja át. Mindenki lázban égett. Leginkább a többiektől kaptam olyan kérdést, hogy "ha Csenge tartja az órát, attól még átöltözik?" vagy "ő is fog tornázni?" Nagy volt az izgalom! Olyan helyesek voltatok! Csenginek fülig ért a szája, még szerencse, hogy második óra a torna kedden, mert szerintem nem bírtátok volna a feszültséget tovább...:))
Aztán elkezdődött. Hogyan is működik egy "önjáró osztály?" tehetem fel ilyenkor a kérdést. Nos, körülbelül így. /Emlékeztetnélek benneteket az egyik elsődleges célra: azt szeretném, ha olyan önállóak lennétek, hogy ha véletlenül nem lenne benn tanár egy óra elején, vagy történne valami, ti pontosan tudnátok, mi a dolgotok, és nem is lehetne észrevenni, hogy nincs a csoport élén felnőtt./ Volt olyan felvetés is, hogy én azért lemegyek-e a tornaterembe? :)
Már a sorakozónál is minden rendben volt, szót fogadott mindenki at új tanár néninek, Csenge megkereste Beni helyét is tornasorban, szóval a szokásos módon kezdődött az óra. Bár a futásos bemelegítések közül kétfélét is alkalmazott a kolléganő, amitől kicsit lefáradtak a tanulók, de a padgyakorlatnál és a fogónál is figyelte az igényeket, folyamatosan alkalmazkodott, megpróbálta a kívánságokat is teljesíteni. Szuper volt.
A következő "kirándulás" Dani lesz, ő környezet órát fog tartani.

Ma pedig arra ébredtünk, hogy hatalmas hóra ébredtünk. Amikor kinéztem az abalakon, tudtam, hogy ma szánkózás lesz, és azt is éreztem, hogy legalább egy szánkót hoz valaki. Így is lett. Egy szánkónk és egy bobunk volt reggel, az iskolának is van szánkója, úgyhogy kettőt még kivittünk, így, a négy készséggel biztosítani lehetett, hogy ne kelljen sokat várni a csúszásokkal. Mivel ebéd előtt terveztem a lemenetelt, hajnalban riasztottam Kata nénit, hogy jöjjön velünk, legyen közös az élmény.
Annyiban más ilyenkor már, hogy ez a hó nagyon tapad, szóval tervbe vettük a hóember építését is, különösen azért is, mert a dombunkon szánkózó előző osztály hagyott ott nekünk egyet, mellé kellett volna píteni a miénket. Jól is hangzott, sok szánkó, folyamatos csúszkálás, és a maradék pár ember épít.
Na, ehhez képest az történt, hogy mint a kis kölyökutyák, annyira élveztétek a havat, hogy amikor nem szánkón ült valaki, tuti, hogy a dombon gurult, vagy hempergett a hóban, angyalt csinált, hógolyózott. Ajjaj, hogy lesz ebből maradandó alkotás, mi lesz a hóemberünkel? Semmi nem lett. A hozzá való buckákat négyszer gyűjtöttétek össze, és négyszer fogyott el hógolyóra vagy épp hófürdőzés miatt:))))
Aztán (ahogy lenni szokott) az utolsó percekben, sorakozó előtt, egy fa tövében lassan-lassan kezdett kinőni egy hóember-kezdemény. De már őbelőle semmi nem lett, mert fel kellett mennünk ebéd előtt megszáradni, átmelegedni. De nagyon jól mulattunk.

2010. január 17. vasárnap

Nem, nem tudok elszámolni az elmúlt két héttel, csak úgy szaladtak a napok, elszaladtak az esték, nem tudtam írni. Van 3-4 hűséges olvasó, korán sem teljes az olvasói létszám, egyelőre csak tőlük kérek elnézést. Jövőre, amikor már fordul a kocka, és remélem, minden gyerek olvassa ezeket a sorokat (végül is nekik íródik, és tudnak is már olvasni), megígérem, naprakészebb leszek.

