A facebook ma már szinte mindannyiunk által használt közösségi portál, ugye “Aki nincs fenn facebookon, az nem is létezik.” – tartja a mondás.

Valóban.

De vajon hasznos/jó-e ha az életünk minden mozzanatát egy üzenőfalon éljük, méghozzá esetenként több száz “barátunk” előtt?

Vitatható.

Én erre próbálok odafigyelni, mivel vannak olyan ismerőseim, akikkel elég távoli az ismertségünk, így nem mindenkivel szoktam megosztani az egyes bejegyzéseim. Ezért csoportokat, és listákat használok a facebookon belül. Ennek az az előnye, hogy be tudom állítani a jogosultságokat, személyre tudom szabni hogy melyik csoport mit láthat, és mit nem.

A csoportok és listák között van különbség, a csoport tagjai értesülnek arról, hogy ők fel lettek véve egy ilyen csoportba, és az összes tag látja a csoporton belüli bejegyzéseket is. Viszont a listákat csak én látom, bármilyen nevet adhatok neki, és könnyedén szerkeszthetem bővíthetem/szűkíthetem a tagok listáját.

Ez eddig szép és jó, de mi van például a képeinkkel? Nos, ez is egy érdekes kérdés, főleg miután kiderült, hogy a facebookra feltöltött képek sosem törlődnek teljesen, valójában a szerveren maradnak továbbra is, csak az adatbázisból törlődnek, ezért nem jelennek meg az adatlapunkon, viszont maga a fájl ott marad a szerveren. Aki tehát ismeri a fájl pontos helyét (abszolút hivatkozását) az simán el tudja érni ezután is a már törölt képet.

Az abszolút hivatkozás is rejteget egyéb veszélyeket is. Mi a fenét? – gondolja az olvasó.

Illusztrálok egy helyzetet:

Van egy képem a facebook-on, amit szeretnék megmutatni valakinek, anélkül, hogy az adatlapomra tévedjen, vagy a nevemre rájöjjön.

Ilyenkor az átlag ember mit csinál? Megkeresi a képet, majd jobb klikk – Kép megjelenítése (Firefoxban legalábbis) és máris megkapja a kép URL-jét, ami egy teljes elérési út a JPG képfájlhoz. Ezt bemásolva/belinkelve értelem szerűen csak a kép fog megjelenni.

Ezzel gondolhatja egy átlagos ember, hogy biztos lehet a dolgában, nem fog kiderülni ez a kép kinek a profilból származik…

TÉVED! A kép URL-je ugyanis tartalmazza a profil azonosítóját is (profile ID)! Így ha valaki a belinkelt kép hivatkozásából kiszedi a profil azonosítót, majd beilleszti azt egy általánosan használt link után, entert üt, bizony máris kiderül kinek a képéről van szó.

Mindez a gyakorlatban…

Megjeleníti a képfájl elérési útvonalát…

Megvan a kép linkje, megkeresi a profil azonosítót

A kijelölt rész lesz az, amit beilleszt a profile.php?id= után…

És már tudja is kinek az adatlapjáról származik a kép.

Úgyhogy csak óvatosan osszunk meg…

Első bejegyzés gyanánt 2 router vezeték nélküli híd kapcsolatáról szerzett tapasztalataim fogom megosztani.

A műveletre használt ‘vas’:

• TP-LINK WR-340GD (4 port, 54Mbps, 10/100)
• TP-LINK WR-1043ND (4 port, 300Mbps, 10/100/1000, USB csatlakozó)

A teszt célja:

ha van két épületünk melyek között valamilyen módon át szeretnénk hidalni a távolságot, és “átvinni a netet egyikből a másikba” kábelek nélkül (!), akkor vajon megéri-e ezen megoldást használni. Folyamatos sebességtesztekkel is készültem.

A routerek adminisztrációs felületére belépve be kell állítani a WDS Bridge (wireless distribution system) módot, majd megadni annak a hálózatnak az SSID-jét, mellyel szeretném hogy kommunikáljon az 1-es router, majd a 2-es routeren szintén ugyanezeket beállítani. Itt ellentmondó infókat olvastam, pl a hivatalos TP-Link oldal azt írta hogy teljesen meg kell hogy egyezzen minden beállítás (titkosítás módja, kulcs, és a csatorna) míg másik fórumon azt írták ne legyen ugyanaz a csatorna, mert interferálhat.

Én mindent egyformára állítottam, és így sem volt hajlandó tökéletesen működni.

A szituáció: a wifi híd létrejön, a klienseken kapcsolódási kísérlet, bekéri a kulcsot, elfogadja, viszont mégis csak “A windows nem tudott csatlakozni a hálózathoz” üzenetet dobja ki.

Ha kikapcsolom a titkosítást, tehát nyitva hagyom a wifit, akkor minden tökéletesen működik. A 2 router kommunikál egymással, az 1-esbe megy a netkábel, a 2-es pedig a híd kapcsolaton keresztül kapja a netet, és szórja a wifi hálózatot.

Na és akkor jöjjenek a sebesség és távolság tesztek eredményei! A kapcsolat felépülését először a routereket egymáshoz közel elhelyezve teszteltem.

Érdekes, hogy már csak azon is mennyi múlik, hogy kábelesen vagy vezeték nélkül csatlakozik egy kliens a routerhez…

Sebesség az 1-es routeren WiFivel:

Ugyanez kábelen…

Az 1-es router maradt fenn a panel 3. emeletén, a 2-eset pedig levittem a földszinti biciklitárolóba, (20 méteres hosszabbítóval jegyzem meg konnektor híján ) ahol aztán laptoppal ki is próbáltam a kreált hálózatot.

És… a konkrét példa. (a 2-es router 3 emeletnyi távolságra az egyestől):

Nos, eléggé megdöbbentő eredmény lett. Hozzá kell tenni persze, hogy ezek SOHO routerek, lehet hogy komolyabb – mondjuk Cisco-s, ipari használatra tervezett aktív eszközökkel jobb eredmény születne. Vagy akár a vasbeton fal is közrejátszhat abban, hogy ennyire kegyetlenül lecsökken a sávszélesség egy ilyen pici távolság áthidalása esetén is.

A teszt mérlege így a NEM felé billen. Nem éri meg ezt a megoldást használni a súlyos sávszélesség csökkenés miatt.

Amiért nem:

• csak WEP titkosítást tud kezelni a Bridge mód, illetve nálam a teszt során ezt sem, csak titkosítatlanul.
• A WiFi mód csak 802.11g lehet, ami  max. 54Mbps-ot tud csak.
• Leeső sávszélesség.

További kapcsolódó képek