"Ha élet zengi be az iskolát,

az Élet is derűs iskola lesz."

 A fiam cukorbeteg. Ha hazajön az iskolából látom rajta, hogy megint komoly stressznek volt kitéve. Ezt utólag a vércukormérés is bizonyítja.

Nézzük a dolgokat reálisan! A tananyag túlnyomó része felett eljárt az idő. Egyes tanulóink sokkal többet tudnak a tanároknál az internetnek, egyéni érdeklődési körüknek, olvasottságuknak hála. A gyerekek unják a szerintük felesleges témákat, a figyelmük elkalandozik, az óra viszonylag nagy részében fegyelmezni kell őket. Ez eléggé fárasztó, stresszes helyzet. Ugyanakkor az unalom alapvető elemeknél okozhat kihagyást, ami később bosszulja meg magát, amikor a ráépülő anyagrészek válnak érthetetlenné. A tanári tekintélynek jóformán már nyoma sincs. Az egyéni értékelés, a versenyhelyzet nyerteseket és veszteseket szül. És a vesztesek vannak többen. Ez az Egyesült Államokban tömegmészárlást is okoz, nálunk inkább depressziót, drogfüggőséget, kimaradást, a legrosszabb esetben öngyilkosságot.

A tudásnak a fejekbe csepegtetése nemes feladat, ha termékeny talajra hull. A fogadókészség akkor teremtődik meg, ha a diák kíváncsi, meg akarja ismerni a dolgokat. 1988-ban az ELTE Általános Technika Tanszékén bekerültem egy terembe, ahol a tanszék munkatársai előtt egy végzős diák ismertette a diplomamunkáját. Az alapok (műszaki rajz, anyag- és technológiai ismeretek) átadása után a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy tervezzenek házat. 

Megkérdeztem: nem lehetne fordítva? Mindenki csodálkozva nézett rám, az ismeretlenre. Mi van akkor, folytattam, ha az első órán közöljük, hogy ebben a félévben egy ház megtervezése lesz a feladat. Amikor nekiugranak, jönnek az első kérdések. Hogyan lehet papíron egy testet ábrázolni? És a belsejét? Hogyan jelezzem a méreteket? Milyen vastag lehet a fal? Hogyan lehet lefedni a szinteket? Stb., stb. Ha valaki kérdez, odafigyel a válaszra is. Azonnal alkalmazza, tehát rögződik is benne. Ezt a kérdést kell kiváltania a tanárnak! A legjobb, ha 4–6 fős csoportok kapják közösen a feladatot. Akkor már lesz a kis csoportban konzultáció, közösen kiokoskodják a megoldást. Mindenki el van foglalva, a társtól nem szégyen kérdezni. A tanárnak meg elég, ha sétál köztük, figyel, rendelkezésükre áll, ha elakadtak.

A tendenciák ebbe az irányba mutatnak. Az idén magyar nyelvre lefordított "kulcskompetenciák" az Európai Unió irányelvei komoly változást fognak gerjeszteni a tanárok és diákok közötti viszonyban, az ismeretek, készségek és attitűdök kifejlesztésének folyamatában. A fő cél a problémamegoldás, és kevésbé a lexikális tudás erőltetése.

Addig is, csak egy lehetősége van a diákoknak. Kérdezni. Ez az egyetlen beavatkozás, amit a mai tanár képes elviselni, mert a hiúságát simogatja.