A templomban Kőrözsi Sándor helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, a vendégeket, többek között: Zán Fábián Sándor lelkészi főjegyzőt, Kopasz Gyulát, a Beregi Református Egyházmegye esperesét, Nagy Béla világi főjegyzőt, Szilágyi Lajos főgondnokot s a különböző gyülekezetek lelkipásztorait.

Kőrözsi Sándor kihangsúlyozta: „Hálát adni gyűltünk itt össze hatalmas, megtartó Istenünknek azért, hogy ezt a csodálatos munkát elvégezhettük, s megújult templomban áldhatjuk a jövőben azt az Istent, aki történelmünket, népünket, személyes életünket mind a mai napig megőrizte. Hisszük és reméljük, hogy ez a nap mindnyájunk számára emlékezetes marad, és mindnyájan lelki áldásokkal, gazdagsággal térünk otthonainkba.”

A 348. dicséret eléneklését követően Kopasz Gyula imával köszönte meg az Úrnak azt, hogy a dédai gyülekezet immár megújult templomban vehet részt az istentiszteleteken. Kihangsúlyozta: szükség van az Isten házának újítására, de még nagyobb szükség van lelkünk megújulására...

A 153. dicséret 6. versszakának elhangzása után Zán Fábián Sándor hirdette az igét. A lelkipásztor elmondta, hogy pontosan nem tudják, mikor épült a beregdédai templom, de a dédai nép a mai napig megvigyázta azt. A mostani felújítás után egyszerű, mégis szép, nyugtató színeket kapott az Isten háza. S ami a lényeg, újra jelen van itt az élet, amit az Úr adott számunkra…

Az igehirdetést követően Kőrözsi Sándor ismertette az egyházközség történetét, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak a templom felújításához.

A beregszászi református énekkar szolgálata után a beregdédai gyerekek (a képen) énekeltek csodálatos egyházi énekeket, szavaltak szebbnél szebb verseket. A kis Simon Dániel előadásában kifejezően hallhattuk ismeretlen szerzőtől az Éji álom című verset, majd Győri Dezső A mi templomunk című verse Homoki Gyula tolmácsolásában hangzott el.

Igei köszöntések következtek ezután: a megjelent lelkipásztorok gyülekezetük nevében köszöntötték a dédai közösséget.

A helybéli énekkar szolgálatát követően Kopasz Gyula kért áldást a megújult templomra, a jelenlévőkre. Az ünnepi istentisztelet nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget.

Környezetünkben van 5000 gyerek, akikért nem küzd senki, akikkel nem törődik senki. A szüleik elhagyták, az állam vette gondozásba őket, csakhogy ez nagyon hiányos, és mindössze a túlélést biztosítja számukra. A gyerekek nélkülözik a szülői kéz simogatását, az odafigyelést, a szeretetet, a barátságos környezetet és a megfelelő táplálékot is. A rideg környezet elvadítja őket, és az árvaházakban, majd később a “kinti életben” is a farkastörvénynek megfelelően élnek. A szeretetre sóvárgó, érző lelkek eldurvulnak, és sokan közülük bűnözőkké válnak. Mindez megtörténik anélkül, hogy mi tudnánk róla vagy tennénk ellene valamit.

Advent küszöbén, amikor már készülődünk a Karácsony csodálatos ünnepére, jussanak eszünkbe azok a gyerekek, akik ajándékok nélkül várják a Karácsonyt. Az 5 Mózes 16, 14-ben ezt olvashatjuk: “Örvendezz ezen az ünnepen fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal együtt, meg a lévitával és jövevénnyel, az árvával és az özveggyel együtt, akik lakóhelyeden élnek. “

Erre szeretnénk buzdítani Önöket is. Ne teljen el úgy az ünnepük, hogy ne gondoljanak arra az ötezer árvára, akik talán észre sem vennék az Önök gondoskodása nélkül, hogy Karácsony van. A Kárpátaljai Dorcas Segélyszervezet tavaly Karácsonykor csomaggyűjtést szervezett, és segítőkész lelkipásztorok, gyülekezetek és iskolák segítségével 3000 árvának sikerült szebbé tenni az ünnepét. Segítsenek, hogy ebben az évben mind az 5000 árvát meg tudjuk ajándékozni a Szeretet Ünnepén.

A csomagokat — amelyek a következőket tartalmazhatják: játék, iskolai felszerelés, kifestőfüzetek, édességek, ivólé, befőtt, házi szárazsütemény, gyümölcs, tisztálkodási szerek, sapka, sál, kesztyű, zokni stb. — kartondobozban, szépen becsomagolva javasoljuk összeállítani.