[Szép Napot Mindenkinek!Még senkinek nem említettem a megfogant gondolatot, lehet kellet volna, de most már nincs jelentősége és amúgy sem szeretem "ilyesmivel" zaklatni az emberkéket. De nem kerülgetem tovább a dolgot!Ha feltűnt, ha nem, lezártam a regisztrációt. Ennek egyik oka az volt, hogy mostanában elég gyakran megtalálnak a bootok, vagy unatkozó emberkék. A nyomósabb oka még is az volt, hogy nem látom értelmét fenntartani az oldalt. De mert persze az évek alatt a szívemhez nőt, törölni nem akarom, ahogy átadni sem és ez lényeges pont (ezért senki ne is kérje). Viszont, aki valamicskét is örömét leli még ebben az oldalban, nem akarom megfosztani tőle, tehát ti, meglévő játékosok egészen addig folytatjátok a játékot, amíg a technikai lehetőségek (atw.hu) ezt lehetővé teszik. A karbantartásokat továbbra is végezni fogom, ahogy a megkezdett játékokat is folytatom.És, hogy lehessen szidni a fejemet és hasonlók, készülőben van egy amolyan vegyes világ. Ennél visszanyúltam a kezdetekhez, még a jó öreg Káosz énjéhez, amitől sajnos idő közben nagyon távol kerültem. Ami elmúlt elmúlt.A lényeg! Mindenkit szeretettel várok, szerkesztőtársakat és játékosokat is egyaránt:http://mythos.hungarianforum.com/N Fat Neut]

Szép Napot Mindenkinek! Még senkinek nem említettem a megfogant gondolatot, lehet kellet volna, de most már nincs jelentősége és amúgy sem szeretem "ilyesmivel" zaklatni az emberkéket. De nem kerülgetem tovább a dolgot! Ha feltűnt, ha nem, lezártam a regisztrációt. Ennek egyik oka az volt, hogy mostanában elég gyakran megtalálnak a bootok, vagy unatkozó emberkék. A nyomósabb oka még is az volt, hogy nem látom értelmét fenntartani az oldalt. De mert persze az évek alatt a szívemhez nőt, törölni nem akarom, ahogy átadni sem és ez lényeges pont (ezért senki ne is kérje). Viszont, aki valamicskét is örömét leli még ebben az oldalban, nem akarom megfosztani tőle, tehát ti, meglévő játékosok egészen addig folytatjátok a játékot, amíg a technikai lehetőségek (atw.hu) ezt lehetővé teszik. A karbantartásokat továbbra is végezni fogom, ahogy a megkezdett játékokat is folytatom. És, hogy lehessen szidni a fejemet és hasonlók, készülőben van egy amolyan vegyes világ. Ennél visszanyúltam a kezdetekhez, még a jó öreg Káosz énjéhez, amitől sajnos idő közben nagyon távol kerültem. Ami elmúlt elmúlt. A lényeg! Mindenkit szeretettel várok, szerkesztőtársakat és játékosokat is egyaránt: http://mythos.hungarianforum.com/ N Fat Neut

[elfogadva]

Üdvözöllek Bogyókcska!

Remete-Remete, de legalább nem barlangba bujdosott szerzet, tágas erdőkben tévelygő.
Kivetni valót nem találtam, csak a vége kusza, de belefér. Karaktered elfogadva, tehát!

Kellemes időtöltést!

[Nem! Nem!]

