Magyarország
közlekedési ágazatai
Napjainkban
A Magyar Kormány 2002-ben döntött a MAHART magánosításáról, és a legmagasabb privatizációs bevétel elérése érdekében megvizsgáltatta a társaság egyben, vagy külön történõ értékesítésekor várható bevételeket.
Az állam bevételének maximalizálása érdekében az Alapító., mint a MAHART 100 %-os tulajdonosa a 2220/2003 sz. kormányhatározat értelmében a privatizációs törvény módosítását követõen - a 205/2003.(VIII.28.) és 206/2003.(VIII.28.) számú alapítói határozataival - döntött a MAHART értékesítés elõtti átalakulásáról. Ennek során 2003. november 1-én a társaságnak három, funkcionálisan összetartozó szervezeti egységre kellett szétválnia.
Telefon: +3670-364-1313
Magyarország vizi közlekedése
Belvízi hajóinkkal a Duna-delta (Fekete-tenger) és a Rajna torkolat (Északi-tenger) kikötőibe tudunk szállítmányokat eljuttatni. A Duna-Majna-Rajna vízi út rendszer teljes hajózható hosszaRotterdamtól Szulináig 3505 km. Hazánk kiváló közlekedés-földrajzi helyzetét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ennek a transzkontinentális vízi útnak a földrajzi közepeDunaalmásnál, az 1752,5 dunai folyamkilométernél van. Adott az elvi lehetősége annak, hogy a Duna-Majna-Rajna vízi úthoz csatlakozó folyók, csatornák - az ENSZ EGB 2,5 m-es merülési norma betartásával - bekapcsolhatók legyenek vízi járműveink közlekedési útvonalába. Európában a hajózható vízi úthálózat teljes hossza eléri a 25 000 km-t.
Magyarország nagyhajózásra alkalmas vízi útjainak hossza körülbelül 1600 km. Ennek 85%-a állandóan, 15%-a időszakosan hajózható. A vízi úthálózat hosszának 53%-a a Duna vízgyűjtő területéhez, 47%-a pedig a Tiszáéhoz tartozik. A Duna és a Tisza nagyjából párhuzamosak egymással és az ország területén nincsenek összeköttetésben. Az ország területén kívül is csak jelentős időveszteséggel lehet az egyik folyórendszerből a másikba átjutni. Ezt a problémát hívatott megoldani a Duna–Tisza-csatorna tervezése. A csatorna ügye több száz éve vajúdik. Három nyomvonalváltozatra készültek tervek, azonban pénzhiány miatt nem került kivitelezésre a létesítmény.[1]
További hátrányt jelent a hajózás szempontjából, hogy a Duna és a Tisza vízrendszerén belül a vízi út méretei nem egységesek, valamint az, hogy a két folyó vonala nem követi az áruáramlás K-Ny-i (az Északi- és a Dunántúli-középhegység iparvidékeit Budapesttel összekötő) főirányait, hanem arra merőleges közlekedést tesznek lehetővé. Előnyösek azonban a természeti tényezők vízi utak létesítéséhez, mivel vízfolyásainkon nincsenek nagyesésű szakaszok, közöttük nem jellemzőek nagy orográfiai akadályok.
A Duna magyarországi szakaszai
Rajka - Gönyű szakasz: a Felső-Duna egyik legnehezebben hajózható része. A már lépcsőzéssel optimálisra javított strudeni sziklás meder és a vaskapui zuhatag után ezen a szakaszon képződtek (és képződnek ma is) jelentős hajózási akadályok. A főmeder számos mellékágra oszlik, közöttük hordalékból képződött szigetek, zátonyok helyezkednek el. A Duna itt építette az Alpokból lehordott üledékekből hordalékkúpját, vagyis itt változik a folyó szakaszjellege feltöltővé (alsószakasz-jellegűvé). A hordalékban gazdag víz lelassul, a kritikus sebességet elérve hordalékát lerakja, aminek jelentős része a főmederben halmozódik fel, csökkentve ezzel a hajóút keresztmetszetét. A meder állékonysága kicsi, így a hajóútra a folyamatos változás és a gázlók kialakulása jellemző. Gönyü - Ipoly-torkolat közötti szakasz: a Duna Bizottság Ajánlásában (DBA) leírt mederméretek egy-két gázlós hely időszakos feltöltődésétől és hajóútszűkületeitől eltekintve biztosítottak.
Ipoly-torkolat - Dunaföldvár közötti szakasz: a dömösi és budafoki sziklagázlók szűk keresztmetszetet alkotnak, ezért ezeken a helyeken folyamatos szabályozási és sziklarobbantási munkák folynak. A végleges rendezést az adonyi vízlépcső megvalósulása jelenthetné (ezt feltehetően meg sem merik említeni a műszakiak a nagyközönség előtt).
Dunaföldvár - déli országhatár közötti szakasz: a meder egyes szűkületektől eltekintve a hajózás (DBA) követelményeinek megfelel.
A Sió csatorna balatoni vízszintet szabályozza és vízi összeköttetést biztosít a Balaton és aDuna között. A Sió csatorna és a Balaton összeköttetését a siófoki hajózsilip teremti meg, a dunai csatlakozás a torkolati mű hajózsilipén valósul meg. A csatorna három szakaszra osztható:
- Siófok - Kapos torkolat: csak időszakosan, a balatoni vízeresztés időszaka alatt hajózható. Szélessége: 18–20 m, vízmélysége: 1,8-2,6 m. Hajóforgalma a Balatonfüredi Hajógyár termelésének visszaesése óta jelentősen csökkent.
- Kapos torkolat - Szekszárd: a mellékvízfolyások vízhozamától függően vízeresztés nélkül is megfelelő mélységű és tartósságú vízi út alakul ki, de a hajózás ezen a szakaszon is alapvetően a balatoni vízeresztéstől függ.
- Szekszárd - Duna közötti szakasz: állandóan hajózható, IV. kategóriájú szakasz. A torkolati mű - Duna közötti szabad folyású szakaszon a Duna visszaduzzasztó hatása biztosít kedvező hajóútméreteket.
Szervezetek
