Katona Lajos – Ormos Zsuzsanna – Széphegyi Lászlóné
HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
IPARI SZAKKÉPZÉSÉNEK TÖRTÉNETE
1698–1998–ig
AJÁNLÁS
Bizonyára meglepi az olvasót a könyv címében szereplő két évszám, amelyből kitűnik, hogy Hódmezővásárhely ipari szakképzésének története immár három évszázados múltra tekinthet vissza. Igaz ugyan, hogy jószerével csupán a múlt század harmadik harmadától kezdve találkozhatunk a kézművesség fokát meghaladó modern ipari tevékenységgel, de a mesterségek, szakmák olyan széles skálája van jelen már a korábbi századokban is, ami a civilizáltság, a fogyasztói igények, a termelési színvonal és a piaci fogalom jóval fejlettebb állapotáról tanúskodik, mint amilyet a hódoltsági kor retardációjának ismeretében várhatnánk.
A dualizmus korának hihetetlenül gyors gazdasági és kulturális fejlődése pedig azt példázza, hogy Hódmezővásárhely népe - amint a külső körülmények megengedték - rendkívüli energiával, okos céltudatossággal, fáradhatatlan szorgalommal tört életviszonyainak megjavítására – mai szóval: modernizációjára, aminek alapfeltétele volt az emberek képzettségi szintjének megemelése: iskolák alapítása és fenntartása.
Az ipari szakképzés helyi történetében visszatükröződik a társadalomtörténet minden jellegzetes színe, erővonala, összefüggése. Így ez a könyv több egyszerű iskolatörténetnél: a benne leírt események, korrajzok, életpályák, dokumentumok és fotók révén képet alkothatunk az Egészről: az előttünk élt nemzedékek életéről, körülményeiről, munkáikról, eredményeikről.
Jó szívvel
ajánljuk hát mindazok figyelmébe, akik becsülik hagyományaikat, s azért
fordulnak a múlt felé, hogy tanulságaiból okuljanak, példáiból erőt és
bátorságot merítsenek.
|
Dr. Rapcsák
András |
Dr. Dubecz
György |
ELŐSZÓ
„Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”
(Kossuth Lajos)
Hódmezővásárhely történelmi múltja hatezer évre tekinthet vissza. A település mindig megőrizte a munkához való kultúráját, az alkotás folytonosságát, évezredeken keresztül megtartotta szokásait, befogadta a változásokat, és jól alkalmazkodott a földrajzi adottságaihoz. A Körös, Tisza, Maros által határolt terület védelmét kihasználva biztonságban és békességben élt. A természet adta ősi mesterségek gyakorlata, a halászat és a vadászat hosszú időn át volt fő tevékenysége. Később földművelésbe fogott, állatot tenyésztett, a folyók által létrehozott szigetekre házat épített, felhasználva az agyagot az építkezéshez, és évezredeken át kiégetve cserépedényként birtokolta. A fejlődés ideje alatt meghonosítja a szövés, fonás és a háziipar néhány mesterségét. Az itt élő emberek békés életét e hosszú idő alatt többször érte megzavaró támadás, jártak itt az utolsó évezredekben hódítók, akik a települést feldúlták. A XVIII. századig a gyűjtögetés, halászat, vadászat, földművelés, állattenyésztés, a tudás és a műveltség fejlődése - ha lassú ütemben is - töretlen volt.
A népvándorlás kora nem hozott sok változást a település fejlődésében, de nagy hatással voltak az itt letelepedett különböző népcsoportok. A hunok hetven évig éltek ezen a vidéken, laktak itt a menekülést kereső és találó gepidák és avarok, vagy később szlávok, bolgárok és törökök is.
A másfél évszázados török megszállás nem befolyásolta jelentősen a korábbi mezővárosi életet, annak kiváltságait tiszteletben tartotta. A paraszti közösség tovább gyakorolhatta önkormányzatát és kiváltságait, elsősorban az adófizetést egy összegben történő teljesítéssel.
Gyakorolhatták az itt élő emberek vallásukat és a református hitre térített lakosság lelkiismeretének megfelelő erkölcsi normáit.
Az 1566-ban kiéleződött politikai helyzet vezetett oda, hogy a török szolgálatában álló tatárok a várost felégették. Ezután a település szinte teljesen elnéptelenedett, és a következő száz év már viszonylag békésen zajlott le. 1596-ban következett be az utolsó „tatárjárás”, majd ezt követően a törökök elhagyták a várost, és az utóvéd tatárok pusztítottak, felégettek mindent. A törökök végleges kivonulása után vette kezdetét város korhoz igazodó fejlődése, különösen akkor, amikor a vissza- és betelepülők között jelentős számban voltak iparosok, akik nem csupán az őshonos mesterségeket gyakorolták, hanem az ország más területén már kialakult mesterségeket hozták magukkal. Céheket alapítottak, amelyek lehetőséget adtak védelmükre és biztosították az ipar minél szélesebb körű elterjedését.