Airiet érő nyílvesző fájdalmas, de a szerencsére nem halálos sebet okozott, még úgy sem, hogy hegyét sűrű sárga folyadékba mártották. Aminek hatását a lány nem is olyan lassan érezni fogja. A lehető leg furcsább módon a fájdalom amilyen erős volt, olyan hírtelen kezdett el múlni, nem fokozatosa, hanem egyszer csak eltűnt, de marad helyette más. Hideg, mintha sérült vállát nem csak apró jégkockák közé dugták volna, hanem egyenesen lefagyasztották volna és zsibbadt, egyre kellemetlenebbül. Ami riasztó lehetett, hogy ez az utóbbi érzés, pillanatok alatt száguldott le kezén bénává téve egész karját, de nem elégedett meg ennyivel ez a méreg, tovarohant a vérárammal pillantokalatt eljutva a kicsiny test minden szegletébe. Így alig egy percnyi várakozás után Airie képtelen lesz mozdulni, mert hiába szeretné mozdítani tagjait, azok élettelenül, cserben hagyják.
Talán utolsó mozdulata volt, hogy homokot szórt ellenfele arcába, aki köhögött tőle, kiköpte a szájába nyálával összecsomósodott adagot. Majd látva a lány tehetetlenségét, harsányan felnevetett, testes alkatán a páncél csak úgy csengett. Talán percekig hahotázott áldozata balszerencséjén aztán intett a mögötte, már egészen közel ért íjásznak, hogy kötözze meg a foglyot. Az engedelmeskedett is, világos szemeiből furcsa módon részvétet lehetett kiolvasni és bár mindenki durva bánásmódot várt volna mindezek után. A férfi, kinek arcát kendő fedte, de így is látszódott egy része sebhelyes arcának, óvatosan fogta meg Airie testét és forgatta úgy, hogy előbb elláthassa a sebet, gyorsan és alaposan tette ezt meg. Még egy fiolát is előhúzott.
- Nem! Nem! – Szólalt meg a hálóját már összeszedett zsoldos, akinek hangja illet volna egy fogadó bormámor és jó kedélyű törzsvendégéhez, mint egy pénzért másokat megnyomorító katonához. – Job lesz, ha mozdulatlan marad a kis …hölgy! Micsoda kötés van rajta, ennek Azar nem fog örülni. – Majd állát vakargatva guggolt a lány mellé, közben csupán intéssel mutatva az íjásznak, hogy fejezze be a fogoly megkötözését, aki ezt meg is tette. Nem vastag kötelet tekert le derekáról, hanem vékonyat, figyelembe véve, hogy vékonyka csuklóra kell azt tekernie, úgy, hogy a legkevesebb esélyt adja meg annak, hogy a méreg hatásának múlásával, majd ki tud szabadulni.
- Ha ágyasnak nem is lesz jó, azt hiszem, remek kémet faraghatunk belőle! – Ezzel simogatta meg, rőt bajusza alatt somolyogva a zsoldos Airie fejét. – Azokból ugyan is mindig hiány van. – Majd arca hirtelen vált komollyá és felegyenesedve a barlang száját kezdte el figyelni. – Vidd a kocsihoz! – Utasította az íjászt, aki könnyedén kapta vállára a lányt és indult meg a karaván felé, ahol megannyi ember sorakozott még fel, tucatjával láncra vert gyermekek, asszonyok és férfiak, de már szelektálva közöttük, ki mire lesz jó és mondani sem kell, azok jártak rosszabbul, akikből semmi értékeset nem néztek ki. Ilyen szempontból viszont Airienak szerencséje volt, őt értékesnek minősítették.
- Fél óra múlva tud majd beszélni, akkor itassátok meg, húsz korty legalább. – Ezekkel a szavakkal hagyta ott két világtalan, de díszes ruhába öltözött idősebb asszony társaságában.

Daren és a vérelf hasonló taktikára építették stratégiájukat, ám annyi előny szólt a nő mellé, hogy nem a sötételf segítőivel volt megtelve ez a kellemesen tágas, de egyre inkább zsúfolt hasadék. Így előbb a nőnek adatott meg, hogy lásson valamennyit Shadhon harcstílusából, mi meg kell hagyni kedvére való volt, hiszen ritkán találnak ilyen tetszetős zsákmányt hosszú útjuk során. S bár maga gőgös, nem elbizakodott egy nőszemély, bár éppen csak megállta válasz nélkül, mert istene nevének említése számára szent, még ha másik elf szavával élve is, mélyre süllyedt. És süllyed még egy kicsit, ahogy kihasználja az adandó alkalmat és sikerre viszi a támadását, igaz, azon az áron, hogy maga is szerez egy apró sebet. Ezt követően hátrébb helyezkedik, eldobva kardját, háta mögül húzva elő egy kisebb, négy élű tőrt és habozás nélkül vágja hosszabbra és mélyebbre combján a sebet, ezzel okozva bővebb vérzést, csupán elővigyázatosságból járva el így. Figyelme még sem lankadt, karmai támadóan meredtek továbbra is előre, de új jelenséggel, finoman gőzölögve. Mert a fémet különös szerbe mártották, amely először lassan, aztán egyre gyorsabb ütemben alvasztja meg a vért és nem csak a seb környékén, hanem a test különböző pontjain is. Ezzel kell Darennek szembenéznie, a méreg jeleit hamar fel is fedezheti, hiszen a karmolt sebek vérzése idejekorán eláll.
- Adja meg Retwe élvezetes harcunk! – A vérelfenek viszont nem állt szándékában megvárni, míg a sötételf felfigyel erre a jelenségre, szinte ahogy felvágta sebét, támadott. Merészen nyúlva és egyben csapva előre karmos kezével, igyekezve a fém közökbe szorítani legalább az egyik pengét, hogy csavarva rajta, kiránthassa az azt tartó kézből. De meglendítve lábát is, hogy a bordák közé vágja térdét, minimálisan megdőlve előre, hogy a legtöbb lendületet ki tudja használni. Most már óvatosabban, figyelve a másik kéz tartotta kardra is, bár az ellen csak tőrét fordította védekezés képen és ha lenne oly sikeres Shadhon, hogy megsebzi a nőt, maga is elszenved csuklóján egy apró sérülést. Hiszen a négy él között, a sebzésre nem alkalmas íves felületet parányi fogakkal látták el, amelyek akár a rózsa tüskéi. Beleakadnak a húsba, feltépik és talán bele is törnek.
Ezt a rohamot követően, ha meg is sérül újra a vérelf, nem követi meghátrálás, inkább oldalra táncol, igyekezve elérni azt, hogy újabb támadása ez úttal Shadhon oldalát érje. Elsődlegesen újabb sebek ejtése céljából keresett védtelen felületet és csak másodlagosan olyan részt, ahol nem túl súlyos, de fájdalmas ütést mérhet a testre, mint a bordák és a hajlatok. Persze, ez időhúzás volt, hogy a méreg a maga három perces hatóidejével oly mértékű fájdalmat és bénultságot okozzon, hogy a sötételf képtelen legyen megmozdulni. Ebben nagy szerepet kapnak a zúzódást szenvedett részek, hiszen ott felgyűlik a vér és már is tökéletes egy vérrög képzéséhez.

