6300 Kalocsa,

Budai Nagy Antal 25.

78 / 461-582

logikusak@freemail.hu

Logikusakk Oktatási Kulturális és Sport Közhasznú Egyesűáet Kalocsa

"Nem lehet mindenki a legjobb, de mindenki lehet jobb"

Történelem

Óvodai oktatás

Drámajáték foglalkozás

7 -8. osztály

5 - 6. osztály

3 - 4. osztály

1 - 2. osztály

Schramm Ottó

Csillagászat

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a csillagászat az egyik legősibb tudomány.

Bár írásos emlékeink nincsenek róla, minden bizonnyal az ősember volt az első csillagász.
Neki tűnt fel először, hogy az odafönt látható "tereptárgyak" egyáltalán nem hasonlítanak a lentiekre.

Valószínűleg gyűjteni is akart belőlük néhányat, de nem járt sikerrel.
Hiába mászott fel a legmagasabb fára, nem érte el őket. Ledobni és lenyilazni sem tudta.

Ezután elindult az ég alja felé, ahol ezek a valamik alacsonyabban látszottak, de a legkitartóbbak is feladták néhány nap gyaloglás után.
Ha elérni nem is, de megfigyelni azért lehetett őket.
Voltak jelenségek, amelyek napról-napra, voltak, melyek hónapról hónapra változtak, ismétlődtek.És voltak olyanok is, amelyek nem ismétlődtek meg soha többé.

Ezekről a megfigyelésekről már barlangrajzok is tanúskodnak.
Innentől beszélhetünk csillagászatról.

Az ókori kultúrákban már megbecsült helye volt a csillagászatnak.
(Naptárkészítés, a szokásos, valamint a "riasztó" égi események előrejelzése, magyarázata, stb.).

Mások érdemeit nem kisebbítve most csak annyit említenék meg, hogy a görögök már tudatában voltak a Föld gömb alakjának, sőt kerületét is hihetetlen pontossággal ki tudták számítani.
Jó becslést adtak a Hold távolságára is.
Tették mindezt abban az időben, amikor a legkorszerűbb műszernek egy földbe szúrt árnyékvető pálca, a legfejlettebb detektornak pedig az ember szeme számított.

A "sötét" középkor azonban a csillagászat fejlődésének (is) megálljt intett, és csak az újkor hajnalától beszélhetünk további jelentős fejlődésről.

Lassan, de biztosan formálódott a kép a minket körülvevő világról, és a XX. század (mérföldköveknek minősülő felfedezései óta tudatában vagyunk a kozmikus távolságoknak, valamint elfogadható modellel rendelkezünk a Világegyetem születésére (és talán az elmúlására) vonatkozóan is.

A mai, "felvilágosult" ember azonban (sajnálatos tény) igen keveset tud mindezekről.

Az iskolai oktatás nagyon kevés időt szentel a csillagászatnak: a tananyag sok, az idő pedig kevés.
Ezért nem meglepő, hogy sokan nem tudják például, melyik a Földhöz legközelebbi csillag, vagy hogy keringünk-e, forgunk-e?
A természet jelenségei iránt legfogékonyabb diákok többsége számára is a horoszkópok, a kanálhajlítás, a gabonakörök és más effélék jelentik a csillagászatot.

A csillagász szakkör ezért az előbbi tévhitek és hiányosságok megszüntetésére törekszik, és persze új ismeretek szerzésére, rendszerezésére.
Megismerjük szűkebb környezetünket, a Naprendszert, messzebb utazva a Tejútrendszert, majd a Világegyetem távcsövekkel belátható részét is.
Foglalkozunk a csillagokkal, életükkel-halálukkal, azok (atom)fizikai okaival.

A csillagászat elméleti és gyakorlati (megfigyelő) tudomány.
Utóbbihoz műszerekre van szükség, főleg távcsövekre.

Ehhez viszont egy kicsit jobban el kell mélyednünk az optikában.
Egyébként nemsokára lesz távcsövünk is, amivel különféle megfigyeléseket végezhetünk, ha az időjárás engedi.)
Ha megfigyeltünk és megmértünk valamit, akkor az így kapott adatokat rögzíteni, feldolgozni (ma már) számítógéppel szokás, ezért nem hátrány, ha egy kicsit alaposabban megismerkedünk a programozással is.