Bölcsészhallgató volt, majd Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta a színészmesterséget. Pályája zaklatott és szélsõséges volt, sikerek, népszerûség, méltatlan mellõzés egyaránt kísérte. A háború elõtt a fõváros csaknem minden magánszínházában játszott.1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést. 1946-ban szerepelt újra a belvárosi Színházban. Az ötvenes években méltatlanul mellõzték. 1970-ben súlyos betegsége miatt visszavonult. Játékát franciás könnyedség, humor, szatíra jellemezte, de drámai ervel alakított tragikus hõsöket is. Könnyed francia sanzonoknak, Ady Endre verseinek és a világirodalom legszebb alkotásainak szuggesztív erejû tolmácsolója volt. 1936-tól kezdve a magyar filmgyártásnak is vezetõ mûvésznje lett. Érdemes (1965) és kiváló mûvész (1969) volt.
(Magyar Színházmûvészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó 1994.)