A Pengék Táncosa, ahogy gúnynevén nevezték Shoong ellenfelét, fölényesen, már pökhendien fordította el tekintetét, amikor látta, hogy a dobása célba talált és nagyszájúan már győzelmét is rikácsolta volna, a nem messze küzdő vérelf társának, ha nem csapja meg fülét a penge jellegzetes hangja, ahogy a földön csengve landol. Rögtön a farkasra vetette pillantását, hunyorogva kémlelte a szürke füstben a hatalmas fekete alakot, mert sajnos az átváltozás szaggatott szakaszáról lemaradt. Nyelt egyet, de büszkesége és tapasztalata is a mellet voltak, hogy ne rettenjen meg, ezért is kacagott fel és útjára indította három dobópengéjét is, ami nagy valószínűséggel találni is fognak. Újabbakat véve a kezébe, éllel csuklója felé igazítva őket, harcolt ő már farkassal és azoknak csak egy része veszélyes, a feje. Ahogy Shoong ráharap a zsoldos karjára nem képes elkerülni, hogy az a másik kezével a nyakába ne kapaszkodjon, de nem a kezével, hanem a tőrével, megsértve csontjait is. Szerencséjére ahhoz túl nagy, hogy létfontosságú részei olyan könnyen elérhetőek legyenek.
Ellenfele felordít, ahogy karjának csontjai ripityára törnek, de újra és újra döf csak, ott és amit csak elér a feketebundás testen. Visítása azonban feltűnik a barlangban és azon kívül lévő személyeknek is, az egyszerű zsoldosoknak valahogy ez kegyelemdöfésként hatott és egytől egyig, mind a barlang falához préselődtek. Életükben nem láttak még ekkora lényt és számukra túl könnyen sikerült azt az embert legyűrnie, aki eddig nem talált még legyőzőre. A vérelf nem foglalkozott társával, fontosabb dolga akadt, de egy már sikerrel járt „vadász” megunta a tétlen várakozást és ezzel nem hagyva túl sok lehetőséget a farkasnak sem, váratlanul támadott. Vashálóját pontosan a hatalmas vad testére terítve és meglepő módon elég lesz nagy lesz hozzá eme pórias eszköz.
Shoongon áll vagy bukik, mennyit kockáztat meg a menekülése érdekében. A kövek között démoni ereje szinte teljesen elapad, de a szellemi fele egyre inkább felerősödik és ezzel könnyebben nyeli mindazok életerejét és ez által gyógyul meg, akik nem csak megérintik, de néhány lépésnyire a közelében vannak. Szélként szinte biztos, hogy gond nélkül el tud menekülni, de kivárhatja míg meggyógyul és ereje teljében is elhagyhatja a zsoldosok társaságát.


[igyekeztem mindenkit a földbe döngölni, de higgyétek el megéri (: So ne aggódj, neked kedveskedem még egy kicsit, a többiek, ne aggódjatok ^^]

[Szép kora estét!Ami készen van+ elkészült az új üdvözlő szöveg.Lehet benn szörnyülködni, most ilyenre sikeredett, ha nem elviselhető átírásra kerül. ^^+ röpke elgondolásnak köszönhetően, az üdvözlő szöveg alá került egy parányi kivonat, aminek egyenlőre csekély a tartalma, ha bárki úgy érzi valamit még jó lenne belefoglalni az legyen oly kedves és ne habozzon azt megosztani velünk.+ meg van az istenek, sachreiak frissített leírása is.+ kiigazítás is történt, méghozzá az alakváltó félvéreket illetően.Ami jönni fogbestiák, erősen gondolkodóra lett véve a dolog, hogy kellenek e egyáltalán nekünk ilyen lények. még nem született ez ügyben döntés és ha nem megy, akkor közszemlére tesszük a dolgot.Kalanda résztvevőknek üzenem, hogy hétvége előtt még meg fogják kapni a válasz hozzászólást!]

