· Online vendégek: 1
· Online tagok: 0
· Regisztráltak: 45
· Legújabb tag: Krismass
|
|
Mi a meditáció?
A meditáció a gondolatok uralásának a művészete. A meditáció teljesen természetes, egyfajta odafigyelés egy belső hangra. A meditáció minden területen fokozza a kreativitást, gazdagítja, elmélyíti és betölti életünket. A meditáció elvezet minket oda, hogy alakítsuk és formáljuk életünket.
A meditáció teljesen veszélytelen, ha körültekintően végzik, még azoknak is hasznos lehet, akik nem törődnek a végső önfelismerés magasabb ideáljával. Kezdetben ne meditáljunk tovább 10–15 percnél, azonban ezt napról-napra folyamatosan lehet növelni.
„Meditációja megadta neki
amije volt: szeretetet.
A szeretettel megváltoztatta
a világ arcát.”
Sri Chinmoy a meditációt következőképen magyarázza:
”MI A MEDITÁCIÓ?
Mi a meditáció? A meditáció az ember önfelébredése és Isten önfelajánlása. Ha az ember önfelébredése és Isten önfelajánlkozása találkoznak, akkor az ember halhatatlanná válik a belső világban, és Isten beteljesültté válik a külső világban.
A meditáció csak annyit mond nekünk: Isten van. A meditáció csak egy igazságot tár fel előttünk: az Isten-látás a miénk.
Miért meditálunk? Azért meditálunk, mert minket ez a világ nem tudott betölteni. Vegyük például békénket. A mi úgynevezett békénk, amelyet mindennapi életünkben ismerünk, valójában öt perc békéből és aztán tíz óra szorongásból, gondból és frusztrációból áll. Állandóan ki vagyunk szolgáltatva a negatív erőknek, amelyek mindenhol léteznek körülöttünk. Féltékenység, félelem, kétség, gondok, szorongás és kétségbeesés. Ezek az erők olyanok, mint a majmok. Ha megunták, hogy harapdáljanak minket, pár percre megpihennek. És akkor azt hisszük, hogy békénk van. De ez egyáltalán nem béke, hiszen a következő pillanatban újra támadnak.
Csak a meditáción keresztül tudunk maradandó békét, isteni békét elérni. Ha reggel lélekteljesen meditálunk és akár csak egy percre is békét fogadunk magunkba, akkor ez az egy perc béke egész napunkat át fogja itatni. És ha nagyon magas a meditációnk, akkor valóban maradandó, mély békét, fényt és örömet kapunk. Szükségünk van a meditációra, mert a fénybe akarunk belenőni, és a fényben akarunk beteljesülni. Ha ez törekvésünk célja és erre szomjazunk, akkor a meditáció az egyetlen út.
Ha meg vagyunk elégedve azzal, amink van és amik vagyunk, akkor nincs szükségünk arra, hogy meditáljunk. Azért kezdünk meditálni, mert belső éhségünk van. Érezzük, hogy valami fénylő, valami széles, valami isteni létezik bennünk. S azt is érezzük, hogy erre a valamire nagy szükségünk van, csak nincs meg hozzá a bejárásunk. Éhségünk tehát egy spirituális szükségletből ered.
Helytelen, ha azért kezdünk meditálni, hogy elmeneküljünk a világtól, és elfelejtsük fájdalmainkat. Ha a spirituális életbe azért fogunk bele, mert frusztráltak vagy elégedetlenek vagyunk, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy a spirituális életet elhagyjuk. Ma nem tudtam kielégíteni a vágyamat, ezért elégedetlen vagyok a világgal. De holnap azt mondom magamnak: „Megpróbálom újra. Most talán fog sikerülni, és akkor boldog leszek.” Egy idő után azonban azt fogjuk látni, hogy a vágy-élet soha nem fog minket kielégíteni. Felismerjük, hogy a tágasságból jöttünk, és a végtelen tágasságba akarunk belépni. Ez a törekvés.
A törekvés-életben csak Istent akarjuk. Ha csak Istent akarjuk, Ő természetesen saját magát fogja adni, de ezt az Ő saját módján fogja megtenni. Ha bizonyos tulajdonságokért imádkozunk és meditálunk, akkor is beteljesültek leszünk, ha Isten ezeket nem adja meg. Mert egyszerűen azt fogjuk mondani: „Ő tudja a legjobban. E pillanatban még nem vagyok kész ezekre a dolgokra. De amint arra alkalmas vagyok, bizonyosan megadja azonnal.” A törekvés-életben nem megvalósításunk az, ami beteljesít minket, hanem a törekvésünk. A törekvés maga a beteljesülésünk.
A spiritualitást nem tudjuk kényszerrel elérni; nem lehet húzni vagy tolni. A spirituális fényt nem lehet erőszakkal lehúzni. Csak akkor leszünk képesek törekvésünkkel a fényt befogadni, ha a fény magától jön le. Különben több fény jön le, mint amennyit képesek vagyunk befogadni, s akkor repedni kezd a hordónk. Hogyan tudjuk ezt a fényt fentről fogadni? Hogyan tudjuk kitágítani a tudatunkat, hogy fogékonyabbá váljunk? A válasz ez: a meditáción keresztül.