Sok dolgunk volt az elmúlt napokban, mert lezártuk a félévet. Írtunk matekot is, magyart is, "központi", úgy értem, előre gyártott, objektív mérés volt. Nagyon jól sikerült, mert az osztály átlag mindkét tantárgyból 75% fölött van, és senki nem írt 60% alatt. Ez szuper! Ráadásul nyugodt, valódi problémák nélküli volt ez az időszak.
Környezetből folytatódik az ember témakör, most aztán nagy előnyét láttuk a dvd lejátszónak, mert megy ezerrel az Egyszer volt az ember sorozat. Mindannyian odavagyunk érte!

A délutáni mesélés is új dimenziókat nyitott. Eljutottunk oda, ahová érkezni kell ez ügyben:))) Sz. Balázs mesekönyvében a következő fejezetet N. Norbi, D. Bence, H. Balázs, Viki, Csabi, Dávid olvasták, szépen, érthetően, a többiek számára élezhetően.

/Ááááá, soha többet nem csinálok ilyet, hogy így összegyűlik a mondanivaló!!!! Semmi ihletem nincs, nem lehet ezt így, ömlesztve. Na, majd a héten odafigyelek!
(bocsi)/

ÍME A FÉLÉVI FELMÉRŐK EREDMÉNYE, ÁBRÁZOLVA!

2010. január 21. csütörtök

Ella és a meglepi-projekt

Kedden reggel nagy (ember-nagyságú) meglepetés várt benneteket a teremben. Kölcsön kértük Ellát, az iskola Samuját, aki azért Ella, mert lány, és máshol azért Samu, mert fiú, de mi úgy döntöttünk, hogy annyira Samuztuk eddig is, hogy nekünk Ella már csak Samu marad, mert ő egy csontváz. Mivel az emberről tanulunk mostanság a környezet órákon. Ma aztán (napokig tartó nézegetés után) alaposabban megbeszéltük a csontjainkat, Samun/Ellán megtalálva magunkon is megkerestük, s nagy AHA-ÉLÉMÉNNYEL ismertük fel azokat. Végre lehetőségem nyílt arra is, hogy egmutathassam, hová is tud "távozni" a váladék, ha nem fújjuk az orrunkat megfelelően, amikor náthásak vagyunk. S bár eddig is elhittétek, hogy baj lehet belőle, de most, így, látva már biztos vagyok abban, hogy a papírzsebkendő gyártása a mi osztályunk fogyasztását tekintve nyereséges iparág lehet a jövőben (is).

Készül egy meglepi projekt is. A hét végén találtam valami izgalmasat, amit mindenképpen meg akarok veletek csinálni, és napok óta azon töröm a fejem, hogyan lesz ez kivitelezhető. Először arra gondoltam, hogy majd jól megtanulom, és készítek egy ilyen "bigyót" itthon, beviszem, és megmutatom nektek. És majd nektek jól tetszeni fog, és készítünk közösen is. De aztán úgy belelkesültem, hogy nem bírtam ki, és szerdán elárultam, hogy terveim vannak. Nem meséltem el az egészet, de sokat beszéltem róla, és technika órán elkezdtük az egyik elemét megtanulni. Ez volt a gondolat-lépcső. A mai rajz órán pedig egy újabbat dobtam be, a magyarázó kört. Mindkét alkalommal azt láttam, hogy ezerrel beindultatok, a fantáziátok, a kreativitásotok, az ügyességetek. Siker volt mindkét próbálkozás. Olyan helyes dolgokat gyártottatok (a lépcsőt volt, aki otthon is csinálta, remélem, a körrel is így lesz). Már tudom, a hét végén újra fel kell töltenem magam, hogy jövő hétre is legyen valami belőle, és akkor hamarosan elárulom, mi is ez:))))))