A kiegyezés után előnyösebb feltételek teremtődtek meg a tőkés gazdaság fejlődése számára. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása gyorsan követte a gazdasági struktúra arányait, az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak száma egyre emelkedett. A századfordulóra a városban is kialakul egy társadalmi- politikai középréteg, a kispolgárság. A századfordulón több politikai esemény zavarta meg a fejlődést. A két világháború gazdasági megrázkódtatása döntően hatott az iparoktatás fejlődésére is. Ezekkel a változásokkal az I-IV. fejezetben részletesen ismerkedhetünk meg.
Remélem, hogy a hódmezővásárhelyi iparoktatás történetének helyi ismerete tovább erősíti a városunkhoz eddiginél még erősebb érzelmi kapcsolódást. Ezt erősítheti, hogy 1883-tól napjainkig 55705 inas, tanonc, ipari- és szakmunkástanuló szerzett az oktatás segítségével valamilyen szakma gyakorlására bizonyítványt.
Kötetünk
megjelenésekor hálásan köszönjük a Kossuth Zsuzsanna Műszaki Szakközépiskola,
Gimnázium, Ipari Szakmunkásképző és Kollégium Intézményegység vezetőinek,
tanárainak és dolgozóinak, hogy az anyaggyűjtéshez segítséget nyújtottak, hogy
szakmai észrevételeikkel és értékes tanácsaikkal segítették a kötet végleges
tartalmának és formájának kialakítását.
|
|
Katona Lajos |
BEVEZETŐ
„Túlzás
nélkül mondhatom, hogy a mesterembert
nem tisztelem kevésbé, mint bármely herceget,…”
(Eötvös József)
Báró Eötvös József író, liberális politikus, a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere másfél évszázaddal ezelőtt fejezte ki megbecsülését fent idézett szavaival a mesteremberek iránt. Akkor a gazdasági fejlődés és a társadalmi haladás letéteményesei voltak az ipar jól képzett szakemberei. Ma, az informatikai forradalom korában – bár nem őket favorizálja a köztudat – nélkülük megbénulna az életünk. Ők építik fel és teszik lakhatóvá házunkat, ők készítik el ruházatunkat, ők javítják meg elromlott autónkat és háztartási gépeinket, teszik emberivé és esztétikussá környezetünket.
Hódmezővásárhely, az alföldi mezőváros már a reformkorban is élen járt a fejlődésben: amikor a kor politikusai az ipar fejlesztését sürgették, városunkban már másfél évszázada folyt az ipari szakképzés. Ennek a 300 éves folyamatnak állít emléket kiadványunk, áttekintve a város ipari szakképzésének fontos állomásait, felsorakoztatva kiemelkedő szereplőit, folyamatosan átalakított intézményeit, irányító és felügyelő szerveit, tisztelegve a szakmunkásképzés ügyének elkötelezett oktatók és tanárok, valamint a kiemelkedő karriert befutott tanítványok előtt.
1998 a múlt, a
jelen és a jövő sajátos találkozása volt iskolánkban. Miközben készültünk a
300. évforduló méltó megünneplésére, elemeznünk kellett jelenünket, s ki
kellett dolgoznunk a stratégiát jövőnk alakítására. Pedagógiai programunkban
megfogalmazott érték-, cél- és feladatrendszerünk szellemisége összhangban áll
Eötvös József gondolataival: olyan mestereket szeretnénk a jövőben is
kibocsátani iskolánkból, akik szakmaszeretetükkel, tudásukkal, műveltségükkel,
emberi tartásukkal, Hódmezővásárhely lakosságának szolgálatával méltán vívják
ki városunk lakóinak megbecsülését, tiszteletét.
|
Hajdu János |
Lantos Etelka |
Fejezetek
|
I. |
Katona Lajos |
|
|
II. |
Katona Lajos |
|
|
III. |
Katona Lajos |
|
|
IV. |
Katona Lajos – Széphegyi Lászlóné |
|
|
V. |
Az elméleti és gyakorlati oktatás, nevelés személyi és tárgyi feltételei (1883-1998) |
Katona Lajos |
|
V/1 |
|
|
|
V/2 |
|
|
|
V/3 |
|
|
|
V/4 |
|
|
|
V/5 |
A szakmunkásképzés gyakorlati oktatás munkahelyei, irányítói és oktatói (1945-1999) |
|
|
VI. |
Ormos Zsuzsanna |
|
|
VII. |
Palócz Imre |
|
|
|
|
Köszönetet mondunk a szerzőknek,
hogy a kötet internetes átdolgozásához
és honlapunkon történő
megjelenéshez hozzájárultak.
|
Darida Péter |
Solti András |
|
igazgatóhelyettes |
tanár, webmester |
(2001)