A meditáció nem azt jelenti, hogy öt-tíz percet nyugodtan ülünk. A meditáció bizonyos erőfeszítést követel. Az értelem nyugodttá és csendessé kell váljék. Ugyanakkor éber is kell legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és csendes, akkor egész lényünk egy üres edénnyé, hordóvá válik, s belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud hívni, hogy folyjék bele ebbe az edénybe, és töltse meg azt. Ez a meditáció.
Ha azt hisszük, hogy mi próbálunk meditálni, akkor a meditáció bonyolultnak látszik. De az igazi meditációt nem mi csináljuk. A valódi meditációt a bennünk lévő Belső Pilóta, a Supreme végzi, aki állandóan meditál bennünk és rajtunk keresztül. Mi csak az edény vagyunk, és megengedjük neki, hogy Ő az Ő teljes tudatával feltöltsön. A saját egyéni erőfeszítésünkkel kezdjük, de ha mélyen magunkba megyünk, akkor látjuk, hogy nem a személyes erőfeszítés az, amely megengedi nekünk, hogy a meditációba lépjünk. A Supreme az, aki bennünk és rajtunk keresztül tudatos figyelmünkkel és tudatos beleegyezésünkkel meditál.
A meditáció végső célja Istennel való tudatos egységünk elérése. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de e pillanatban nem vagyunk tudatosan egyek Istennel. Nagyon sokan hisznek Istenben, csak ez a hit az ő életükben nem valóság. Egyszerűen hisznek Istenben, mert valaki, egy szent ember, vagy egy jógi, vagy egy spirituális mester azt mondta, hogy létezik Isten. Vagy olvastak valamit spirituális könyvekben. De ha gyakoroljuk a meditációt, akkor eljön az a nap, amikor Istennel való tudatos egységünket elérjük. Akkor Isten nekünk adja az Ő végtelen békéjét, az Ő végtelen fényét és végtelen üdvösségét, és mi belenövünk ebbe a végtelen békébe, végtelen fénybe és üdvösségbe.
Sri Krisna meditált, és az isteni szeretet Istenévé vált. Buddha meditált, és az isteni fény Istenévé vált. Krisztus meditált, és az isteni részvét Istenévé vált. Nos, Isten azt akarja, hogy meditáljunk. Azt szeretné, hogy az isteni élet Istenévé váljunk.”
J.I. Wedgwood teozófiai szemszögből közelíti meg a meditáció lényegét:
„Mi a meditáció
A meditáció célja abban a törekvésben áll, hogy az ébredő tudatba, azaz az elme normál aktivitású állapotába bevigyen bizonyos ráébredést az éles tudatosságra, a törekvés ereje által létrehozzon egy csatornát, amelyen keresztül az isteni és szellemi princípium – a valóságos ember – az alacsonyabb személyiséget megvilágosítja. Az elme és érzékek kinyúlása egy eszményi felé, és a bebörtönzött alacsonyabb tudatosság ajtóinak megnyitása ennek az eszmének befolyására. ’A meditáció’ H.P. Blavatsky szerint ’a belső ember kimondhatatlan vágyódása a végtelenre’. A kiválasztott eszmény lehet elvont – lehet egy erény, mint a szimpátia vagy az igazságosság, lehet a Belső Fény gondolata, azé az Isteni Lényegé, amely az emberi természet legbensőbb valója: amely lehet csupán egy halvány és tompa érzékelése a bennünk lévő legmagasabbrendűnek, vagy az eszmény egy Mester, egy Isteni Tanító képében is jelentkezhet – valójában bárki személyében testet ölthet, akit tiszteletünkre és csodálatunkra méltónak tartunk. Következésképp a meditáció tárgya és módja az egyén temperamentuma és ’sugara’ szerint nagymértékben különbözhet. De minden esetben a lényeg a lélek felemelése isteni forrása felé, az egyéniesült én vágyakozása, hogy eggyé váljon az Egyetemes Énnel.”
Vivekunanda így magyarázza a meditációt:
„A meditáció feladata mármost, hogy beindítson egyfajta áthangolási folyamatot. A külvilág felé fordult, általa lenyűgözött tudatot befelé irányítjuk, a belső lényegre és a csendre. A meditáció minden formájának előfeltétele tehát az elme elcsendesítése. Ez tekinthető egyfajta előgyakorlatnak is: erősíti relaxációs képességünket és növeli a belső distanciát. Az indiai jógik ilyenkor egy erdőbe vonulnak, egy egyenletesen morajló vízesés mellé vagy egy barlangba. A kolostorokban és a meditációs központokban nem ritka a beszédtilalom, néha napokra vagy akár hetekre is. Fontos a megfelelő testtartás is (például lótuszülés), ami szintén segíti a befelé koncentrálást. Ezt követően a meditáló figyelmét egy egyenletesen ismétlődő ingerre irányítja, miáltal a külvilág ingerei mind jelentéktelenebbé válnak, végül teljesen “kikapcsolódik". Az ismétlődő inger lehet gyertyaláng, saját lélegzésünk, egy mandala (misztikus jelkép) vagy egy folyamatosan ismételt szótag, mint például a szent “Om" (ezt mantrának nevezzük). Hasonló hatásúak az ismétlődő testmozdulatok is, mint például a szufi dervisek tánca. A zen-buddhisták pedig egy-egy kóannal (rövid, rejtvény jellegű kérdéssel) foglalkoznak.