Holnap pedig megyünk a Cserepesbe, Kata néni elintézte, buli lesz! :D:D

2010. január 22. péntek

Félévzárás

Ma kiosztottuk a félévi biziket. Olyan helyesek voltatok, hogy eléggé reálisan látjátok saját magatokat és a társaitokat is. Érzitek a nagyobb terhelést, és elfogadjátok, hogy ez még fokozódni fog. Jól érzitek magatokat a suliban és boldog iskolások vagytok, ez annyira jó! Így aztán lehet dolgozni.
Ma környezet órán (a helyes táplálkozás okán) tanulmányi sétát tettünk a Sparban:)))))))))) Megbeszéltük az élelmiszer csoportokat, megnéztük, mi az egészséges, és mi mennyibe kerül, utána összenéztük a tapasztalatainkat a tankönyv anyagával. Jó volt, tényleg. Az emberek nagyon néztek minket. Vegyes volt a megítélés. Volt, akit zavartunk, volt, akinek nagyon tetszett a "kirándulásunk". A biztonsági őrnek szóltam az elején, hogy sétálni jövünk be és tanulni, ő nagyon készséges volt, és a végén nagyon megdicsért benneteket. De voltak (na jó, nem sokan), akik dühösen kerülgettek minket, pedig igyekeztünk összetartva, kupacban maradni. Akadt olyan vásárló is, aki bekapcsolódott a tevékenységünkbe, és volt, aki segített, vagy akinek mi segítettünk. Pontosabban Fruzsi.
Kis is Fruzsi?
Fruzsi egy 22 éves helyes fiatal, aki főiskolás, és gyakorlatra jár hozzánk februártól. De olyan lelkes, kedves, és úgy tetszik neki az osztály, hogy most is már többször bejön ismerkedni, nézelődni. Bevonódik a munkánkba, és velünk van együtt, egész nap. Hihetetlen hamar elfogadtátok, nagyon kedvelitek, és örültök, amikor jön. Jól fogunk együtt dolgozni. Egészen áprilisig velünk lesz.

Cserepes. Tettem fel képeket. A Magyar kultúra napja tiszteletére kaptuk ezt a műsort. Mert ma van 187 éve, hogy Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. Szerntem remek dolog, hogy ti már tudjátok is, az első versszakát mindenképp.
Egy táncház jellegű műsor volt, zenével, énekkel és sok mozgással. A képeken is látszik, igazi "ereszd el a hajam" volt. :D Márciusban is lesz színházi előadás.

2010. január 26. szerda

A mai trauma:)

Technika órán fűzőcskézni kezdtünk. Nagy trauma ez nekem is, nektek is, és rádaásul azt hittem, hogy a neten találok majd jó kis mintákat, és ide belinkelem. De csak egy képet találtam.
Ezt:

Mindenesetre fontos ez nekünk, tényleg fontos, úgyhogy még jópárszor gyakorolni fogjuk. Otthon is szabad:)))

2010. január 27. csütörtök

A mai rajzórán elértük a fűzőcske tetőpontját. Gyönyörű, kreatív alkotások születtek merthogy lefényképeztem őket, sajonos nem teljes a lista, mert valamilyen oknál fogva nem volt minden kép éles, és mivel nekem kezdődött a tanfolyamom, két rohanás között lődöztem el a képeket. Elnézést kérek a teljesség hiányáért. Viszont ennyi izgatott, elégedett kis arcot régen láttam már, úgy örült mindenki a sikeres végeredménynek! Nos, ezen felbuzdulva egy másik alkotást is elkezdtünk, amit szintén bármikor, folyamatosan lehet gyártani, ez egy optikai csalódáson alapuló játék (ha minden igaz, akkor Gratzer József Sicc-e a forrás, de már ki emlékeszik ilyen idős korában ilyenekre:D). Az alap kép egy kalitka, a másik oldalon egy madár. Ha bepörgetjük a lapot, és gyorsan kipörög, akkor úgy látjuk, mintha a kalitkában lenne a madár. Mivel fogalmam sincs, mi a neve, elneveztem illúziónak. Szóval illúziókat gyártottunk, többféle témával, ebből is kettőt megmutatok a tablón, de sajnos álló képben.

