· Online vendégek: 1
· Online tagok: 0
· Regisztráltak: 45
· Legújabb tag: Krismass
|
|
Bemutatkozás
Az ember keresi a helyét a világban. Az a kérdés, hogy "hol a helyem a világban" végigkísérte az emberiséget szellemi fejlődésének útján, és ez a kérdés velünk marad egész életünk folyamán, ez foglalkoztak bennünket mindvégig.
Sokszor úgy tűnik, hogy ebben a keresésben más utakat jár a szív és az értelem. A szív legtöbbször nyugalmat, megnyugvást keres, de ezt a megtalálni vélt nyugalmat kikezdi az értelem lázongása, kíváncsisága, száguldása.
Az én utam 15 évvel ezelőtt a Mantra Főiskolára vezetett, ahol nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Rengeteg inspirációt, tudást, szélesebb, sokoldalúbb látókört köszönhetek a főiskola oktatóinak, tanárainak.
Természetesen azóta is igyekszem minél többet tájékozódni ezekben a témákban, tanulni, fejlődni lelkileg és szellemileg egyaránt, hiszen:
"Életünk során mindvégig tanulunk. A formák változhatnak, a lényeg sohasem. Amit nem tanulunk meg ma, cipeljük magunkkal holnapig.
Csak akkor tehetjük le, ha megtanultuk. Nem szabad elfelejteni, hogy amit nehéznek és keservesnek élünk meg, azt mi magunk tűztük ki."
A honlapomon megjelenő témákat minél több oldalról szeretném bemutatni, megosztani tapasztalataimat, mindazokkal, akit olvassák soraimat. Nem az a fontos, hogy mindent elhiggyünk, amit meglátunk vagy elolvasunk, hanem az a cél, hogy eltöprengjünk, elgondolkodjunk az információkon. Ezeket felhasználva tovább kutassunk, tanuljunk, mindaddig, amíg rátalálunk önmagunkra és megtaláljuk felmerülő kérdéseinkre a kielégítő válaszokat.
Talán a következő idézet idézet is segít nekünk:
"Minden egy. A megoldást magadban keresd, hiszen magad vagy az egység. Mikor ezt felismered, kijártad az iskolát."
Rövid bemutatkozásom alkalmával szeretnék egy pár gondolatot is kivetíteni, valószínűleg mások is elgondolkodtak már a következő kérdéseken:
Miért kell ahhoz személyesen megélni egy katasztrófát, hogy felismerjük az emberiség évszázadok óta létező problémáját: az ember nem képes békében, egymást elfogadva, egymás mellett nyugodtan élni? Ma is folynak háborúk, s mi megszoktuk, hogy kényelmesen, TV-ből nézzük az öldöklést, és nem vagyunk képesek felismerni, hogy mi lenne, ha mindez itt, és velünk történne. Ránk talán figyelnének a többi világrész "tévénézői", felismerné a világ, hogy mi folyik itt?
Persze mindez lehetetlen, mindaddig, amíg meg nem történik valünk.
Érdemes elgondolkodni, hogy civilizációnk technikai fejlettségének azon a fokán áll, ahol egy nagyhatalmi háború végzetes következményekkel, bolygónk teljes kipusztulásával járhat. S habár ezzel az emberek, köztük vezető politikusok egy része is tudatában van, mégsem kizárt a lehetőség, hogy ez megtörténik.
Azonban tételezzük fel, hogy ennyi szerencsétlenség után, amit az emberiség történelme során megélt, mégsem folytatódik a sor és nem kell még egy katasztrofális, világméretű háborút megélnünk. Ebben az esetben is fennáll még az emberiség veszélyezettségének ténye. elegendő figyelembe venni a föld szennyezettségi szintjét, és nem utolsó sorban a különféle természeti katasztrófákat, és egyre újabb járványok, betegségek, amelyek nap mint nap sújtják az emberiséget.
Miután elgondolkodunk a fent leírtakon, talán fel kellene ismernünk saját érdekeinket, azt, hogyha szükséges, mindezt meg kell változtatunk. Azonban a változásnak elsősorban az lehet a kiindulópontja, hogy intelligensen gondolkodó, valóban önálló és egyénileg is felelősséget vállaló egyedekké váljunk.
Fel kellene ismernünk az igaz értékeket, és társadalmilag is ezekre kellene a nagyobb hangsúlyt fektetni. Nem volna szabad, hogy az emberek a gazdaságért, a politikáért létezzenek. Ez nem működhet hosszútávon.
Az ember, úgy látszik egyre inkább pusztítja magát. Háborúkat vezet, szennyezi a Földet, és egyre tovább csökkenti túlélési lehetőségeit.
S ha valaki azt kérdezi, hogyan lehet ezt mégis megállítani, Hundertwasser mondását idézhetjük, miszerint:
"Ha csak egy-két ember gondolkodik, az még illúzió!
De ha mindannyian gondolkodunk, az már valóság kezdete lehet!"
Szeretném, ha soraimat mindenki a legjobb belátása szerint használná fel, további tanulmányokat, kutatásokat folytatva. Ajánlom, hogy minél több tapasztalatot szerezzünk, amit gyümölcsözően felhasználhatunk a "jó ügy" érdekében.
"Mint ahogyan a madár sem tud elszakadni az árnyékától, úgy a lények sem tudnak elszakadni a betegségeiktől a tudatlanságuk miatt. Minden betegség egyetlen okra vezethető vissza – s ez a tudatlanság.” (Javaskönyv)
|
|
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
|
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
|
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Még nem küldtek üzenetet
|
|