Szép kora estét! Ami készen van + elkészült az új üdvözlő szöveg. Lehet benn szörnyülködni, most ilyenre sikeredett, ha nem elviselhető átírásra kerül. ^^ + röpke elgondolásnak köszönhetően, az üdvözlő szöveg alá került egy parányi kivonat, aminek egyenlőre csekély a tartalma, ha bárki úgy érzi valamit még jó lenne belefoglalni az legyen oly kedves és ne habozzon azt megosztani velünk. + meg van az istenek, sachreiak frissített leírása is. + kiigazítás is történt, méghozzá az alakváltó félvéreket illetően. Ami jönni fog bestiák, erősen gondolkodóra lett véve a dolog, hogy kellenek e egyáltalán nekünk ilyen lények. még nem született ez ügyben döntés és ha nem megy, akkor közszemlére tesszük a dolgot. Kaland a résztvevőknek üzenem, hogy hétvége előtt még meg fogják kapni a válasz hozzászólást!

A téma, a kérdés adott és tudom, én magam hangsúlyoztam, hogy utálom (ez most sem változott), de lehet, hogy élményben gazdagabbá tenné a játékot és talán egy kicsit vonzóbbá az oldalt mások számára. Mert, "nem csak úgy irkálni lehet".

Elgondolás, ami szerint bevezetésre kerülne néhány dolog, mint:
karaktertulajdonságok (pl: erő, egészség, inteligencia és stb.)
ami meghatározná a karakter fizikai és szellemi képességeit
- megadott pontot lehetne elkölteni, és meghatározott szintek lennének,
- fejlődni pontszerzéssel és nem hozzászólás mennyiséggel lehetne,
-- kaland vagy
-- küldetés kapott pontokkal.

karakterképzettségek (pl: általános műveltség, kardforgatés stb.)
ez adná meg a karakter elsajátított tudását.
- külön pontozással a tulajdonságoktól,
- a ponértk határozná meg a tudás szintjét (pl.: 1-6-ig terjedően).

pontbeváltás
- fejlődésre, ez azt hiszem egyértelmű,
- felszerelésre (a kezdő felszerelés ingyen van természetesen).

kasztrendszer
értelem szerűen "bónusz" pontok, ha valaki hivatásosan egy bizonyos tevékenységet végez, pl: kereskedő.

harcrendszer
esetlegesen, hogy két karakter összecsapásánál könnyebb legyen ítélni, vagy egyszerűen csak megmaradni a realitásnál.

Gondoljátok át nyugodtan. Előrebocsátanám, hogy a többség igénye fog dönteni és ez egyenlőre egy igényfelmérés, tehát a Nem, értelem szerűen azt jelenti, hogy nem több mint felvetés volt.  Az Igen és a Próbáljuk meg, viszont azt jelenti, hogy kidolgozásra kerül a dolog, mindenkinek létre kell hoznia a karakter adatlapját és azt követően jön a teszt időszak.
Nem vagyunk sokan, de mondjuk 3 hónap alatt el lehet dönteni van e értelme vagy nincs.
Tehát, mikor már használtuk egy kicsit, újra fel lesz téve a kérdés és szintén a többség igénye lesz a meghatározó.

A szavazás 30 napos, tehát van idő, amennyiben senki nem szavaz természetesen tárgytalan marad a téma.

Airie, ugyan Damart hívja, de a rossz sorrendben elmondott szavak egy másik isten figyelmét keltik fel. Nem jár se jól, sem pedig rosszabbul, csupán egy fagyos tekintet bámul a lányra, a éjsötét tekintet vizslatása szinte végtelenül hosszúnak tűnhetett, de valójában csupán egy pillanat töredék részéig tartott. Maga Nifre, az Árnyak úrnője tekintet a különös erők fölött uralkodó lányra. Abban a pillanatban maga Airie sem tudhatta, hogy az úrnő magához hívatta leghűségesebb szolgálóit és egyetlen feladatott osztott ki számukra, hozzák színe elé azt a lányt.
Jó hír is lehetne, de az Árnyjárók legjobbjainak is órákba telik elérni a hazájuktól oly távol eső szegletét Arwatnak. Addig viszont még sok minden történhet.

Kezdetnek itt vannak a behatolók, akik rögtön megfogyatkoztak a félszerzettnek köszönhetően. Kinek gyors cselekedete és gondolkodás saját életét is megmentette, hiszen az aláhulló testbe nem is egy, hanem három vessző fúródik és még egy elzúg a lány válla mellett is, úgy egy jó ujjnyival. Az út szabadnak látszik, de a megölt férfi mellett haladó másik észrevette és rögtön felé is vágott a kardjával, elzárva ezzel a barlang felé a menekülési utat. A férfi első ránézésre sem tűnik kiköpött harcosnak, jószerével, mint mások a kaszával csapkod kardjával, de van elég erő benne, hogy veszélyes legyen. Viszont egy kifinomult érzékekkel rendelkező, mint egy tolvaj, könnyedén észreveheti azt a rengeteg felkínált sebzési pontot és akár ki is használhatja.
De hátra sem árt figyelni, ugyanis az íjászok közül egy az egyik zsoldos mellé szegődött, pontosan megmutatva neki, hogy hol van a kis hobbit lány. Az íjász természetesen némileg lemaradt, vesszőit oldalára akasztott méreggel teli tegezbe mártja és vár a parancsra. A zsoldos, meglepően alacsony, Airienal talán alig egy fejjel magasabb, az ő kezében viszont nem kard, vagy tőr van, hanem fémszálakból font háló. Amit, amint közel ért a lányhoz meg is próbál kivetni rá és jobb óvatosnak lenni ezzel az anyaggal, mert nehéz, vág is és minél jobban akarnak belőle szabadulni, a különleges szövésnek köszönhetően, annál szorosabban tart.
A háló elhajítását követően egy nyílvessző is útnak indul, de míg a háló teljesen Airie felé irányzott, addig a vessző arra szolgál, hogyha minél inkább a barlang falához szorítsa, mert ha attól távolodólag tér ki, megsebezze.

