IT tests
unatkozó rendszergarázda tesztjei

Nemrégiben a laptopom szervizbe kellett küldeni. Ilyenkor az átlag felhasználó bárminemű előkészület nélkül küldi el a gépét a szervizbe, mert nem tartja fontosnak gépén tárolt fájljait, vagy lusta mentést készíteni. (Márpedig a javítás során elveszhetnek adataink, mivel ezt le is írják a szervizelési szerződésben) Nekem pedig céges adatok, weboldalak hozzáférései, hatpecsétes titkok is lapulnak a laptopom winchesterén, így mielőtt azt kiadnám a kezeim közül mindent le kell töröljek róla.

Ez nyilván időigényes folyamat, de nincs mese, rá kell szánni az időt.

Mielőtt a gépet lenulláznánk, a mentésről kell gondoskodnunk, már persze amennyiben a jelenleg tárolt adatainkat szeretnénk a későbbiekben viszont is látni újból a gépünkön/új masinán.

A teljes mentésre többféle metódust is szoktam – és javasolt – használni, mivel bombabiztos megoldás semmire sincs.

Ha biztonsági mentésről van szó, többféle megoldás létezik, 3 félét fogok most példaként felhozni, és tesztelve őket elmondani a véleményem – szerintem melyiket éri meg használni leginkább.

I.    Helyi mentés (pl másik helyi számítógépre, vagy külső winchester-re történő mentés)

II.   Online mentés

III.  Virtuális merevlemez készítése (VHD készítése partícióból – VHD from partition)

I. Helyi mentés, FTP protokollon keresztül

Nekem azért ez a kedvenc mentési metódusom, mert gyors, és megbízható. Nem volt még olyan, hogy ne lehetett volna visszaállítani a mentést, és a másik két módszerhez képest számomra ez bizonyult a leggyorsabbnak. A célszámítógépre (ahová a mentést szeretném elkészíteni) feltelepítek egy FTP szerver programot, pl a már korábbi posztomban említett Cerberus FTP Server-t, majd a forrásgépről FTP kilenssel (pl. FileZilla) csatlakozom a helyi hálózaton kapott belső IP-t használva a másik géphez. És szépen mindent “feltöltök” mintha csak webes tárhelyre tenném. Az FTP protokoll kifejezetten erre van kitalálva, ezért is File Transfer Protocol a neve. Gigabites portokkal rendelkező routert (+hálókártyát!) használva (UTP kábelen csatlakozva persze) 50-80Mbps-al is képesek az adatok száguldani az egyik gépről a másikra.

II. Online tárhelyre történő mentés

Többféle lehetőség áll rendelkezésünkre, ami közül választhatunk ha online mentésről van szó. Én a CrashPlan nevű szoftver mellett tettem le a voksom, legalábbis ami a tesztelést illeti. Nyilván én csak az ingyenes verzióját használtam. A programot feltelepítése után elindítjuk, kiválasztjuk mit szeretnénk menteni, és kb ennyi, automatikusan el is indul a mentés, háttérben pedig a feltöltés az online tárhelyükre, ami elvileg felhő alapú. Jó pont, hogy azért biztonságos ez a fajta mentés, mert a fájljainkat egy 128 bites titkosítással kódolja, valamint a program fő funkciója, hogy Multi destination backup-ot készít, ami annyit tesz, hogy több számítógépünkre feltelepítve, az összes gép tudja tárolni egymás mentéseit, és folyamatosan szinkronizálni azokat. Épp ezért nem tud elveszni egyetlen mentés sem. Ami miatt viszont csak egyszer használtam: a sebessége. Hiába rendelkezem megfelelő sávszélességgel, mégis nagyon lassú a folyamat. Épp hogy csak 29 gigát mentettem le, és ez 11 órába telt… szóval sajnos ezért nem éri meg. Ha valaki megvásárolja a fizetős verziót, annak gondolom már gyorsabban megy a dolog. :)

III. VHD készítése partícióról vagy teljes merevlemezről

Ez annyit jelent, hogy pl. az adat partícióm le szeretném menteni, akkor megtehetem azt egy úgynevezett .vhd fájlba “tömörítve”, és ezt később a Windows-ban akár fel is tudom csatolni, mint meghajtót, és ugyanazt látom rajta, mint amit eddig fizikai meghajtón láttam rajta.

