[kezdőlap] [erdőtípusok] [erdők felosztása] [folytatás] [felhasznált irodalom]
A másik felosztás arra vonatkozik, hogy milyenek az adott fák tulajdonságai, kinézetük, leveleik. Eszerint létezik:
- lombhullató erdő, melynek a jellemzője, hogy elegendő napfénnyel és nedvességgel rendelkezik, valamint megfelelő a hőmérséklete és termékeny a talaja. A hegylábaknál, folyók mellett és síkságoknál is megtalálható. Bácskában ez az uralkodó típusú erdő, mely főleg a folyók mentén alkult ki.
- tűlevelű erdő, melyre jellemző, hogy elgendő napfény van benne, de alacsony a hőmérséklete, kevés nedvességgel és kevés termékeny talajjal. A hegycsúcsokhoz közeli helyeken található, és mivel Bácskában nincs hegy ezért ilyen típusú erdő ritka, de azért előfordul. A pl. a szabadkai erdők közé egy fenyves típusú erdő tartozik, amelyben a domináló faj a fekete –és erdeifenyő. Hogy pontosítsak ez az erdő Palicson található.
- esőerdők, melyek csak a trópusi vidékekre jellemzőek.
Tehát Bácskára többnyire a lombhullatú erdők a jellemzőek. Ezek közül kiemelném az ún. sarjerdőt, mely tuskó, vagy gyökérsarjból felújult erdő. Ennél a fajtánál arra kell ügyelni, hogy nem szabad, hogy a fa túl öreg legyen, mert akkor nagy az esélye, hogy nem sarjad újra. Főleg az akác, tölgy, éger, kőris, nyár és fűz, szil, stb. jellemző rá. Leginkább tűzifaként és szerszámfaként tartják számon. Vidékünkön Doroszlón található ilyen erdő, melynek egy kis része Sontára nyúlik át. A doroszlói erdőt egyben nevezhetnénk akácosnak is, hiszen legnagyobb százalékban akácfát tartalmaz. Az akácfa pillangósok osztályába tartozik. Észak – Amerikában őshonos nemzetség. Az akácok közül a legjelentősebb a fehér akác, mely 1710 körül került hazánkba, és mára teljesen meghonosodott. Gyorsan növő és fényigényes fa. Az akácos faunája igen gyér, mivel nagyon kevés az a rovarszám, mely szívesen fogyasztja az akác magját és levelét. Azonkívül, hogy szerszám –és tüzelő fa a mézadásban is szerepe van. Ezzel egyúttal az erdőt is jellemezhetjük, hiszen főként azokat a jegyeket viseli, ami a benne lévő uralkodó fára jellemző. A doroszlói erdőben ezenkívül tölgy és cserj található nagyobb százalékban. 1995- ből származó erdőbecslés a faállamányban kimutatja, hogy 37 % akác, 21% tölgy és 15% cser található. Tehát ebből az adatból megtudhattuk, hogy vegyes erdőről van szó, melynek a hivatalos neve Nagyerdő és az állam birtokában lévő erdőnek számít. A tölgyfáról annyit kell tudni, hogy a bükkfélék családjába tartozik és hazánk legértékesebb fája. Mély karógyökerezetű és fényigényes fa, Szerbia egyes térségeiben nagy számban előfordul, sőt tölgyfaerdő is van. Az akác a Szabadkán lévő Kiserdőre is jellemző, hiszen ott is ez az uralkodó típus.
1. kép: Akác virága 2, kép: Akácos
A másik jellegzetes erdőtípus a szálerdő, mely vetés vagy ültetés során keletkezik. Célja első sorban szép, nagy szálfák termesztése, s csak másodsorban tüzifa termelése. Ezt úgy érhetjük el, hogy a szálfaerdő fájait gyakran vágjuk. Csak olyan fákat érdemes termelni az ilyen erdőkben, amelyek magasak. Ezek az erdők a lombullató erdők közé sorolandók. A doroszlói erdő egyben ilyen típus is, hiszen amikor az erdőt pusztítás érte sok fát mesterségesen ültettek be. Ez a típus vetekszik a sarjerdő típusával, hiszen nálunk nem lehet pontosan megállapítani, hogy melyik erdőről van szó, mert az emberek azt is hagyják, hogy a fák újrasarjadjanak, de egyre többet ültetnek maguk is, mely már a szálerdő csoportjába tartozik.