2010. január 28. péntek

Flow

A flow magyarul áramlatot jelent. Csíkszentmihályi Mihály professzor írta le először, tőle származik az a gondolat, hogy a flow (ejtsd: fló) élménye egy lehetséges út a boldogsághoz.
"A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől." (Wikipédia)
Ma pedig volt minőség! Sanya teljesítményéhez köthető az a csodálatos, meditatív élmény, amiben részünk volt. Az történt, hogy végre kikérdeztem a Zenő ABC-t. Nagyon ügyesen tudjátok, szinte mindenki, hibátlanul. Az a technika, hogy szabad nézni az ábécés táblát, az is egy gondolkozás, mert - ugye - nem mindegyik betű szerepel a versben. Mindenki jól mondta, de Sanya különlegesen folyékonyan és gondolkozás nélkül. Persze, csillagos tízes, de dupla csillagos... Viszont amikor leült, és mindannyian még a tökéletes versmondás hatása alatt voltunk, egyszer csak megszólalt bennem valami.
- Sanya - szólítottam meg újra -, megpróbálnád visszafelé is elmondani?
Sanyi szó nélkül újra felállt, és elkezdte mondani. Ugyanúgy, ugyanolyan tempóban. A teremben csend lett. Tapintani lehetett a csodálatot. Hibátlanul, megállás nélkül mondta a verset - visszafelé. (a sorokat visszafelé, zs-től indulva) Megvalósult a flow, a torkomban éreztem a szorítást, a szemembe könny szökött, a vers végén óriási tapsviharban tört ki az osztály. Köszönjük az élményt, Sanya.

Ezt megelőzően még egy nagyon jó dolog történt. Körlevelet vitt körbe Csenge és Burci. Ez azt jelenti, hogy minden osztályba el kell vinni egy levelet, amit a tanárokal alá kell írni. Az első ilyen küldetést a két baba nagyon jól teljesítette:))) Ezen fellelkesülve - azt hiszem - lesz ilyen máskor is.