Hosszú, türelmes gyakorlással a külső érzékelés annyira beszűkül, hogy belsőnkből felszínre törhet egy új, eddig nem ismert tapasztalat. Eleinte zavaróak a gondolatok és a képek, amelyek a koncentráció alatt fölmerülnek, de végül elérjük a meditációs alapélményt, az “ürességet" és a csendet. Élményvilágunk kibővül egy új belső dimenzióval: megnyílik a “harmadik szem", a misztikus látás “szerve". Vannak, akik így jutnak el a “szamádhi" vagy “szatori" állapotába, ami a jógában és a zazen-meditációban egyenlő a megvilágosodással. Ez a misztikusok legmagasabb rendű, szavakban nem kifejezhető tapasztalata. A meditáció élményei nem foglalhatók nyelvi formába, a személyes átélés a fontos. A következő képpel talán sikerül rávilágítani a lényegére: a meditáció olyan, mint amikor a tó tükrén elsimulnak a hullámok. Ha elcsitulnak, láthatóvá válik a tófenék. A meditáció olyan, akár a nappal áttűnése az éjszakába. Napközben a sugarak elhomályosítják a csillagokat, a meditáció azonban kikapcsolja ezt a zavaró világosságot, és fölismerjük a tiszta fényű csillagokat.
Aki kitartóan meditál, hamarosan észreveszi, hogy sok tekintetben megváltozik az élete, új módon viszonyul a valósághoz, egyre inkább képessé válik az élet nyugodt, félelem, remény, vágyak és illúziók nélküli szemléletére. Nyugtalanságunk szertefoszlik, fölfedezzük a világ igazi lényegét. Természetünkké válik a valóság közvetlen megtapasztalása, a mindennapok figyelmes, nyugodt, szabad megélése. Rabszolga az, akinek szenvedélyei vannak, és dolgok “fogva tartják". A meditáció megszabadít ebből a szolgaságból; a meditáció tehát út a szabadság felé.
Enomiya-Lasalle, a zen-mester és jezsuita atya így fogalmaz: “A megvilágosodás végső, nagy hatása, hogy mindenben az abszolút irányít bennünket. Túl vagyunk a jón és a rosszon abban az értelemben, hogy nincs szükségünk parancsra vagy szabályra, ami megszabná viselkedésünket. Ahogy Konfucius is mondta, ekkor már elég, ha a szívünket követjük. A buddhisták ezt nevezik a kozmosszal való összhangnak."
Egy egyszerű meditációs gyakorlat:
Azoknak, akik kissé nehezebben tudnak megtanulni koncentrálni, meditálni, első lépésként egy egyszerű gyakorlat elvégzését ajánlanám:
A test részeinek fokozatos ellazítását követően, csukott szemmel alkoss fénykarikát a fejed felett, olyan fénykarikát, mintha egy glória lenne a fejed felett.
A másik lehetséges alternatíva, hogy teremtsd meg annak érzetét, hogy a fejed búbján beáramló fény áthatja az egész tested.
Ez a fény vagy fénykarika tulajdonképpen bármilyen színű lehet. A világos színeket, mint például a sárga és a fehér, sokkal könnyebb létrehozni és megtartani.
A fénykarikára bármennyi ideig lehet koncentrálni. Érezd a meleget és a fény vibrálását a fejed körül.
Amennyiben a második alternatívát választott, érezd, hogy a tested teljes egészében bizsereg. A melegség járja át a tested minden apró részét. Lásd a sárga vagy fehér fényt, ahogyan áramlik testedben.
Miért jó ez a gyakorlat, mindazon túl, hogy fejleszti meditációs képességeinket?
A lélek, mint többletalkotó energia megvalósul, a „tudatosság” felé fejlődik. Ezáltal a tudat képes lesz összpontosítani. Egy idő után az ember képes lesz a saját gondolatai felett uralkodni. Talán nem hangzik túl nagy dolognak, ennek ellenére, a legtöbb ember képtelen egy képzeletbeli dologra figyelni becsukott szemmel úgy, hogy közben másodlagos gondolatok ne jöjjenek létre.
|
|
|
Még nem küldtek hozzászólást
|
|
|
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
|
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Még nem küldtek üzenetet
|
|
