Élővilága felülmúlhatatlanul gazdag. Felszínét kókuszpálmák borítják, partjait vakítóan fehér korallhomok fedi. A víz alatti világ lenyűgözően színes és változatos. A virágállatok vagy korallok osztálya a csalánozók törzséhez tartozó tengeri organizmusok. A korallok közé tartoznak a trópusi óceánokban élő korallzátonyokat alkotó organizmusok, amelyek kalcium-karbonátot kiválasztva hoznak létre szilárd vázat.

E terület legszínesebb és leggazdagabb állatcsoportja azonban minden bizonnyal a halak. Több mint 1500 fajt írtak itt le. A narancs-fekete-fehér bohóchalak játékosan bujkálnak a másokra halálos veszedelmet jelentő virágállatok karjai között. A pompás papagájhalak négy előrenyúló "fogával" csipkedik az apró korallpolipokat. A szirtek rejtett zugaiban él a magányos és harapós muréna arra lesve, hogy közelébe tévedjen valami ehető hal.
 A rejtőszínű kőhal emberi szemnek alig észrevehetően lapul a korallsziklákon. Megérinteni azonban életveszélyes, mert úszóinak megnyúlt tüskéi erős méregmirigyekkel kapcsolatosak. Az élénkszínű vörös sügér feltűnően nagy szemekkel rendelkezik, és gyakran látható, amint apró halrajok közé vág prédát keresve. Az egy méter hosszúságúra is megnövő bonitók csoportosan vadásznak, sokszor egészen közel a felszínhez.

Megtalálhatjuk itt a mázsányira is megnövő óriáskagylót, amelynek tátott „szájába” nem ajánlatos belelépni, míg a jóval kisebb kúpcsiga kellemetlen méregfogakkal rendelkezik. A szuvenírüzletek sztárja a csodaszép porceláncsiga, az éttermek étlapjain pedig előkelő helyen szerepel a csodálatos ízű languszta.

Kétségtelenül e vizek leghíresebb, vagy inkább hírhedtebb állatai a porcos halak közé tartozó cápák, amelyek közül számos faj előfordul a Nagy-korallzátony közelében és évente több fürdőző illetve könnyűbúvár is áldozatul esik kielégíthetetlen étvágyuknak. Érdekes, hogy éppen a legnagyobb faj, a 8-10 méterre is megnövő óriáscápa egy ártalmatlan plankton evő állat. Nem úgy a szürkecápák, vagy a dajkacápák, amelyek közismerten mohó ragadozók. Rokonuk, a kékpettyes tüskésrája legtöbbször az aljzaton, a világos korallhomokon lapul.

A sós vízi krokodilok szikes mocsarakban élnek a parton a zátony közelében. A mérges kúpcsiga emberre nézve is kellemetlen méregfogakkal rendelkezik. A fehér kauricsiga viszont hosszú időn keresztül pénzként szolgált a tengerparti népek számára. A lagúnák csendes vizében otthonos a nagy termetű, akár fél kilóra is megnövő rák, a languszta és a medverák.

 A színes halrajok között gyakran feltűnnek az ajakos halak, amelynek bőrét 4-5 centiméteres tüskék borítják. Amennyiben veszélyt érez, testét felpumpálja levegővel aminek következtében gömbölyűvé válik, mint egy megalomániás vadgesztenye. Nincs az a halevő ragadozó, amely meg ne gondolná, hogy kikezdjen-e vele. A korallok között számos tüskésbőrű is megtelepszik. Különböző tengerisünök és tengericsillagok, amelyek mind a szirtek nyújtotta terített asztal vendégei. A lagúnák homokjában helyenként akkora tengeriuborkák fekszenek, mint egy spárgatök.

Partjait fehér korallhomok fedi, melybe levesteknősök és közönséges cserepesteknősök rakják pingponglabdányi tojásaikat. A kikelő apró teknősöket elsősorban a szigeten fészkelő sirályok és csérek veszélyeztetik, amelyeknek könnyű prédát jelentenek a homokban csetlő-botló, a víz felé igyekvő apróságok.