!!Üzenőfüzet!! Gyerekszájak Képgaléria	2010. január 4. hétfő Már azért nagyon vártuk - szerintem - a találkozást, két hét szünet után:))). Az első órában naná, hogy beszélgetőkör volt. Jól elnéztelek benneteket, és azt láttam, hogy kipihenten, nyugodtan és jókedvűen jöttetek suliba. Remek "állapotban" van mindenki. Kedvesek voltak a beszámolók, tudtunk tanulni, kellemesen telt az első délelőtt, és kedvezett az időjárás is nekünk, mert a híresztelések ellenére györnyörű napsütés lett, szóval ebéd után ki tudtatok menni Kata nénivel az udvarra is. Ez első nap nem mindegy, hiszen házit is adtam (bocsi), szóval tényleg kell a játék a további töltődéshez. Megérkezett Beni, az új osztálytárs, ma anyukáját megkértem, még maradjon bent vele, de holnaptól rátok van bízva, nektek kell őt segíteni, tájékoztatni, kicsit istápolgatni. Remélem, hogy jól érezte magát, de hát hogyan is érezhetné egy ilyen kedves, tündéri társaságban, mint amilyen TI vagytok?! 2010. január 6. szerda Tegnap megtartotta Csenge az adventi naptárban talált ajándékát, a tesi órát. Már reggel, az idei első olyan napon, amikor testnevelés van, közölte, hogy megtartaná az órát. Mondtam, rendben, gondolja át. Mindenki lázban égett. Leginkább a többiektől kaptam olyan kérdést, hogy "ha Csenge tartja az órát, attól még átöltözik?" vagy "ő is fog tornázni?" Nagy volt az izgalom! Olyan helyesek voltatok! Csenginek fülig ért a szája, még szerencse, hogy második óra a torna kedden, mert szerintem nem bírtátok volna a feszültséget tovább...:)) Aztán elkezdődött. Hogyan is működik egy "önjáró osztály?" tehetem fel ilyenkor a kérdést. Nos, körülbelül így. /Emlékeztetnélek benneteket az egyik elsődleges célra: azt szeretném, ha olyan önállóak lennétek, hogy ha véletlenül nem lenne benn tanár egy óra elején, vagy történne valami, ti pontosan tudnátok, mi a dolgotok, és nem is lehetne észrevenni, hogy nincs a csoport élén felnőtt./ Volt olyan felvetés is, hogy én azért lemegyek-e a tornaterembe? :) Már a sorakozónál is minden rendben volt, szót fogadott mindenki at új tanár néninek, Csenge megkereste Beni helyét is tornasorban, szóval a szokásos módon kezdődött az óra. Bár a futásos bemelegítések közül kétfélét is alkalmazott a kolléganő, amitől kicsit lefáradtak a tanulók, de a padgyakorlatnál és a fogónál is figyelte az igényeket, folyamatosan alkalmazkodott, megpróbálta a kívánságokat is teljesíteni. Szuper volt. A következő "kirándulás" Dani lesz, ő környezet órát fog tartani. Ma pedig arra ébredtünk, hogy hatalmas hóra ébredtünk. Amikor kinéztem az abalakon, tudtam, hogy ma szánkózás lesz, és azt is éreztem, hogy legalább egy szánkót hoz valaki. Így is lett. Egy szánkónk és egy bobunk volt reggel, az iskolának is van szánkója, úgyhogy kettőt még kivittünk, így, a négy készséggel biztosítani lehetett, hogy ne kelljen sokat várni a csúszásokkal. Mivel ebéd előtt terveztem a lemenetelt, hajnalban riasztottam Kata nénit, hogy jöjjön velünk, legyen közös az élmény. Annyiban más ilyenkor már, hogy ez a hó nagyon tapad, szóval tervbe vettük a hóember építését is, különösen azért is, mert a dombunkon szánkózó előző osztály hagyott ott nekünk egyet, mellé kellett volna píteni a miénket. Jól is hangzott, sok szánkó, folyamatos csúszkálás, és a maradék pár ember épít. Na, ehhez képest az történt, hogy mint a kis kölyökutyák, annyira élveztétek a havat, hogy amikor nem szánkón ült valaki, tuti, hogy a dombon gurult, vagy hempergett a hóban, angyalt csinált, hógolyózott. Ajjaj, hogy lesz ebből maradandó alkotás, mi lesz a hóemberünkel? Semmi nem lett. A hozzá való buckákat négyszer gyűjtöttétek össze, és négyszer fogyott el hógolyóra vagy épp hófürdőzés miatt:)))) Aztán (ahogy lenni szokott) az utolsó percekben, sorakozó előtt, egy fa tövében lassan-lassan kezdett kinőni egy hóember-kezdemény. De már őbelőle semmi nem lett, mert fel kellett mennünk ebéd előtt megszáradni, átmelegedni. De nagyon jól mulattunk. 