Shoong fellépése egy leheletnyit megtántorítja a belépőket, egyesek agyán átvillan, hogy egy őrjöngő őrültre törtek rá. Megfutamodni viszont egynek sem jutott eszébe, mert ha megteszik, akkor a mögöttük várakozó zsoldosok hányják őket kardélre és akkor már inkább megpróbálnak idebent életben maradni. Két ellenfelével végez is a szellemfarkas, de a kövek ilyen közelsége nem csak az erejét kezdi ki, létének démoni porcikái megremegnek, a fájdalom, ami végigjárja valóságos. Ennek tudatában biztosabban támadnak rá a következők, mert még mindig akadt a töltelékekből, akiket csak azért küldtek előre, hogy lefoglalják és fárasszák a bent lévőket.
De nem minden zsoldos olyan türelmes, mint a vezetők, kettő bemerészkedett a halálra szántak közé és ezek közül egy, már ki is szemelte magának a démont. Kezében mart pengéjű kés pihent, amit habozás nélkül hajított el, abban a hiszemben, hogy vállánál fogva szegezi oda a feketehajút. Előrelátóan, mellkasán keresztbevetett szíjról újabb késeket húzott elő, miknek már él helyett inkább foga volt.
- Na lássuk, mit tudsz! – Ezzel rárontott Shoonra, akinek ez úttal egy tehetséges harcossal kell szembenéznie, aki felé vág, de minden mozdulatát megsegíti egy másikkal, ami természetesen védekezés. Inak fel igyekszik találatot bevinni, hogy mozgásképtelenné tegye ellenfelét, fém pátos kesztyűjét is előszeretettel lódítja meg, egy-egy jobbegyenes megkísérlésével.

Shadhon sem szenved hiányt kaszabolni valóból és azt az egy leheletnyi sebet leszámítva a szerencse az ő oldalán állt mert hiába volt tűrhetőnek mondható ellenfele, mert annak bokáját egy kő szegte és bár ez megmentette egy újabb vágástól, felállni már nem tudott, de azért védekezően még felemelte kardját. Egy másik támadó, mintha csak társa segítségére akarna sietni egyenesen Shadhon felé tántorgott, sérült volt, de kellően nagy és hangos, hogy elrejtőzhessenek mögötte. A szinte holt férfi árnyéka néhány lépésre a sötételftől lépett ki földre roskadó álcája mögül, nem habozva vaskarmokkal felszeret jobbjával azonnal Shadhon felé kapva, míg baljában éjpenge kardját emelte, de nem támadásra, hanem védekezésre. Arcának nagy részét maszk fedte el, de vörös szemei és éjfekete tincsei közül előkandikáló füle megsúgta, elffel van dolga, méghozzá egy vérelffel és egy egész előrelátóval. Teste létfontosságú részeit vörös sárkánypikkely páncél védte, példázva, hogy egy tűzsárkányt is legyűrt már és ezzel maréknyi sebezhető pontot kínálva fel csak a testén, mint a szemek és combok oldalsó része.
- Borulj térdre! – Hangzott a mély női hang, kiadva az „add meg magad” parancsot más szavakkal, várva egy a reakcióra, de teljes mértékben felkészülve a támadásra, vaskarmait meresztve előre.

Mennyi ideje éghet a tűz? Jó öt perce, vagy meg van már annál több is? Valahogy így lehet, a barlangot és környékét szinte elárasztotta a sűrűn gomolygó, fehér, csípősszagú füst. Néhány apróbb állat, főleg már rég rémülten keresett magának máshol menedéket, a kintiek viszont ezt jó jelnek vették és a kiválasztott vezérek a szerencsétlen rabszolgákat mind arra ösztönözték, hogy gyorsabban hordják az éghető holmikat, ami mellet a tűz mellet lévők pedig legyezzék tovább a füstöt, így terelve a megfelelő irányba. Szerencsétlenek, láncba verve félve attól hogy a két mesteríjász egyike véget vett, még ennek a nyomorúságos életüknek is, így tették, amit parancsoltak, legyűrve az ismeretlentől való félelmet.