Egyszerűen készíthetünk virtuális meghajtót, egy segédprogram használatával, melynek neve disk2vhd.

disktovhd
A Disk2vhd épp menti a kiválasztott partíciót virtuális meghajtóként

A programban megadjuk melyik partíció(ka)t kívánjuk vhd fájlba menteni, majd hogy hová készítse a VHD-t, és a Create gombra kattintva el is kezdődik a művelet. A kiválasztott partíciók méretétől függ hogy ez mennyire lesz hosszadalmas, én esetemben egy közel 200 gigás partíció VHD-be mentése 4,5 órán át tartott.

Az elkészült VHD-t pedig átmásolva másik gépre rögtön fel is tudjuk csatolni a Windows lemezkezelőjében, és betűjelet adva neki (G:\)ugyanúgy elérjük a fájlokat mint a régi partíción.

Visszaállíthatatlan fájltörlés, kényes adataink megsemmisítése

Ha a mentéssel meg is volnánk, jöhet az “orrbarúgás” (egyik volt tanárom szavaival élve)… de hogyan is töröljük fájljainkat úgy, hogy az visszaállíthatatlan legyen??? Bizony, nem elég a Lomtárba dobás, sőt még a Lomtár ürítése sem, ettől még ugyanúgy visszaállíthatóak maradnak a fájlok (pl speciális programokkal), ennek miértjére most nem térnék ki, akit nagyon érdekel, utánaolvas.

A biztonságos és végleges fájltörlésre többféle program áll rendelkezésünkre.

A Ccleaner is tudja alapból, ha a Lomtárba helyezzük az összes olyan fájlt amit végleg törölni akarunk, majd a programban bepipáljuk a Végleges fájltörlés opciót, kiválasztva annak mélységét – pl hogy hányszoros felülírással történjen a törlés – nyilván ha a legerősebb felülírást választjuk, akkor nagyon sokáig fog tartani a művelet.

Ccleaner végleges fájltörlés

Viszont én inkább a Revo Uninstaller-t ajánlanám, és azt használtam a végleges törlésre, ez komolyabb. Maga a program több hasznos funkcióval is rendelkezik: programok eltávolítása, úgy hogy ne hagyjanak maguk után szemetet pl a regisztrációs adatbázisban, internetes nyomok takarítása, office és fájlkezelő nyomok (pl. utoljára használt dolgok) eltüntetése, de még beépítve megtalálható egy autostart bejegyzéseket áttekintő rész is, ahol egyszerűen letilthatjuk a Windows indulását lassító programokat. Lényeg a lényeg, hasznos, és én most az Unrecoverable delete lehetőségét fogom használni a fájlok visszaállíthatatlan törlésére.

Revo Uninstaller - visszaállíthatatlan fájltörlés
Revo Uninstaller – visszaállíthatatlan fájltörlés

Kiválaszthatunk csak mappákat, csak fájlokat is, tehát ha nem feltétlen fontos mindent törölnünk, sok időt spórolhatunk meg, ha csak a mindenképpen törlésre ítélt fájlokat adjuk meg. Majd DELETE FOREVER gomb. Mindörökké, ámen, a kiválasztott mappákat még egy olyan cracker sem tudja visszaállítani, akinek Szűz Mária vezeette útját.

A művelet eltart egy ideig, nekem kb 1,5 óra volt (200GB-nyi adat megsemmisítése).

