The Legend Of Zelda: The Wind Waker
(2003,GC)
Nem kis súly nehezedett a Nintendora amikor bejelentették az új Zelda részt. Sokan csalódtak a
Majora's Maskban, sokan nem azt kapták amit az Ocarina után vártak (én nem ide tartozom, de
tény megosztotta a játékosokat és a kritikusokat is az új idő rendszere miatt). Első híreket
a 2001-es Space Word-ön jelentek meg az akkor még cím nélküli új Zeldaról. A megjelent képek
szemetgyönyörködtető grafikáról árulkodtak és bemutattak egy videót amelyben CG videókat lealázó
grafikai prezentációban Link és Ganondorf látványosan összecsaptak. Az egész világ örömrikoltásban
tört ki, kikiáltotta a szaksajtó az Ocarina folytatását a látottak alapján.
Egy évig teljes csend honolt a Nintendo háza táján. Semmit sem lehetett tudni milyen irányba és
hogyan áll a fejlesztés. Ekkor...jött a szájtátás. Shigeru Myamoto eldobta az akkori grafikai
motort és teljes egészében lecserélte cel-shaded technikára. Hogy mivel magyarázta a mester ezt
a radikális változtatást? Szerinte ez a grafikai stílus illik az Ő megálmodott világához. Államat
visszapakoltam és hátradőltem a karosszékemben. Tudtam, ha Myamoto úr szerint ez illik az új
részhez a legjobban akkor az biztosan így a legjobb. 2003. május 5. Megjött a Wind Waker.
Gamecube fedél kinyit, mini DVD behelyezve, gépzümmögés, intro...a játékkal eltöltött első
másodperc után tudtam újra mesterművet tartok a kezemben és minden aggodalmam egy csapásra elszállt.
Egy dolgot már az elején szeretnék tisztázni mindenkiben. The Legend of Zelda: The Wind Waker
tökéletes folytatása az Ocarina of Time és a Majora's Mask megkezdett ösvényének. Akik azt
hitték, hogy a grafika miatt a játék túlzottan gyerekes lesz és veszít Zelda-s hangulatából
azok nagyot tévedtek. Az új grafika nem, hogy hátrányára, de előnyére vállt a játéknak! Olyan
csodálatos mesés hangulatot varázsol a képernyőre, amely az első másodperctől magába szippant.
Nézzétek meg bármelyik képet a játékból és ti is meglátjátok! Elképesztőek lettek a karakterek
és a környezet kidolgozása. Minden karakter arcáról lerí mit gondol, de legjobban természetesen
Link lett kidolgozva akinek arcáról mindent le tudunk olvasni amit érez, mivel több mint 40
arckifejezése van! A környezet grafikája nagyon impesszív, óriási távolságokat láthatunk be
távcsövünk és hajónk segítségével akadozás nélkül. Legötletesebben a szél és a tenger lett
kidolgozva, mivel nagy hangsúlyt kapnak ebben a részben gyönyörű a megjelenésük. Tízből Százas
nálam a grafika :D
A játékmenet alapjaiban megegyezik az előző részekkel, de itt Hyrule rónáit egy végeláthatatlan
tenger és az azon elterülő 50 sziget váltotta fel. A legnagyobb újítás, hogy most nincsen lovunk,
de a történet haladtával csatlakozik hozzánk King of Red Lions, aki jelen esetben egy csónak, amivel
átszelhetjük a habokat és hű barátunk lesz végig a kalandunk során, mivel beszélni is tud :D
Az irányítás a szokásos sémát követi, csak a Gamecube kontrolleréhez igazítva. L-el tudunk célra
tartani, Az X, Y, Z gombokhoz pedig tárgyakat társíthatunk a könnyebb használat érdekében. Nagy A
az akciógomb, felül mindig kiírja a játék milyen akció párosul hozzá pl: kinyitva a szemben lévő ajtót,
vagy tárgyakat felemelni stb. A harc így is tökéletes volt, de így is bővítettek rajta a fejlesztők.
Ez az úgy nevezett counter move amivel az érkező támadásokat védhetjük ki és egy látványos riposzttal
túljárhatunk ellenségeink eszén. Amit az előző részekben tökéletes volt, az miért lenne most másként?