Mindeközben egy kisebb csapat is kezdett összeverbuválódni, mind harcedzett szerzetek, nők és férfiak vegyesen. Mintha mindegyiküknek meg lett volna a maga specialitása, nehéz és könnyűvért, erős pallosok, vékony tőrök, ostor és kések. Persze beszélgetésüket elnyelte a tűz lobogása és ha az nem is lett volna elég, közvetlen mellettük egy igen gondosan elkészített, díszes doboz is feküdt, kinyitva és így feltűntek a mélyében rejtező zöld és kék kövek. avatatlan szem számára, smaragd és zafír, ám aki csak egyszer is találkozott már velük, tudja, hogy ezek azoknál sokkal értékesebb kövek, méghozzá hirabe köveket. Amik képesek a démonokat is térdre kényszeríteni, a mágusokról nem is beszélve.

A megbeszélés végén eme kis csapat minden tagja vett magához egy zöldet és egy kéket, aztán néhány embert még összeszedtek, akiket szintén felfegyvereztek ilyen kövekkel. Hiszen nem közönséges vadra mennek, démonra, esetleg szellemre, bár az utóbbi esetben még ezek a kövek sem igazán segítenek. A kiválasztottak indultak meg előre, egyszerű kardot tartva maguk elé, kendőt köve orruk és szájuk elé, szemükbe egyszerű gyógyfüves cseppeket csöppentve, hogy a füst ne kezdje ki azt.

Airiet éri az első meglepetés, amikor a füst átszivárog az árnyékok birodalmába, nem kéne így lennie, de így van és egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy valami itt nem stimmel. Képességére bizony, hatással vannak a kövek, amik így egyre közelebb és közelebb érve, mind jobban elnyomják annak forrását. Ám, hogy a lányt kiveti, vagy elnyeli a sötétség, hát az kérdéses. Viszont lényegesen sürgőssé vált eldöntenie, kockáztat e vagy sem, hogy hátrahagyja az árnyék világot és helyette inkább a sűrű füstben igyekszik elillanni.
Ha ezt választaná, ahogy kissé is megritkul a füst máris nyílvesszők, méghozzá a lábát célba vevők indulnak útjukra. Nem túl távolról, ezért a találat szinte biztos.
Viszont a barlangba sincs lehetősége feltűnés nélkül visszajutni, ha túlságosan óvatlan, mivel megjelennek az első „behatolók” és neki ütközhetnek.

Shoongnak bár lenne rá lehetősége, hogy tisztában legyen a kinti történésekkel, ereje vészesen hanyatlani kezd. Ez egyrészt kevert vérének köszönhető, ám az is, hogy a kövek teljesen nem lesznek képesek elszívni azt, hiszen a benne nyugvó elementál mentes attól az erőtől, amit a kövek képesek megszűntetni. Így, ha nem cselekszik időben nem lesz képes eloltani a tüzet.
Shadhonnal is valami egészen szokatlan, de talán nem ismeretlen dolog történik, hiszen Tamrea városában pont ugyan ezt érezte, csak gyengébben. A kövek elárulták neki annak a röpke tíz embernek a helyzetét, akik a tüzet táplálják, még azt is, hogy fémet hordanak, valamennyit még súgott a közeledőkről, de aztán szokatlanul elnémult minden.
A csend viszont képletes, mert lépések nesze üti meg mindkét férfi fülét, a füst is kicsit nehezebben, töményebben gomolyog be, mintha valami előre nyomná. Egy penge is megcsillan tompán, aztán két puffanó hang jelzi, hogy előrelátóan inkább beugrottak a nyíláson, mint sétáltak, a hely meg is volt hozzá. S most féltérdre ereszkedve, karddal előre rohamoznak, míg társaik is belépnek, amint biztonságos.


Javaslat: mivel Airiet érik el előbb a behatolók javallanám, hogy ő írjon, aztán jöhetnek a többiek.

[WANTED]

WANTED

Folyamatos kaland, a körözöttek témában meghirdetett személyeket lehet levadászni.

Hogy értelme legyen, hamarosan elkészítésre kerül egy lista, amin igyekszünk értékes dolgokat feltüntetni, esetleg amolyan pénzbeváltással akár mást is "venni" lehet majd.

[a Három legkeresettebb bűnöző]

a Három legkeresettebb bűnöző

Sa'Akaron - démoni félvér - lélekfaló Jutalom: 1000 arany	Tamala Svetta - boszorkány - bűbájos Jutalom: 740 arany	Elfan Youh - alakváltó félvér - tűzidomár Jutalom: 400 arany

Kaland keretében lehet rájuk vadászni! Jelentkezés a kalandoknál, a WANTED témában.

[elfogadva]

Üdvözöllek Sötét Lovag!

Remélem hamar megadatik számodra az újabb küldetés, hogy ne kelljen sötét ám még is szép városod falai között rostokolnod.

Semmi kivetnivalót nem találtam az előtörténetbe, mást nem is mondhatok, elfogadva!

