Az I. világháború,
az 1919-es diktatúra és a trianoni szerződés óriási gazdasági
válságot eredményezett, Magyarország elvesztette bányavidékét,
ipari területei egy részét, tengerpartját és külkereskedelmi
kapcsolatai is megszűntek. Hazánkat meg is alázták, egy időre
szuverenitásunkat is elvesztettük. Kibékíthetetlen ellentét
alakult ki Magyarország és szomszédai között a nemzetiségi-
és határkérdés miatt.
1919. augusztus
1-től 1920. július 18-ig több ideiglenes kormány volt hatalmon
Magyarországon.
Peidl Gyula szakszervezeti kormánya 1919. augusztus 1-től
6-ig volt hatalmon. Célja a régi rend visszaállítása volt,
ezért:elkezdte a tanácsrendszer lebontását.
A Peidl-kormány után következett Friedrich István kormánya
(1919. augusztus 6-november 24.) Friedrich kormányzása idején
román felügyelet alatt megkezdődött a kormányzat újjászervezése
és a politikai élet megtisztítása a kommunistáktól. Horthy
Miklós, a Nemzeti Hadsereg vezetője tárgyalt Clerk antant
megbízottal, majd november 16-án bevonult Budapestre.
Huszár Károly 1919. november 24-től március 10-ig alakított
kormányt. A kormány elküldte a magyar küldöttséget a békekonferenciára
(gróf Apponyi Albertet, Bethlen Istvánt, Teleki Pált), ahol
Apponyi elmondta a béketervre készített magyar választ. Huszár
1920. január 25-26-án megszervezte a nemzetgyűlési választásokat,
amin győzött a Kisgazdapárt, második lett a KNEP.
1920. február 16-án összeült a Nemzetgyűlés, az itt meghozott
döntések értelmében Magyarország államformája királyság lett,
államfője pedig a legitimisták és a szabad királyválasztók
harcából kompromisszumosan győztesen kikerült Horthy, akit
1920. március 1-jén kormányzóvá választottak.
Simonyi- Semadan Sándor 1920. március 10-től július 19-ig
alakított kormányt. A Simonyi-kormány alatt Benárd Ágoston
munkaügyi és népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd rendkívüli
követ 1920. június 4-én aláírta a trianoni békeszerződést.
A Horthy-korszak
első huzamosabb ideig hatalmon levő kormánya a Teleki-kormány
volt (1920. július 18-1921 április 14.). Vezetője gróf Teleki
Pál volt. Teleki elsődleges tervei a földreform, a középosztály
felkarolása, az erélyes külpolitika és a szélsőségek visszaszorítása
voltak. Nagy hangsúlyt fektetett még a jogrend helyreállítására
és a társadalmi reformokra is.
A stabilizáció
megteremtése érdekében az államrendet erőszakos eszközökkel
fenyegető szervezeteket visszaszorították: a tanácsköztársaság
népbiztosai ellen pert indítottak és visszaszorították a szélsőjobboldali
mozgalmakat is. Törvényt alkottak az állam és a társadalmi
rend védelméről (1921. III. tc) és megkezdték a fehérterrorista
különítmények felszámolását.
Rendezték a nyitott határkérdéseket pl délen, Burgenlandban
és Sopronban (soproni népszavazás)
1920. szeptember 26-án bevezették a Numerus Clausust, melynek
értelmében a felsőoktatásban egyik nemzetiséghez tartozó hallgatók
aránya sem haladhatta meg az adott nemzetiség országos arányszámát.
A törvény a trianoni békeszerződés után született, így egyértelmű
volt, hogy a népfajokra és nemzetiségekre megállapított kvótarendszer
a zsidókra vonatkozott.
Teleki az új hatalmi rend társadalmi bázisát is igyekezett
kiszélesíteni: létrehozta a Vitézi Rendet. A háborúban kitüntető
hadviselteknek vitézi címet és telket adott, amit az elsőszülött
fiú örökölt. A vitézek főkapitánya Horthy Miklós lett.
1920. december 7-én Nagyatádi Szabó István miniszter vezetésével
földreformot hajtottak végre. A földreform célja a szegényparasztság
elégedetlenkedésének csillapítása volt földbontással. A reform
családtagokkal együtt kb. 2 millió embert érintett, 411 ezer
paraszt jutott földhöz, de a jobb minőségű földeket a vitézek
kapták és a nagybirtokokhoz nem nyúltak. A földosztás alapvetően
nem változtatta meg a birtokstruktúrát, de politikailag elérte
célját: leszerelte a társadalmi feszültségeket.