2010. január 17. vasárnap Nem, nem tudok elszámolni az elmúlt két héttel, csak úgy szaladtak a napok, elszaladtak az esték, nem tudtam írni. Van 3-4 hűséges olvasó, korán sem teljes az olvasói létszám, egyelőre csak tőlük kérek elnézést. Jövőre, amikor már fordul a kocka, és remélem, minden gyerek olvassa ezeket a sorokat (végül is nekik íródik, és tudnak is már olvasni), megígérem, naprakészebb leszek. Sok dolgunk volt az elmúlt napokban, mert lezártuk a félévet. Írtunk matekot is, magyart is, "központi", úgy értem, előre gyártott, objektív mérés volt. Nagyon jól sikerült, mert az osztály átlag mindkét tantárgyból 75% fölött van, és senki nem írt 60% alatt. Ez szuper! Ráadásul nyugodt, valódi problémák nélküli volt ez az időszak. Környezetből folytatódik az ember témakör, most aztán nagy előnyét láttuk a dvd lejátszónak, mert megy ezerrel az Egyszer volt az ember sorozat. Mindannyian odavagyunk érte! A délutáni mesélés is új dimenziókat nyitott. Eljutottunk oda, ahová érkezni kell ez ügyben:))) Sz. Balázs mesekönyvében a következő fejezetet N. Norbi, D. Bence, H. Balázs, Viki, Csabi, Dávid olvasták, szépen, érthetően, a többiek számára élezhetően. /Ááááá, soha többet nem csinálok ilyet, hogy így összegyűlik a mondanivaló!!!! Semmi ihletem nincs, nem lehet ezt így, ömlesztve. Na, majd a héten odafigyelek! (bocsi)/ ÍME A FÉLÉVI FELMÉRŐK EREDMÉNYE, ÁBRÁZOLVA! 2010. január 21. csütörtök Ella és a meglepi-projekt Kedden reggel nagy (ember-nagyságú) meglepetés várt benneteket a teremben. Kölcsön kértük Ellát, az iskola Samuját, aki azért Ella, mert lány, és máshol azért Samu, mert fiú, de mi úgy döntöttünk, hogy annyira Samuztuk eddig is, hogy nekünk Ella már csak Samu marad, mert ő egy csontváz. Mivel az emberről tanulunk mostanság a környezet órákon. Ma aztán (napokig tartó nézegetés után) alaposabban megbeszéltük a csontjainkat, Samun/Ellán megtalálva magunkon is megkerestük, s nagy AHA-ÉLÉMÉNNYEL ismertük fel azokat. Végre lehetőségem nyílt arra is, hogy egmutathassam, hová is tud "távozni" a váladék, ha nem fújjuk az orrunkat megfelelően, amikor náthásak vagyunk. S bár eddig is elhittétek, hogy baj lehet belőle, de most, így, látva már biztos vagyok abban, hogy a papírzsebkendő gyártása a mi osztályunk fogyasztását tekintve nyereséges iparág lehet a jövőben (is). Készül egy meglepi projekt is. A hét végén találtam valami izgalmasat, amit mindenképpen meg akarok veletek csinálni, és napok óta azon töröm a fejem, hogyan lesz ez kivitelezhető. Először arra gondoltam, hogy majd jól megtanulom, és készítek egy ilyen "bigyót" itthon, beviszem, és megmutatom nektek. És majd nektek jól tetszeni fog, és készítünk közösen is. De aztán úgy belelkesültem, hogy nem bírtam ki, és szerdán elárultam, hogy terveim vannak. Nem meséltem el az egészet, de sokat beszéltem róla, és technika órán elkezdtük az egyik elemét megtanulni. Ez volt a gondolat-lépcső. A mai rajz órán pedig egy újabbat dobtam be, a magyarázó kört. Mindkét alkalommal azt láttam, hogy ezerrel beindultatok, a fantáziátok, a kreativitásotok, az ügyességetek. Siker volt mindkét próbálkozás. Olyan helyes dolgokat gyártottatok (a lépcsőt volt, aki otthon is csinálta, remélem, a körrel is így lesz). Már tudom, a hét végén újra fel kell töltenem magam, hogy jövő hétre is legyen valami belőle, és akkor hamarosan elárulom, mi is ez:)))))) Holnap pedig megyünk a Cserepesbe, Kata néni elintézte, buli lesz! :D:D 2010. január 22. péntek Félévzárás Ma kiosztottuk a félévi biziket. Olyan helyesek voltatok, hogy eléggé reálisan látjátok saját magatokat és a társaitokat is. Érzitek a nagyobb terhelést, és elfogadjátok, hogy ez még fokozódni fog. Jól érzitek magatokat a suliban és boldog iskolások vagytok, ez annyira jó! Így aztán lehet dolgozni. Ma környezet órán (a helyes táplálkozás okán) tanulmányi sétát tettünk a Sparban:)))))))))) Megbeszéltük az élelmiszer csoportokat, megnéztük, mi az egészséges, és mi mennyibe kerül, utána összenéztük a tapasztalatainkat a tankönyv anyagával. Jó volt, tényleg. Az emberek nagyon néztek minket. Vegyes volt a megítélés. Volt, akit zavartunk, volt, akinek nagyon tetszett a "kirándulásunk". A biztonsági őrnek szóltam az elején, hogy sétálni jövünk be és tanulni, ő nagyon készséges volt, és a végén nagyon megdicsért benneteket. De voltak (na jó, nem sokan), akik dühösen kerülgettek