Sikerekben gazdag küldetéseket kívánok!

Tényleg hiányzik -.-, de ami ennél is rosszabb, hogy az a tavasz ősz akart lenni. XD

Javítva lesz, amit sikerül funkcióval ellátnom azt a kis részt.

Köszönöm, szerintem én elnézegettem volna egy ideig a nélkül, hogy feltűnt volna a kétszeres gikszer. ^^

Mind Airie, mind pedig Shoong sikerrel jár, a róka biztonságban, nyüsszögve, eszméletlen feküd, míg a precíz harapást követően a vadászkopó  holtan. A két akciónak azonban igazán érdekes a szájíze odakint, többen látták, tapasztaltak és pénzsóvárok egyaránt és ebből már lehet is tudni, hogy míg az utóbbi reszketve keresett magának fedezéket, csendesen azon vívódva hagyják e azt a rejtélyes, vonyítás szerű hangot kiadó lényt, avagy csapjanak le rá, a busás jövedelem reményében. A tapasztaltak szemében viszont a kihívás csillog, ami most abból a szempontból nem kedvező a barlangban bujkálók számára, hogy a vezér, az egész istenverte karaván ura, nem az utóbbiakhoz tartozik és már eldöntötte magában, hogy bármi is bujkáljon odabent: az övé lesz!

Ami viszont egyenlőre szerencse, hogy a három főt, egyenlőre egyetlen egy személynek, lénynek hiszik és ez akár a későbbiekben még a hasznukra válhat. Amennyiben Shadhont nem állítja meg senki, végez a rókával, aki valóban nem volt hétköznapi, de nem is annyira volt róka. Az alakváltók népéhez tartozott szerencsétlen pára, ám, ha igazi róka is, akkor is így járt jobban, hiszen a nyílvessző vékony tagjaiban nem kis kárt okozott. Ezt akár Airie is érezhette, amikor megmozdította, ahogy Shadhon biztosan észrevette, milyen könnyedén nyaklott az egész test, ha meg is kímélik az életét, lábra már biztosan nem állt volna.

A benti dolgok csendes borújánál azért lényegesebb az, ami odakint történik. Még elég világos van ahhoz, hogy az életre kelő fáklyák fénye ne látszódjék, még is, a pattogást és az olj jellegzetes szagát hamar meg lehet érezni. Tehát nem tettek le arról a célról, hogy kifüstöljék a „szörnyeteget”. A szag megérkezte után, a homokban óvakodó lépéseket, de inkább az abban csúszó valami hangját lehet hallani, a valami nyilvánvalóan fa, vagy valami olyan anyag, ami ugyan nehéz,d e jól ég. Alig rá néhány perccel pedig forróság özönlik be a réseken és nem sokkal utána a csípős füst is kezd beszivárogni.

- Letelt az idő! – Hallatszik kintről az erős, tiszteletet parancsoló hang. – Most még sértetlen előjöhetsz! – Bár ezt mondja, emberei már rést igyekeznek találni, hogy a főbejáraton kívül esetleg máshonnét is bejuthassanak, de a legnagyobb rés is éppen csak karnyi vastag. Be és kimenni tehát egy helyen lehet, ahol a kis csapat tagjai is bementek, de tüzet attól még ezek alatt is lehet gyújtani és gyújtottak is. A füst pedig a legyezőknek engedelmeskedve szépen ezeken a járatokon haladt befelé.
Ez azonban még mindig nem minden, ugyan is feketepiaci kereskedők lévén, van egy igen hatásos ütőkártyájuk, méghozzá néhány darab hirabe kő. Így a mágiát használók is szorult helyzetben érezhetik magukat.

Elírás, könnyen meglehet.
Merre? Hol?
Javítom XD amennyiben nem hosszú ékezetes betűkről van szó, mert hiába akartam ebben a fontnban nem mindig hajlandó elfogadni, főleg az ő betűt ^^

ÜDV!

Nos már régen eldöntöttem, gonosz módon egyedül, hogy egy aprócska formaigazítás fog történni. Amolyan kövessük az évszakokat, ez lett a TÉLI és mérsékelten őszi sablon.

Egyéb, a görgető sávoktól igyekeztem megszabadulni, NEM sikerül, sajnos nem vagyok profi honlapkészítő.

Változások: a jelenlegi sablon NEM támogatja a túlméretezett képeket, tehát ha egy mód van rá ne illesz be a fórum szélességénél nagyobbat, mert soha többé nem tudod módosítani az azon az oldalon lévő hozzászólásaidat! (hozzá teszem: tudtommal, illetve még azt, hogy a ifram-nak hála talán lenne oldalirányú görgetősáv, de nem kell kipróbálni)

Az avatárképek is megszabadultak a sávjuktól, de továbbra is a meghatározott méretre zsugorít ill. kihúz.

Más: bátran írjatok, minden véleményt szívesen fogadok!