Ha pedig hazaérkezett számítógépünk a szervizből, jöhet a visszaállítás, ami már gyorsabban fog menni, és kevésbé macerás. Az FTP-s megoldással 45-60 perc alatt megvolt.


Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Első bejegyzés gyanánt 2 router vezeték nélküli híd kapcsolatáról szerzett tapasztalataim fogom megosztani.

A műveletre használt ‘vas’:

  • TP-LINK WR-340GD (4 port, 54Mbps, 10/100)
  • TP-LINK WR-1043ND (4 port, 300Mbps, 10/100/1000, USB csatlakozó)

A teszt célja:

ha van két épületünk melyek között valamilyen módon át szeretnénk hidalni a távolságot, és “átvinni a netet egyikből a másikba” kábelek nélkül (!), akkor vajon megéri-e ezen megoldást használni. Folyamatos sebességtesztekkel is készültem.

A routerek adminisztrációs felületére belépve be kell állítani a WDS Bridge (wireless distribution system) módot, majd megadni annak a hálózatnak az SSID-jét, mellyel szeretném hogy kommunikáljon az 1-es router, majd a 2-es routeren szintén ugyanezeket beállítani. Itt ellentmondó infókat olvastam, pl a hivatalos TP-Link oldal azt írta hogy teljesen meg kell hogy egyezzen minden beállítás (titkosítás módja, kulcs, és a csatorna) míg másik fórumon azt írták ne legyen ugyanaz a csatorna, mert interferálhat.

Én mindent egyformára állítottam, és így sem volt hajlandó tökéletesen működni.

test6

A szituáció: a wifi híd létrejön, a klienseken kapcsolódási kísérlet, bekéri a kulcsot, elfogadja, viszont mégis csak “A windows nem tudott csatlakozni a hálózathoz” üzenetet dobja ki.

Ha kikapcsolom a titkosítást, tehát nyitva hagyom a wifit, akkor minden tökéletesen működik. A 2 router kommunikál egymással, az 1-esbe megy a netkábel, a 2-es pedig a híd kapcsolaton keresztül kapja a netet, és szórja a wifi hálózatot.

Na és akkor jöjjenek a sebesség és távolság tesztek eredményei! A kapcsolat felépülését először a routereket egymáshoz közel elhelyezve teszteltem.

Érdekes, hogy már csak azon is mennyi múlik, hogy kábelesen vagy vezeték nélkül csatlakozik egy kliens a routerhez…

Sebesség az 1-es routeren WiFivel:

test

Ugyanez kábelen…

test2

2-es routerhez WiFivel csatlakozva (két router közti távolság kb 2 méter):

test3

Az 1-es router maradt fenn a panel 3. emeletén, a 2-eset pedig levittem a földszinti biciklitárolóba, (20 méteres hosszabbítóval jegyzem meg konnektor híján :D ) ahol aztán laptoppal ki is próbáltam a kreált hálózatot.

És… a konkrét példa. (a 2-es router 3 emeletnyi távolságra az egyestől):

test4

Nos, eléggé megdöbbentő eredmény lett. Hozzá kell tenni persze, hogy ezek SOHO routerek, lehet hogy komolyabb – mondjuk Cisco-s, ipari használatra tervezett aktív eszközökkel jobb eredmény születne. Vagy akár a vasbeton fal is közrejátszhat abban, hogy ennyire kegyetlenül lecsökken a sávszélesség egy ilyen pici távolság áthidalása esetén is.

A teszt mérlege így a NEM felé billen. Nem éri meg ezt a megoldást használni a súlyos sávszélesség csökkenés miatt.

Amiért nem:

  • csak WEP titkosítást tud kezelni a Bridge mód, illetve nálam a teszt során ezt sem, csak titkosítatlanul.
  • A WiFi mód csak 802.11g lehet, ami  max. 54Mbps-ot tud csak.
  • Leeső sávszélesség.

További kapcsolódó képek

test5
test7


Tags: , , , , , , ,