minket, pedig igyekeztünk összetartva, kupacban maradni. Akadt olyan vásárló is, aki bekapcsolódott a tevékenységünkbe, és volt, aki segített, vagy akinek mi segítettünk. Pontosabban Fruzsi. Kis is Fruzsi? Fruzsi egy 22 éves helyes fiatal, aki főiskolás, és gyakorlatra jár hozzánk februártól. De olyan lelkes, kedves, és úgy tetszik neki az osztály, hogy most is már többször bejön ismerkedni, nézelődni. Bevonódik a munkánkba, és velünk van együtt, egész nap. Hihetetlen hamar elfogadtátok, nagyon kedvelitek, és örültök, amikor jön. Jól fogunk együtt dolgozni. Egészen áprilisig velünk lesz. Cserepes. Tettem fel képeket. A Magyar kultúra napja tiszteletére kaptuk ezt a műsort. Mert ma van 187 éve, hogy Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. Szerntem remek dolog, hogy ti már tudjátok is, az első versszakát mindenképp. Egy táncház jellegű műsor volt, zenével, énekkel és sok mozgással. A képeken is látszik, igazi "ereszd el a hajam" volt. :D Márciusban is lesz színházi előadás. 2010. január 26. szerda A mai trauma:) Technika órán fűzőcskézni kezdtünk. Nagy trauma ez nekem is, nektek is, és rádaásul azt hittem, hogy a neten találok majd jó kis mintákat, és ide belinkelem. De csak egy képet találtam. Ezt: Mindenesetre fontos ez nekünk, tényleg fontos, úgyhogy még jópárszor gyakorolni fogjuk. Otthon is szabad:))) 2010. január 27. csütörtök A mai rajzórán elértük a fűzőcske tetőpontját. Gyönyörű, kreatív alkotások születtek merthogy lefényképeztem őket, sajonos nem teljes a lista, mert valamilyen oknál fogva nem volt minden kép éles, és mivel nekem kezdődött a tanfolyamom, két rohanás között lődöztem el a képeket. Elnézést kérek a teljesség hiányáért. Viszont ennyi izgatott, elégedett kis arcot régen láttam már, úgy örült mindenki a sikeres végeredménynek! Nos, ezen felbuzdulva egy másik alkotást is elkezdtünk, amit szintén bármikor, folyamatosan lehet gyártani, ez egy optikai csalódáson alapuló játék (ha minden igaz, akkor Gratzer József Sicc-e a forrás, de már ki emlékeszik ilyen idős korában ilyenekre:D). Az alap kép egy kalitka, a másik oldalon egy madár. Ha bepörgetjük a lapot, és gyorsan kipörög, akkor úgy látjuk, mintha a kalitkában lenne a madár. Mivel fogalmam sincs, mi a neve, elneveztem illúziónak. Szóval illúziókat gyártottunk, többféle témával, ebből is kettőt megmutatok a tablón, de sajnos álló képben. 2010. január 28. péntek Flow A flow magyarul áramlatot jelent. Csíkszentmihályi Mihály professzor írta le először, tőle származik az a gondolat, hogy a flow (ejtsd: fló) élménye egy lehetséges út a boldogsághoz. "A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől." (Wikipédia) Ma pedig volt minőség! Sanya teljesítményéhez köthető az a csodálatos, meditatív élmény, amiben részünk volt. Az történt, hogy végre kikérdeztem a Zenő ABC-t. Nagyon ügyesen tudjátok, szinte mindenki, hibátlanul. Az a technika, hogy szabad nézni az ábécés táblát, az is egy gondolkozás, mert - ugye - nem mindegyik betű szerepel a versben. Mindenki jól mondta, de Sanya különlegesen folyékonyan és gondolkozás nélkül. Persze, csillagos tízes, de dupla csillagos... Viszont amikor leült, és mindannyian még a tökéletes versmondás hatása alatt voltunk, egyszer csak megszólalt bennem valami. - Sanya - szólítottam meg újra -, megpróbálnád visszafelé is elmondani? Sanyi szó nélkül újra felállt, és elkezdte mondani. Ugyanúgy, ugyanolyan tempóban. A teremben csend lett. Tapintani lehetett a csodálatot. Hibátlanul, megállás nélkül mondta a verset - visszafelé. (a sorokat visszafelé, zs-től indulva) Megvalósult a flow, a torkomban éreztem a szorítást, a szemembe könny szökött, a vers végén óriási tapsviharban tört ki az osztály. Köszönjük az élményt, Sanya. Ezt megelőzően még egy nagyon jó dolog történt. Körlevelet vitt körbe Csenge és Burci. Ez azt jelenti, hogy minden osztályba el kell vinni egy levelet, amit a tanárokal alá kell írni. Az első ilyen küldetést a két baba nagyon jól teljesítette:))) Ezen fellelkesülve - azt hiszem - lesz ilyen máskor is.	Hozzászólás Archívum: 2008/2009. Tanév 2009. augusztus 2009. szeptember 2009. október 2009. november 2009. december