M:
kivettem a kalandor és egyéb bizgentyűket, mivel funkcióját tekintve semmi haszna sem volt és személy szerint, bántotta a szépérzékemet is. ^^

Az alul található nem túl esztétikus képeket igyekszem minél hamarabb lecserélni, sajnos a kódfejtő tudásom sem a legkiterjedtebb és eddig a sablon összeomlasztása nélkül nem is sikerült eltávolítani. Igyekszem!

A sólyomrikoltás még háromszor hangzik fel, s igen tapasztalt fülre van szükség, hogy kihalható legyen, két különböző madár adta a hangot. Az utolsó elég távolinak tűnik, legalább is az elsőhöz mérve, de aztán nem marad más, csak a csend. A szél ugyan motoz, homokszemeket pakolgatva más helyre, mintha meg nem unható játéka lenne ez. Némileg erősödve valami zörgőt is hoz, a sivatag rózsáját, tövises, elhalt virágát, ami most riogatásként szánkázik végig a fényben úszó téren, hogy tovább zörögjön, mikor repedésbe szorulva megakadt. Levelek, vékony kéregréteg hámlik le róla. Aztán újra csend.

Nyomasztóan hosszúnak és irtózatosan lassúnak tűnik most az idő folyása, mert ha csak a bent lévők nem lépnek, ami persze igen bölcs dolog, akkor talán meg is úszhatják ezt a dolgot. Csendben vannak, nincs árulkodó nyomuk sem, a vihar mindent eltörölt, a szél sem felőlük, hanem feléjük fúj, így a kopók éles szimata sem neszelheti meg őket, az éles szemű sólymokat pedig nem látni és nem is hallani, minden bizonnyal visszahívták őket.

Saját szerencséjük érdekében, tehát mindent megtettek. A menedékbejárata viszont nem képes elrejtőzni, így az felkelti az érkezők figyelmét, az őrök hosszasan figyelik, de nem akarják megkockáztatni a behatolást. Semmi kedvük egy kis helyen meghalni, hiszen mik is szoktak ilyen helyeken tanyázni? Sivatagi kutyák, nagy ritkán a homok leghírhedtebb szörnyetegei a kowrak, akiknek semmi közük a kobrákhoz, de persze kígyók is előszeretettel meghúzódnak a forróság elől odabent, na meg nagy macskák.

Viszont a foglyok között akadt olyan, aki elérkezettnek látta az időt a szökésre és amint a legközelebb kerül a bejárathoz, cselekszik is. Beleharap a mellette baktató fogolyba, akinek fájdalomkiáltása a barlangba is tökéletesen behallatszik, a lánccsörgés is erőteljessé válik, aztán felbuzdul a tömeg, artikulálatlan kiáltásokkal ösztökélve egymást a szökésre és ezekben igen könnyű volt elkülöníteni az őrök fegyelmezett utasításait.
- Kapjátok el azt az átkozott rókát!

A rókát, aki saját lábaiban megbotolva bucskázik arra a helyre, ahol a hármas meglapult, vinnyog egyet, ahogy összeszedi magát. De rögtön rémület lesz rajta úrrá, kopott fénytelen bundájának szinte minden szála egyenként remeg, ezüstös szemei kerekre tágulva, megkövülten mered a két emberi alakra, s a harmadik sötétben rejtezőre.
- Ne .. ne bántsatok. – Rebegi, ahogy közelebb kúszik a sötéthez. Mielőtt elhordhatná magát a világosságról egy nyílvessző döfi át hátsó lábait, nem is mozdul a róka, a fájdalom és a kimerültség végleg a földhöz szegezi. De van újabb érkező is, méghozzá még egy négylábú, ami még jóval előbb megtorpan és hangos ugatásba kezd. Shoong megértheti, pontosa, gazdáit figyelmezteti, hogy vannak még itt és kint moraj is támad.

- Na, gyertek elő szépen! – Hallatszik kintről a jeges édesgetés, a kutya nem hátrált el, tehát nem vadállat. Ugyan, ahogy az eb szaglása átverekszi magát a vér szagán, megérzi a farkas jelenlétét is és ez már ad némi okot a távozásra. Viszont a kopó egyszerű szabály szerint él: teszi a dolgát és megetetik, vagy megfutamodik és akkor a legjobb esetben csak jól elverik. Így kitartóan csahol tovább, morgással egészítve ki, hogy a nála feltehetően nagyobb és vadabb állatott sakkban tartsa és persze a kétlábúakat is.
- Még mielőtt lemegy a nap! Vagy szeretnétek, ha kifüstölnénk titeket? HÓJ! Gyújtsatok tüzet!

A helyzet nem túl rózsás, vagy kimennek és nagy valószínűséggel kisebb harc árán, de fogságba esnek. Vagy az üreg hamar megtelik füsttel és akkor megfulladnak, avagy fél kábán kerülnek fogságba. Végül pedig, esetleg megpróbálhatják megtárgyalni a dolgot, még csak az előkészületei vannak meg a tűzgyújtásnak és a foglyok között sincs még teljes egészében rend.