Mint minden Zelda részben, itt is fontos szerepet kapnak a játékban felhasználható tárgyak. Legtöbbet
dungenokban fogjuk megkaparintani, amelyek segítségével addig megoldhatatlan rejtvényeket is
megoldhatunk pl: a bumeráng segítségével egy időben több célt is befoghatunk, így elhajítva
fegyverünket egyszerre több kapcsolót is bekapcsolhatunk. A klasszikus tárgyak is helyet kaptak:
bombák, hookshot, bumeráng, több fajta nyíl, üres üvegek és természetesen a Master Sword-t tartjuk a
hüvelyünkben. A legérdekesebb új fegyver a deku levél amellyel tornádót kavarhatunk, de ejtőernyőként
is remekül helytáll. Klasszikus hangszerünket az ocarinát ezúttal felváltja a játék nevében is szereplő
Wind Waker (magyar fordításban: Szél Keltő), amivel varázserejű dalokat tanulhatunk meg és még a szél
irányát is megváltoztathatjuk amelynek fontos szerepe van hajózásunk szempontjából!
Beszélő hajónk a játék során végig hasznos információkkal lát el, így ha elakadnál a játékban,
ő segít. A világ hatalmasra sikerült és nagyon sok mellékküldetés található benne, de mégsem lehet
eltévedni, mivel a Start gombot megnyomva megjelenik egy térkép, amely segítségével könnyen
elkülöníthetjük merre jártunk és, hogy mit tettünk. Ha a sok sziget közötti hajózást, mégis
unalmasnak találnád, ezen is tudsz változtatni, mivel a warp dalok segítségével könnyen utazhatsz
egyik szigetről a másikra, így elkerülve a hosszabb hajózást. Mindegyik sziget egy külön felfedezendő
terület, ahol különböző helyeket találhatsz: városokat, ellenséges bázisokat, tündéreket, dungenokat
és a sort hosszasan lehet folytatni...
The Wind Waker kihasználja a Gamecube-GBA kapcsolatát, így aki rendelkezik mindkettő géppel új
élményben részesülhet, mivel ekkor a GBA képernyőn Tingle található, akinél rejtett helyeket
fedezhetsz fel, de ha elég rúpiád van az energiádat is feltölti. Érdekes plussz az így is óriási
tartalom mellé. A fő sztorivonal olyan 15-20 óra alatt teljesíthető, de ebbe nem számoltam bele a
szívdarabkák gyűjtögetését, a kincses térképeket, a Nintendo Gallery-át amelyben a játékben
szereplő ÖSSZES! Karaktert lefotózhatod, és itt szobrokra cserélheted, a különböző minijátékokat,
mellékküldetéseket, így a szavatosság drasztikusan nő. Sajnos a sztori utolsó harmada egy kissé
ellaposodik, mivel nem szól másról csak 8 tárgy összegyűjtéséről, ami a végére inkább fárasztó,
mint sem szórakoztató. Szerencsére a játék utolsó szakaszára újra erőre kap a sztori és méltó lesz
az eddigi részekhez. Azért kár, ezért a részért, nyugodtan kihagyhatták volna a fejlesztők.
Csodálatos zenéket hallhatunk a játék egésze során, van amelyik új, eddig nem hallott dallam, de a
hangulat fokozása érdekében régi dallamok (főleg az Ocarina zenéjét keverték újra) is felcsendülnek
nem kisebb örömömre! A sorozathoz hűen ebben a részben sincsen szinkron, de így is mindent megértünk,
amit érez Link, az animációk tökéletessége miatt. Szerintem, így tökéletes a hangulat, hogy nem
változtattak és ugyanazokat a kiáltásokat, sikításokat és hangokat hallhatjuk Link-től amelyeket,
megszoktunk az előző részekben. A hangok is szépen szólnak, de tökéletes hangzást csak úgy
érhetsz el ha rendelkezel Dolby Pro Logic II-vel, amivel a legkisebb vízhangot is tökéletesen
élethűen hallgatod.
Azonban sajnos a játék nem lett tökéletes, sajnálom a végjáték leülését és még hibaként róható
fel, hogy szerintem ez a legkönnyebb Zelda 3D-s részek közül, kissé könnyűre sikeredtek a
rejtvények és a főellenségek is. Nyugodtan lehettek volna nehezebbek, drága Nintendo! :D
A gyökereket hűen követő Wind Waker-től azt kaptuk, amit vártunk. Tiszta Nintendo minőséget.
Egy olyan cégtől akiből, még nem veszett ki a tűz, nem poligon milliókkal akarnak hódítani,
hanem szimplán "csak" jó játékokat akarnak csinálni MI ÉRTÜNK, JÁTÉKOSOKÉRT. Minden porcikájából
érezhetően ez jön le, mindenki számára kötelező a beszerzése, persze csak az Ocarina kijátszása után.
Pozitívum: Újra egy tökéletes, csodálatos kalandban volt részem!
Negatívum: Kissé könnyűre sikerült
576 konzol:10/10 Ganondorf
Grafika
9.9
Ganondorf végszava:
Egyéb értékelések:
Játszhatóság
Szavatosság
Hangulat
Zene