Teleki támasza
az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földműves Párt
volt.
Teleki IV. Károly
első visszatérési kísérletébe bukott bele (1921. március-április),
mert nyíltan kiállt a király mellett. IV. Károly a sikertelen
puccs után sem mondott le trónigényéről.
Gróf Bethlen István
kormánya (1921. április 14-1931. augusztus 24.) alatt épült
ki a Horthy-korszak kormányzati rendszere és megszilárdult
hatalmi egyensúlya a kormányt valamilyen szinten minden társadalmi
csoport elfogadta.
Bethlen célja a nagybirtokosok, illetve nagytőkések vezető
szerepének visszaállítása volt, kiegészítve a középpolgársággal.
Kormányzatának
első sikere a királykérdés megoldása volt: 1921. október 22-én
IV. Károly kisebb fegyveres csoporttal támadt. A budaörsi
csatában október 23-án Károly vereséget szenvedett, majd családjával
együtt száműzték. A nemzetgyűlés 1921. november 16-án detronizálta
a Habsburgokat, vagyis kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.
Bethlen a belpolitikában uralkodó szerephez akarta juttatni
a konzervatív politikai tábort, amely a háború előtti politikai
szisztéma (korlátozott parlamentarizmus) újbóli megvalósítását
tűzte ki célul.
1921-ben az MSZDP-vel megkötötték a Bethlen-Peyer paktumot,
melynek értelmében a munkásmozgalom tömegpártja legálisan
működhet és indulhat a választásokon is, de lemond a közalkalmazottak
szervezéséről, nem szervez politikai sztrájkokat és külföldön
dicséri a rendszert.
A kormány stabilizálásának biztosításához szükség volt egy
erős parlamenti többséggel rendelkező kormánypártra. Bethlen
ezért híveivel belépett a Kisgazdapártba, majd egyesítette
a Keresztény párttal. Az így létrejött Egységes Párt hosszú
időre stabil parlamenti többségű kormánypárt lett.
Bethlen az 1922-es választások előtt módosította a választójogi
törvényt: szűkítette a szavazók körét és visszaállította a
nyílt szavazást.
1924-től Bethlen külföldi, elsősorban népszövetségi kölcsönök
felvételével kívánta a gazdaságot helyreállítani. 1924-ben
az ország olasz és angol támogatással 307 millió aranykoronás
kölcsönt kapott, még ez évben megalakult a Magyar Nemzeti
Bank, az infláció megállt. 1927-ben a korona helyett bevezették
a pengőt. A kölcsönöknek köszönhetően az államháztartás egyensúlya
helyreállt.
1924 decemberében Bethlen az új házszabályokkal meggátolta
Gömbös Gyula nagytőkeellenes, agrárpárti szélsőjobbjának bejutását
a parlamentbe. A felsőház 1926-os visszaállítása az utolsó
stabilizálási tényező volt a kormányban. Az 1926-os választások
a kormánypárt 70%-os, fölényes győzelmét hozták.
Bethlen kultúrpolitikai terveit Klebelsberg Kúnó kultuszminiszter
dolgozta ki. A kultúra fejlesztésére a nemzeti jövedelem 9-10%-át
fordították. Az 1926-ban bevezetett népiskolai törvény hatására
csökkent az analfabétizmus.
A stabilizáció lehetővé tette a kötelező öregségi, rokkantsági,
özvegyi és árvasági járadékot, létrehozták az OTI-t (Országos
Társadalombiztosító Intézet).
1927-ben létrejött az olasz-magyar barátsági, majd 1928-ban
a lengyel-magyar szerződés, melyek célja a Kisantant felbomlasztása
volt. 1927-től diplomáciai aktivitás indult meg, megalakult
a Revíziós Liga a tervek végrehajtásához. Az 1931-es Ausztriával
kötött szerződés eredményeként Magyarország kitört az elszigeteltségből.
1928-ban megszüntették a Numerus Clausust.
A parlamentáris viszonyok kiépítésével Bethlen megvalósította
az ország stabilizációját, külpolitikailag pedig előkészítette
a revíziót.